Václav Klaus és Vladimír Mečiar 20 éve, 1992. augusztus 26-án egyeztek meg Csehszlovákia felosztásáról. Csáky Pál szerint Csehszlovákia nem volt rossz ország, de bevált a két önálló állam létrehozása. Čarnogurský állítja, ha Mečiar tovább marad az élen, Szlovákia elszigetelődik…
Csehországra és Szlovákiára különvállása teremtette meg az alapfeltételeit annak, hogy a csehek és a szlovákok viszonya ma olyan jó legyen, mint amilyen a múltban a közös állam idején soha nem volt. Ezt a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap az évforduló alkalmából megjelent szombati, augusztus 25-i írásában közölte. A cikk kifejti: az 1989-es rendszerváltás utáni időszak legfontosabb mérföldköveinek a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozást szokás tekinteni, ezek azonban csak az Európába vezető út lelkes, konszenzusos döntései voltak, amelyeket akkor hozott meg az ország, amikor teljesítette a követelményeket.
„Az 1992. augusztus 26-án meghozott döntés, amely Csehszlovákia szétesésének feltételeit rögzítette az ország 74 éves fennállása után, azonban más volt. Ebben a cseh és a szlovák politikai képviselet vezetői, Václav Klaus és Vladimír Mečiar egyeztek meg” – írja Zbyněk Petráček szerkesztőségi jegyzetében.
Rámutat: az 1992-es év csehszlovákiai fejleményeire visszanézve úgy tűnhet, mintha Csehszlovákia szétesése a csehországi és szlovákiai választások eltérő eredményének automatikus következménye lett volna. Mindez azonban „nem történt automatikusan”, csak a brünni Tugendhat villában létrejött politikai megállapodás tette lehetővé, hogy az egész tervszerűen és rendezetten legyen lebonyolítva, és az „útitervet” a parlament is jóváhagyja – szögezi le a szerző. Szerinte „ez a döntés megérdemli az elismerést”. Képzeljük csak el, hogy nézne ki ma az ország, ha minden banális kérdésről állandóan cseh-szlovák politikai vita zajlana – veti fel.
„Ma egyetértés van abban, hogy Csehország és Szlovákia kapcsolata sosem volt olyan jó, mint most. Ha mondandónkban ez az A, akkor ki kell mondani a B-t is: a jó kapcsolatok alapfeltételeit az 1992. augusztus 26-án a brünni Tugendhat villában aláírt megállapodás teremtette meg. Ebben Klaus és Mečiar legnagyobb bírálói is megegyezhetnének” – zárja eszmefuttatását a Lidové Novinyban Petráček, amelyet az MTI-Prága-i tudósítója Kokes János közölt.
Csáky Pál – aki annó a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagja volt – a SITA hírügynökségnek ugyanakkor kifejtette, hogy Csehszlovákia nem volt rossz ország. Elmondása szerint komoly aggodalmaik voltak a különválás miatt, mivel így a szlovák vezetés korlátlan hatalomhoz jutott. Sajnos a félelmek beigazolódtak, a szlovákok nem a demokratikus irányelvek mentén vezették az országot.
Ján Čarnogurský, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnökének szintén fenntartásai voltak Mečiarékkal kapcsolatban. „Čarnogurský azt mondta nekem, ha másodszor is létrejön az önálló Szlovák Köztársaság, és de facto a politikai elit elrontja azt, Szlovákia talán teljesen elfogadhatatlanná válik a demokratikus világ számára” – emlékezett Csáky, aki az idő múltával elismeri nem volt rossz modell, s bevált a két önálló állam létrehozása.
Ján Čarnogurský úgy nyilatkozott, a csehek meg voltak győződve róla, hogy az önálló Szlovákia nem lesz hosszú életű. A politikus elmondta, nem Mečiar kezdeményezte Szlovákia elválását, ő csak csatlakozott pártján belül az ezt követelőkhöz. Az 1992-es választások után egyértelmű volt, hogy a csehek és a szlovákok nem fognak tudni közös kormányt alakítani. „Leginkább attól tartottam, hogy az ország ne kerüljön tartós elszigeteltségbe. Elszigetelt maradt volna, ha Mečiar tovább vezeti” – nyilatkozta Čarnogurský.
SITA, MTI nyomán Felvidék.ma
