Idén töltötte volna be életének 80. évét Ozsvald Árpád. Ez alkalomból emlékeztek rá április 15-én a pozsonypüspöki Vetvár művelődési házban.
A Madách-díjas költő, műfordító, szerkesztő munkásságát Tóth László méltatta. A műsor során közreműködött Haraszti Mészáros Erzsébet, Jégh Izabella, Lacza Tihamér, Mács József, Pánné Nagy Rozália, Ploczek Erzsébet, Tőzsér Árpád és Varga Anita. A műsorvezető Takács András volt.
Ozsvald Árpád magyar költő 1932. január 28-án született Nemesorosziban (Lévai járás). Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a Somogy megyei Csurgóra került a Csokonai Vitéz Mihály református gimnáziumba, ahová mint szegény sorsú parasztgyereket ingyenes tanulónak vették fel. A háború után szülőfaluja újra Csehszlovákiához került, így a fiatal Ozsvald Árpád az Ipoly folyón átszökve tudott csak visszajutni Csurgóra, hogy befejezze a gimnáziumot.
1950-ben érettségizett, ekkor kezdődött költői pályája is. Beiratkozott a soproni erdészeti főiskolára, de a nyári szünet után már nem térhetett vissza Magyarországra tanulni. Egy ideig az éppen megnyíló elemi iskolában tanított falujában, majd 1953-ban beiratkozott a pozsonyi pedagógiai főiskolára, ahol 1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Kezdetben kiadói szerkesztő, lektor, majd 1956 őszétől a Hét című kulturális képes hetilap szerkesztője, 1960-tól főszerkesztő-helyettese volt egész 1995-ig, a lap megszűnéséig.
Első verseit az Új Szó és a Fáklya című kulturális havilap közölte. Tizenöt önálló vers- és prózakötete jelent meg. Számos antológiában is szerepelt, cseh és szlovák költők verseit fordította magyar nyelvre. Szeberényi Zoltán irodalomtörténész írt róla biográfiát (megjelent a dunaszerdahelyi Nap kiadónál 2000-ben), melyben többek között ezeket írja: „Ozsvald Árpád egyike a szlovákiai magyar irodalom legismertebb, legnépszerűbb költőinek. Kulturált verselő, finom hangulatok megőrzője és megformálója. Meghitt, gazdag érzelmi és gondolati telítettségű humanizáló lírát művel. Ha költészetének egészét, a mintegy félezer versből álló lírai életművét tömören jellemezni akarnánk, óhatatlanul valamiféle életigenlő, szelíd és bölcs derűre, értékmegőrző hűségre kellene gondolnunk.”
1968-ban megkapta a Madách-díjat, 1999-ben Aranytoll-díjban részesült. Hobbija a régi magyar könyvek és kéziratok, valamint a római és görög pénzérmék voltak.
2003. június 15-én hunyt el Pozsonyban.
Felvidék.ma
