Minimum viccesen, de inkább abszurdként hat, amikor egy bekezdésben látom leírva a Most-Híd nevét, valamint az „alapértékeink” fogalmat. Pláne, ha még eléje aggatják a „nemzeti” jelzőt is. Pedig most erről van szó, hiszen nem mást, mint nemzeti alapértékeinket készülnek megfogalmazni mások mellett az MKP és a Most-Híd delegáltjai azon a szeánszon, amelyet a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala trombitált össze.
A szándékkal semmi gond nincs, végülis a nullánál éppen eggyel több, ha legalább beszélünk valamiről, éppenséggel nemzeti ügyeinkről. Az utóbbi évek bambuszhegyezéseihez képest ez azért mégiscsak valami. Hanem az a „kisebbségi minimum” valahogy furán hangzik, a Most-Híd párt részvételével pedig egyenesen meddőnek tűnik az egész. Mert éppen olyan ez, mint ha mondjuk Gyurcsányék közreműködésével akarnánk megalkotni a magyar becsületkódexet.
Ez tehát az egyik, ami számomra az egész kezdeményezés „elfüstölését” vetíti előre. A másik pedig a már említett „minimum”. Persze mindez csak nézőpont kérdése, hiszen a „merjünk kicsik lenni” felől megközelítve nagyonis jól illik a képbe egy újabb „minimum”, amit aztán a későbbiek során tovább aprózva el lehet jutni az eddig jól ismert gyakorlathoz, vagyis a nagy semmihez. Ebben az aprózásban, szalámizásban biztosan kiváló partnerekre lelnek a Most-osokban, már csak ezért is érdemes volt őket meghívni.
Érdekes fogalom továbbá ez a „kisebbségi minimum”, mint olyan alapelvrendszer, amely szándéka szerint „párthovatartozástól és nézetkülönbségektől függetlenül megpróbálja egyesíteni a szlovákiai magyarságot”. Abból kiindulva, hogy kárpát-medencei viszonylatban is a felvidéki magyar közösség van a legnagyobb kátyúban nemzeti öntudatát illetően (bár a tendenciák nagyon hasonlóak más elszakított területeken is), nagyon ki kell nyitnunk majd a szemeinket, hogy egyáltalán észrevegyük ezt a bizonyos nemzeti minimumot. Avagy épp ellenkezőleg, kézhez kapunk egy újracsomagolt polgári és politikai jogok egyezségokmánya kivonatot, helyi specialitásokra kihegyezve. Abból aztán megint jól megtudjuk, hogy jogunk van élni, beszélni, megmaradni, stb.
Ám hogy miként kívánjuk elérni a minimumot – vagyis a megmaradást – arra aligha kapunk konkrét, gyakorlatias, hathatós választ. Bugárék nyilatkozatait ismerve ugyanis az önrendelkezés nem eshet a kisebbségi minimum körébe. Márpedig, miután minden más kudarcot vallott, vajon mégis mikor látják be közösségünk szervezői, hogy minimumok helyett határozott stratégiákat kell megalkotni az azok megvalósításához szükséges pontos, célirányos ütemtervekkel. Régen rossz, ha a 24. óra előtt öt perccel ismét a semmitmondó, a világ összes népe által elvileg deklarált, de csak ad hoc módon betartott alapelvek újra feltalálásával foglalkozunk.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34332″}
