Május 4-én töltötte be 70. életévét Galán Géza színész, rendező, akit kerek életjubileuma alkalmából Havasi Péter írásával köszöntünk:
Kedves Géza Barátom!
Pereg a homokóra, telik az idő. Ha nem fordítanánk meg és egy irányba peregne, bizony egy jókora homokhegy keletkezett volna azóta, amióta megismertelek.
Mert akkor még fiatal színész voltál, Rómeó, Haramiák, Ilyen nagy szerelem – ezek voltak tizenévesként első igazi színházi élményeim, s Te ezekben a drámákban mindig pozitív hős voltál.
Akkor számomra Te voltál a Színész, a bámulni való, a varázslatos. Később a Komáromi Magyar Területi Színház Fučík utcai színháztermében a Jókai Napok alkalmából Ady versét szavaltam, s Veled zsűritagként személyesen is találkoztam.
Amatőr színjátszásunk jelentős kezdeményezője voltál, amikor az első irodalmi műsort összehoztátok Kovács Lajossal, Tőzsér Árpáddal a pozsonyi Tatra Revue-ben, jazz zene kíséretében. De az első komáromi Jókai Napok műsorának szereplői közt az Emberbotanikával vagy a nyitrai főiskolásokkal ugyancsak Komáromban bemutatott, a magyar-szlovák betyárvilágot felidéző összeállításoddal hívtad fel újra magadra a figyelmet.
Több év telt el, amikor újra összehozott a sors, a pozsonyi rádió magyar szerkesztőségében kollégák lettünk. Akkor is elbűvöltél a Petőfi-műsoroddal. Az egyenes beszéd, a tiszta tekintet, a megalkuvást, kibúvást nem tűrő jellemed vonzott. Így váltunk barátokká. A színház, a foci, a rádiósmunka és számos baráti és családi találkozó aztán még sokszor összehozott minket.
Talán egyik meghatározó és életre szóló élményem, amikor Zselízen „úri huncutságból”, saját költségeden megszervezted az első szlovákiai magyar szabadtéri színházi rendezvénysorozatot. Társrendezőként asszisztálhattam Neked – minden szemérmeskedést mellőzve mondhatom – e felvidéki színháztörténeti eseményen. Nem véletlenül írom, hogy Felvidéken, mert akkor még ezt a szót tabu volt kiejteni tájainkon, s Te plakátjaidon így hívtad Zselízre az anyaországiakat és itteni sorstársainkat is.
Magánéleted labirintusában nem könnyű eligazodni. A hétgyermekes szülői házat, ha nem is egy szuszra, de háromszori nekifutással kopírozni tudtad.
Bámulatos, hogy hányszor tudtál, szinte a porból talpra állni, családodnak új otthont teremteni, elképzeléseidet valóra váltani. Emlékszem, amikor sanyarú anyagi helyzetben voltál, de visszautasítottad a kecsegtető gázsival járó filmszerepet, mert nem egyezett az alakítás elveiddel, meggyőződéseddel.
Az utóbbi években már nemcsak művész emberként tevékenykedtél, de a vállalkozás fárasztó és fortélyos világát is kipróbáltad. Magad teremtette stresszben élsz, amióta ismerlek, s terveidből talán sohasem fogsz kifogyni.
Barátom! Peregnek a homokszemek, múlnak az évek, s e tisztes korban most már illik kissé visszavenni a tempóból. Sikeres felnőtt gyermekeiddel és csodálatos hármas ikreiddel szemben most már csak egy kötelességed van: vigyázni magadra!
Isten éltessen, Géza Barátom!
Barátsággal ölellek,
Havasi Péter
