33358

Ma a ha(ra)ngtalan csend szólítja a lelkedet. Ugyanis ezen a szent (latinul sabbatum sanctum) vagy más néven fekete szombaton a harangok Rómába mennek.

A harangtalan csendben – elhúzódva kicsit lármás világunktól – belső tekintetünket az elmúlás kötheti le, a kikerülhetetlen testi-lelki gyötrődés, betegségek, árulások, kijátszások emléke vagy terhe. Vagy a sír, amibe egykor Jézust fektették. Ilyenkor jó behúzódni valamely templom hűvös csendjébe, vagy a belső szobánkba, s néhány pillanatig eltöprengeni az élet, az elmúlás, a szenvedés, a halál értelméről. Mert hogy mindennek van értelme. Isten nem alkot ostobaságot!
Nagyszombatra jön húsvét. Egyben vissza is utal ez a fekete nap a keresztre, Jézuséra és a miénkre. A szenvedés, a halál, az elmúlás az örökkévalóság távlatában egy állomás csak. Még ha fájdalmas is. Üzenete: MÉGIS VAN TOVÁBB! Ő adja értelmét a múlandóságnak is, Ő, aki elviselte a keresztet, s, aki áldozatként is győztes, és minket is részesíteni akar győzelmében. Nagyszombathoz az elmélkedő, elgondolkodtató csend illik. Ha egyszer a harangok hallgatnak, az emberi beszédnek is halkabbá kell válnia.
Nagyszombati gondolataink elmélkedésre hívó zenei hátterét Palestrina nagyszombati lamentációs muzsikája kínálja. 

JÉZUS, KI A SÍRBAN VALÁL
Jézus, ki a sírban valál, Általad megholt a halál, Az élet pedig feltámadott, Mert szent tested meg nem rothadott. Él a Jézus, a mi fejünk, Keresztyének, énekeljünk…
Hol van, koporsó, hatalmad? Elveszett nyert diadalmad. Hová lett, ó, halál, a fúlánk, Melyet fensz már régóta reánk? Már nem rettegünk miatta, Mert Jézus meghódoltatta Ama félelmek királyát, megnyitván sírjának száját…
Szűnjetek meg, kétségeim, Változzatok, félelmeim, Reménységgé, örömökké, mert nem alszom el örökké.
Sőt hiszem, hogy e tört cserép Edény leend még egyszer ép…
(A Református énekeskönyv 347. dicsérete szól a halál, sír, elmúlás, fájdalom fölött győztes Krisztusról, aki nekünk, a „törékeny cserépedényeknek” adja a remény erejét).

ELMÉLKEDÉS 1.
Jézus keresztje és sírja hozzásegít világunk és az emberek mélyebb megértéséhez. A szenvedés, a halál, az élet végessége vagy a lehetséges folytatás megértéséhez. Miért? Mert az Ő keresztje és sírja emlékeztet arra, hogy minden tettnek következményei vannak az ég alatt, meg arra, hogy az emberek alig változtak évezredek óta. De arra is, hogy Isten ügye nem torpan meg, neki nincs vesztes ügye! Ennek tudatában lehet és kell döntéseket hoznunk és cselekednünk. Nagyszombat megérteti velünk, hogy nem az emberi gonosztetté, ítéleté, hatalomé, temetésé, búcsúzásé, sírásé, fájdalomé a végső szó, hanem a Hatalmasé, az Igaz Bíróé, a Szent Istené, meg a feltámasztásé, a megújulásé, az örök életé. Nem csak a végső szó az övé, hanem a végső tett is, amivel a folytatást, az örök jövőt formálja.
Úgy tűnik, a világ ma is a nagypénteket szövögetőknek áll. Mintha a világ az egykor volt Golgota, nagypéntek, meg húsvét, feltámadás után mit sem változott volna. Mintha mindezek a nagy üdvesemények mindhiába történtek volna. Hiszen hazánkban is voltak gályarabságra üldözött prédikátorok, aradi vértanúk, ’48-49-es, valamint ’56-os mártírok, üldözöttek hitük, meggyőződésük miatt, a helytállás névtelen hősei és áldozatai. Mintha befejezetlen nagypéntekben élnénk, Gulágok, Recskek és Csernobilok, ma pedig bevásárlóközpontok, pénz-, és agymosások között tántorgó sorssal. Nagypéntek egy-egy kínhozó szögét jelenti a kábítószer és az abortusz, az utcán, az iskolában és a családi otthonokban „halkan”, „diszkréten” vagy nagyon is brutálisan elkövetett erőszak és mindennapi lélekgyilkolás „oda fenn” és „ide lenn”. A szögeket egymásnak osztogató szemléletnek és manipulációnak jól mérhetők a „teljesítményei”: munkanélküliség, hajléktalanság, hontalanság, előítéletek, tudatos féligazságok, családok széthullása, nemzetfogyás, más népeket messze felülhaladó gyűlölködés, irigység, morális és anyagi infláció. Kinek milyen szöget szánt a sors (?), a hatalom (?), Isten vagy önmaga? Eközben újra eljönnek MÉGIS a nagyszombati és húsvéti hajnalok, mert sem az idő, sem Isten nem áll le, nem állítható le.

Nagyszombat reggel
Nagypéntek este az ég feketére
vált, s hullt a könnye, mint a zápor.
Mosta a kormot, szennyet, port a fákról,
mint szívünkről a vétket Krisztus vére.
Ma reggelre már kicsi ablakok
nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak.
Sugarak törtek át, és simogattak
rügyet, bimbót és új akaratot.
Minden azt hirdeti: húsvét lesz holnap.
A madarak új himnuszt gyakorolnak,
és a világ könnyben tisztulva várja,
hogy legyen átoknak, halálnak vége,
hogy felragyogjon Krisztus dicsősége,
felzendüljön húsvét hallelujája.
(Túrmezei Erzsébet)

ELMÉLKEDÉS 2.
Fájdalmas, de korlátozott az uralma a végességnek, a végnek és a végzetnek. Húsvét erre a maradandó cáfolat. Minden nagypénteki történelmi és egyéni örökség fölött és közben működnek Isten Országa húsvéti erői. Az örök lelki-szellemi, isteni energiák. Cáfolhatatlanul és kifogyhatatlanul. Ha van folyamatos és globális nagypéntek, nagyszombat, akkor van és lesz folyamatos, egyetemes, kozmikus húsvét, megváltás is. Mert Isten így döntött, így tette és teszi. Az örökkévalóság külső-belső lelki távlatából tekintve visszafele, az üres sír, a múlt eseményei, szemlélete, világérzése fölött győzedelmes FELTÁMADOTT ÚR felől széttekintve, nézőpontváltással új kérdést tudunk megfogalmazni: lehet-e egyáltalán nagypéntekes, nagyszombatos emberi életet élni húsvét nélkül? Hogyan maradhat bárki is a történelmi és egyéni értelemben vett nagypéntek vagy nagyszombat szorításában, hogy’ nem tud megérkezni húsvét hajnaláig? „Ímé, én élek, ti is élni fogtok!” – mondta az egykoron Győztes Áldozat. A jövő kezünk között roppanna össze Nélküle, s mi beleroppannánk Nélküle a jövőtlenségbe! Jézus és húsvét nélkül akkora reménytelenséget és gyűlölet-lavinát indítanánk el, mely mindent végérvényesen maga alá temetne: egyéneket, népeket, kultúrákat és civilizációkat, múltat és jövendőt, élőket és holtakat.
DE a kereszt egyik oldala nagypéntekre mutat vissza, másik oldala pedig – térben és időben is – húsvétra mutat előre. Az egyik prágai templom keresztábrázolása alatt ez olvasható: Ave crux, spes unica – Üdv néked, kereszt, egyetlen reményünk! Nem a kereszté, a Golgotáé, a nagyszombati síré és siratásé tehát a végső „szó”, nem a körülményeké, a történelemé, a pokolian sötét erőszaké, a pusztításé, a cinizmusé, a hazugságé! Ezek az erők már vereséget szenvedtek, ha még nem győzettek is le teljesen.

A HALÁL SEM HOLTBIZTOS TÖBBÉ
Egy életen át hordoztál engem.
Minduntalan megajándékoztál csodáiddal,
És erősítetted fáradt lelkemet.
Nem hagytál nyugodni.
Most is felsegítesz,
Amikor érzem, hogy öregszem,
s már nem tudom azt tenni,
amit szeretnék.
Ha meghalok, halálom is Feléd visz, Uram,
S ha a föld lesz majd nyugvóhelyem,
Nem hagysz ott sem nyugodni.
HISZEN ÚTON VAGY FELÉM, HOGY FELSEGÍTS,
EZÉRT A HALÁL SEM HOLTBIZTOS TÖBBÉ.
(Rudolf Bohren)

ELMÉLKEDÉS 3.
A Keresztrefeszített kitárt karjából isteni erő árad a világra, ránk. A körülmények hatalmán győzedelmes Krisztus hívása ez a harmadnap, a személyes és kozmikus Húsvét, feltámadás, megújulás, a remény, a jövő felé. Mert Isten verhetetlen, legyőzhetetlen. Lehet, MÉG működnek a betegség, halál, elmúlás, pusztítás erői, DE MÁR hatnak húsvét, a FELTÁMADOTT kozmikus energiái, Isten Fia győzelmének erői. Ő legyőzte a halált. Victor, quia victima – győztes, mert tudott áldozat lenni – előttünk, helyettünk, érettünk! Ez nagyszombat harangtalan csendjének egyetemes és maradandó üzenete. Ő a győzhetetlen kőszálunk, védelmezőnk és kővárunk, ahogy egy kuruckori gyönyörű magyar énekünk fogalmazza. ( Református énekeskönyv 346. dicsérete)

MÁR HAJNALODIK
Uram, Te teszed gazdaggá az életet,
A mi életünket is.
Te teszed az életet
örökkévalóvá,
Az én lelkemet is.
Éjszaka felkelek,
Hogy hálát adjak Neked.
Az éjszaka lassan
Kivilágosodik.
Új nappal közeledik.
(Rudolf Bohren)

Igen, kell ott fenn egy ország, mely ránk is vár, de itt lent is, ami már most érezhetően épül bennünk és közöttünk – mert nagypéntek és nagyszombat, a szent vagy fekete szombat után hajnalodik, egyéni sorsunkban, családunkban, nemzetünkben egyaránt. Csak a hitet és a reményt ne adjuk fel! HAJNALODIK! (klikk: http://indavideo.hu/video/Zoran_-_Kell_ott_fenn_egy_orszag)

Írta, és R. Bohren imáit fordította Dr. Békefy Lajos
Felvidék.ma