Jól ismerjük valamennyien a Szentírásban Jézus szavait: Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek! Valahogy úgy érzem a lemondott Schmitt Pál köztársasági elnök esetében hasonlót fogalmazhatunk meg. Bár az ellene acsarkodó és habzó szájú propaganda egészen biztosan máshogyan értelmezi a Biblia szavait.
Schmitt Pál kálváriája egy becsületes, hazáját szerető, a sport és az élet területén kimagaslót alkotó magyar ember kálváriája. Már elnökké való megválasztásakor fel-felkaptak a keresztény-konzervatív eszmeiséget bíráló sajtó és az őket kiszolgáló magyarul író újságírók gyűlölköző lángjai. Megszokhattuk az elmúlt húsz év alatt, vagy ahogyan emlegetni szokták a rendszerváltás óta, hogy a szabadon kinyilvánított gondolatok, nézetek sok esetben nem párosulnak a jó ízlés, az erkölcs és a méltóság fogalmával. Ezt tapasztalhattuk és tapasztalhatjuk ma is a magyarországi, de a határon túli – esetünkben a szlovákiai magyar sajtó – esetében is. A magyarul íródó napilapok, hetilapok, internetes portálok sok esetben sajátos módon értelmezik az ember szabad akaratát és a véleménynyilvánítás jogát. Vannak, akik egyenesen obszcén, pejoratív, másokat becsmérlő jelzőkkel illetik az egyszerű embertől a legmagasabb állami tisztséget betöltőt. Schmitt Pál esetében sem volt ez így másképp, amelyet minden bizonnyal nagyra értékel a baloldali tömörülés a magyar parlamentben karöltve a liberális frakcióval.
Az elmúlt hónapokban felerősödött Magyarország nemrégiben lemondott államfőjének gyalázása, becsmérlése, kifigurázása. Különböző politikai vagy magukat függetlennek való médiumok, újságírók űztek gúnyt Magyarország első emberéből az állítólagos kisdoktori címe kapcsán. Voltak, akik nyíltan támadták a balliberális politikai pártok bábaskodása alatt, de voltak olyanok is, akik különböző újságcikkekben szidalmazták a köztársasági elnököt a magyarországi és a határon túli magyar sajtóban is.
És mit tett eközben Schmitt Pál? Állta a sarat és az országgal, a nemzettel foglalkozott. Tette a dolgát és arculcsapás helyett nem ütött vissza, hanem odatartotta másik arcát is. Nem az őt becsmérlő hiénákkal foglalkozott, hanem nemzetével, a magyar néppel! Tette, amíg el nem érkezett egy olyan pontra, amelyet nagyon kevés politikai vezető tudna megtenni a világban, de nem kell messze mennünk vegyük akár Magyarországot vagy Szlovákiát. Schmitt Pál felülkerekedett az őt bíráló politikai és az ellene felbújtott közembereken és az Országházban bejelentette lemondását. Beszéde egyenes volt és tiszta. Kár, hogy az ellenzéki országgyűlési képviselők még a parlamentben sem adták meg a köztársasági elnöknek kijáró tiszteletet és állandó bekiabálásokkal, kéjes kacajjal igyekeztek még elviselhetetlenné tenni a kialakult állapotot.
Vajon melyik magyarországi, illetve szlovákiai politikai vezető szánta volna rá magát Schmitt Pál lépésére? Vajon a korrupciótól bűzlő és az elmúlt vörös diktatúrát kiszolgáló, illetve abban nevelkedő pártkatonák hányszor és hányszor cselekedtek a magyar nemzet és az ország ellen? Vajon Gyurcsány Ferencnek nem kellett volna lemondania, amikor meghamisította az állam költségvetését, amikor a védtelen tömegbe lövetett? Vagy a szlovákiai Gorilla-botrány ügyében hány és hány politikai vezető érintettsége révén is már rég vissza kellett vonulnia a politikai élettől, a közügyektől. De nem tették, sőt megrázva magukat továbbra is a népből élnek. Sorolhatnánk tovább is azok tetteit, akik valóban bűnt követtek el az ország és a magyar nemzet ellen! Schmitt Pál azonban egy kisdoktori cím körül kirobbant botrány áldozata. Ő nem sikkasztott, nem károsította meg az államot, nem adott parancsot a saját véreinek a megtámadására. Egyszerűen egy régebben megírt kisdoktori szakdolgozat megírásakor követett el formai hibákat – állítják az őt bírálók.
Természetesen mindenkinek vállalnia kell tetteinek súlyát, azok következményeit. Magyarország államfője megtette és lemondott! Sportemberként és államfőként is az erkölcsös, tiszta utat választotta és példát mutatott az egész világnak! A megtört és emberi méltóságában megalázott Schmitt Pál tiszta lelkiismerettel tudott nehéz döntést hozni, de megtette népe, országa, nemzete érdekében! Nem ártana, ha megfontolnánk a Szentírás szavait: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
Karaffa Attila, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33283,33275″}
