A pozsonyi törvényhozás meggyőző többséggel, 118 szavazattal jóváhagyta, hogy Szlovákia az euró állandó védősánca, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) részvényese legyen.
Ezzel 5,1 milliárd euró összegben vállalt garanciát (az állami költségvetés mintegy harmada) és több részletben 660 millió eurót fog az ESM kasszájába befizetni (egy átlagos tárca költségvetése).
A gazdaság teljesítőképességéhez mérten Szlovákia fog legmagasabb összegben kezeskedni és a legtöbbet fizeti be a rendszerbe akkor, amikor mindezt kölcsönből fedezi majd. Idehaza is szűkölködünk a forrásokban és jelentősen megnövekednek az adó- és járulékterhek. Spanyolország (az EU negyedik legnagyobb gazdasága) már ezen a héten, elsőként meríthet az ESM-ből. Az ESM legkomolyabb hiányossága és egyben súlyos kockázata, hogy az euróövezet minden tagországa részvényesévé válik, ha legiszlatív folyamatuk ezt megerősíti. Vagyis olyan országoknak is garantálniuk kellene az euró megmentését, amelyek mély válságban vannak, súlyosan eladósodtak és komoly segítségre szorulnak.
Súlyosbodó problémák
Emellett a Mediterrán (PIGS) országokat sújtó komoly problémák Szlovákiában is egyre inkább kitapinthatók. Legyen az az egyre mélyülő költségvetési hiány, az elöregedő lakosság, a korszerűtlen, egyre komolyabb hiánnyal küzdő nyugdíjrendszer, a csökkenő foglalkoztatottság vagy az egészségügy egyre halmozódó tartozásai. A PIGS országokkal összehasonlítva egyetlen előnye az, hogy viszonylag alacsony a GDP-hez viszonyított államadóssága. Egyelőre, mert a gazdasági válság begyűrűzése óta rohamosan növekszik.
Az utóbbi időben egyre több jobboldali szakpolitikus, sőt pártvezető szájából azt hallani, hogy szakmailag egyetért a SaS vezetőivel, akik messzemenően ellenzik Szlovákia részvételét az ESM-ben. Ugyanakkor politikusként másként nyilvánulnak meg és (főleg) másként szavaztak a törvényhozásban. Első látásra skizofrén helyzet ez, a politikai sodródás, szervilitás, kiszolgálás megnyilvánulása. Sokan felszisszentek a szavazást követően: ellenzékből is (nem volt égető szükség a szavazatukra) az ország és lakossága alapvető érdekei ellen szavaztak?
Érv az ESM mellett
Ugyanis Szlovákia ESM –ben való részvétele mellett egyetlen érvet lehet csupán felhozni: ha az ország 2009-ben önszántából vált az euróövezet tagjává, akkor a tagság eddigi pozitív hozadéka mellett az euró mára már megroppant állapotában ki kell vennie részét a megmentést szorgalmazó áldozatvállalásból is. Ezt erkölcsi kötelességként és egyfajta kényszerként jellemzik sokan, még ha mindez Szlovákia számára a végelszámolásnál felettébb drága, megfizethetetlen lehet. Emellett le kell szögezni, hogy Szlovákia az övezet egyik legfiatalabb tagja, nem igazán tudta a tagságból származó gyümölcsöket „leszüretelni“. Azért sem, mert a tagság elnyerésének idején gyűrűzött be a gazdasági válság. A másik oldalon azok közül, akik 2002-ben vezették be az eurót, különösen Németország járt nagyon jól, hiszen 2010-re külkereskedelmi mérlegének többlete a 2002-es adatok négyszeresére emelkedett. A PIGS országokban a külkereskedelmi mérleg azóta stagnált, rosszabb esetben az addigi hiány elmélyült. A valutauniónak (is) köszönhetően.
Mik a pozitívumok?
Sokan megkérdezték az utóbbi időben, vajon Szlovákia számára milyen pozitívummal jár az ESM-ben való részvétel? Nyíltan le kell szögezni, hogy a tagságnak egyetlen pozitívuma van, mégpedig az, ha netán Szlovákia is bajba kerül, elveszíti hitelét a pénzpiacokon, akkor sok más ország mellett (talán) az ESM segítségére számíthat. Jó, ha tudatosítjuk: ma a pénzpiacokon a szlovák államkötvények kockázati felára a tavalyi felár dupláját teszi ki! Jogos a kérdés, hogy vajon mire volt jó ez a nagy sietség, amikor az euróövezet sorrendben negyedik tagjaként kellett sebtében jóváhagyni az ország tagságát az ESM-ben.
Íme, egy lehetséges magyarázat: a kétsebességes unió megvalósításának diszkrét terve a Financial Times jóvoltából teljesen véletlenül szivárgott ki. Németország vezetésével tíz uniós ország külügyminisztere hosszabb ideje egyeztet az Európai Egyesült Államok előszobájának tartott költségvetési unió létrehozásáról. Valószínűleg az EU másik hangadója, Franciaország is hamarosan csatlakozik majd a kezdeményezéshez. Az egyeztetéseken való részvételét minden bizonnyal a köztársasági elnökválasztás késleltette.
Ami felettébb meglepő és furcsa, hogy Szlovákia kívülállóként támogatja a kezdeményezést, pedig vele eddig nem számoltak. Az ESM szükségesnél korábbi, nagy többségű (értsd a politikai palettán keresztül széles legitimitással, társadalmi támogatottsággal bíró) szlovákiai jóváhagyását egyesek jó ajánlólevélnek tarthatják az elitet tömörítő költségvetési unióba. Eközben ne feledjük el: az eddigi szlovák álláspont, mely szerint szorosan Németország árnyékában kell maradni, a kormányváltást követően egy kissé halványult. A kormányfő támogatja az új francia elnök, Francoise Hollande tervét, mely szerint a szigorú, növekedést gátoló takarékoskodást meg kellene fékezni, emellett a gazdasági növekedést is ösztönözni kell. Ez utóbbi nem lehet jó ajánlólevél az elit klubba való kopogtatás idején.
Az euro hátrányai túlszárnyalják az előnyeit
Az eurózóna politikai indíttatású pénzügyi unió, nem szakmai, pénzügyi alapokon jött létre. Mára már beigazolódott: ennyire szerteágazó pénzügyi-, adó- , költségvetési- és gazdaságpolitikával rendelkező 17 országot pénzügyi unióba terelni csakis politikai kísérlet lehetett, amely megbukott. Ma már kitapintható: az euro hátrányai túlszárnyalják az előnyeit, az euróövezet országai egy részében a további fejlődésnek, növekedésnek és a gödörből való kilábalásnak maga az euro szabhat gátat. Mindenki a válságból vezető kiutat keresi. Eurózónán belül és azon kívül. Sőt, Európán kívül is, hiszen Kína, Oroszország, Brazília is az euró megsegítésén munkálkodik, jól megfontolt gazdasági érdekei mentén. Hogy mindebben az igyekezetben az eurózónán belül a mindenható ESM lenne a megoldás kulcsa, arról többen erősen kételkedünk.
Jó már volt
Ha a jósgömbbe tekintve megtudnánk, hogy végül is sikerrel zárul a közös fizetőeszköz megmentése, akkor lehet ennek némi igazságalapja. Amennyiben az igyekezet sikertelen lesz, az eurózóna szétesik vagy létrejön a kétsebességes unió Szlovákia nélkül, akkor a nagy igyekezet dugába dől. Ebben az esetben Szlovákia részvétele a különböző mentőakciókban nagyon drága mulatság lesz, felbecsülhetetlen következményekkel járhat az ország és lakossága számára egyaránt. Fordított esetben, ha mégiscsak az elit tagokat tömörítő költségvetési unióba kerülnénk, fel kell készülni a hiánymentes gazdálkodásra, a deficit nélküli államháztartásra, amely azt eredményezné, hogy az állami kiadások ma több, mint 3 milliárd euróval (majd 100 milliárd koronával) lecsökkennének. Vagyis makrogazdasági szempontból a viszonylag kedvező világ már mögöttünk van. Attól függően, hogy a turbulens, mozgalmas időszakban a sors hova sodor bennünket, rossz vagy még rosszabb forgatókönyvek várnak ránk.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
