A 22. Nagymegyeri Szent István Kulturális Napok keretében tartott ünnepség szónoka Duka Zólyomi Árpád volt, aki szombaton, a Szent István szobor koszorúzása előtt a következő beszédet mondta:
Tisztelt ünneplő közönség, kedves nagymegyeriek!
Huszonkettedik alkalommal kerül sor Nagymegyeren a Szent István Kulturális Napok megrendezésére. A helyi Csemadok következetes szervező munkájának köszönhetően, Önök immár egy nagyszerű hagyományt teremtettek. Nagymegyer, amely magatartásában, rendezvényeiben nemzeti közösségünk legmagyarabb városa, már a rendszerváltozás utáni bátor kiállással bizonyított: elsők között visszaszerezte városának ősi elnevezését és határozottan fölvállalta első királyunk hagyatékát. Nagymegyer lakói utcát neveztek el szent királyunkról és augusztusban búcsút tartanak – Szent István szobránál ünnepelnek. Nagyszerű és kötelező hagyomány ez, amelyet Önök, Nagymegyer polgárai, becsülnek és szeretnek – ragaszkodnak hozzá. Ez így helyes és így van rendjén – csak így lehetünk erősek és őrizhetjük meg magyarságunkat.
Azért jövünk össze évente, hogy tisztelettel és büszkén adózzunk első királyunk Szt. István emlékének, fölidézzük és megerősítsük halhatatlan művét, a magyar haza megteremtését, ill. a magyar nemzet életben maradását. István király volt a magyar állam első tudatos szervezője. Első királyunk a jogbiztonság kiépítésével, a jog szervezett megvalósításával megkezdte a haza megteremtését. Szent István tehát nemcsak az első európai magyar államrendszer megalkotója, hanem az első hazateremtő ősünk is volt. Mi, akik más ország területén őshonos nemzeti közösségként élünk tudjuk valójában, hogy a haza fogalma több annál a területnél, ahol élünk. Magába foglalja múltunkat, történelmünket, hagyományainkat, anyanyelvünket, nemzeti himnuszunkat és színeinket valamint közös gondolkodásunkat.
Szent Istvánra emlékezünk, aki által valami egészen új kezdődött a magyar történelemben. Koronázásával Magyarország bebocsátást nyert az európai keresztény népek családjába. Szent István Európában gondolkodott. Az akkori összeurópai értékekhez csatlakozva akarta megóvni és a következő évszázadokra megszilárdítani nemzetünket. Ez szavatolta a következő évezredben a magyar birodalom, ill. a magyar nemzet jelenlétét Európában. Erős kézzel államot és hazát teremtett számunkra, amely jövőnknek is biztosítéka lett – annak, hogy a jelenben is magyarnak vallhassuk magunkat. Szt. István életének három kiemelkedő üzenete a mai napig él: az INTELMEK, amelyekből megismerhetjük gondolkodásmódját, az eltökélt európaisága, és a legmaradandóbb műve, a HAZA és ennek jelképe a Szent KORONA, amely halála után is, egészen máig a jogfolytonosság legfőbb megtestesítője.
Nincs több olyan nemzet, amely ezeréves sok viszontagságot átélt királyi koronával büszkélkedhet, amely évszázadokon keresztül az összetartó erő megtestesítője.
Szent István hagyatéka a mi, felvidéki magyarok öröksége is, amelyet büszkén ápolnunk kell és továbbadni a jövő nemzedékeinek. Ez a hagyaték adjon erőt nekünk a mindennapi küzdelemben. Minderre most, amikor magyar közösségünk megmaradásának számos problémájával kell szembesülnünk – mérfelett nagy szükségünk van. Mi vár ránk, magyarokra? A visszatért kormányhatalom semmi jóval nem kecsegtet. Megváltozott valami? Békülékenyebb hangnemre számíthatunk? Meggyőződésem, hogy nem! Most lappangó csend van. A kormány egyes tagjai majd fokozatosan észrevétlenül fogják lemorzsolni szerzett jogainkat. És ehhez az áldatlan állapothoz még hozzájárul felvidéki magyarságunk egyes felelőtlen politikusai által előidézett megosztottsága. Ami azt eredményezte, hogy jelenleg nincs hatékony és bátran küzdő magyar parlamenti képviseletünk.
Hölgyeim és uraim! Két éve már, hogy a szlovák politika képviselői túszként szorongatnak bennünket. A félelemmel átitatott hatalmi keményfejűségük eleve megakadályozza, hogy ezen ország állampolgára kettős, ill. többszörös állampolgár lehessen. És mindez csupán azért, mert tűzzel-vassal meg akarják akadályozni, hogy mi, itt élő magyarok éljünk a Magyarország által nyújtott újrahonosítás lehetőségével. Micsoda kicsinyesség! A kettős állampolgárságnak két alaptétele van: nem zavarhatja az adott ország politikai, államigazgatási vezetését az, hogy saját polgára több más állampolgárságot is fölvesz. Ha itthon van, akkor ezen ország törvényei szerint kell élnie. Másodszor: a múltban nagyszüleinktől, szüleinktől, akaratukon kívül elrabolt állampolgárság fölújítása, a honosítás mindnyájunk szabad döntési joga. Miért zavarja ez a szlovákokat?? Ebben a kérdésben kitartóan tovább kell küzdenünk.
Tisztelt jelenlevők! Még egy erősödő, vészjósló nagy veszéllyel kell szembesülnünk. Létszámunk a Kárpát-medencében évről-évre drámaian csökken. Felvidéki magyarságunk rohamos fogyását lassú öngyilkosságnak is nevezhetném. Ennek nemcsak a nacionalista szlovák politika következetes elnemzetlenítése az oka, hanem mi is tehetünk arról, hogy ide jutottunk. Szt. István nem ezt akarta, nem ez az üzenete! Meg kell akadályoznunk a fogyást, az asszimilációt.
Nagy kihívások előtt állunk. Minden magyarnak össze kell fognia, mindnyájunknak el kell gondolkodnunk, hogy mitévők legyünk, hogy megmentsük nemzetünket. Megmutattuk már a múltban, hogyha összefogunk és bölcsen cselekszünk nagy tettekre és eredményekre vagyunk képesek. Különös irónia, hogy azok a felelős szlovákiai magyar politikusok, akik szétzilálták, szétverték magyarságunkat, a leghangosabban kiabálnak a szoros együttműködésért, az egységes fellépésért. Sajnos így van ez Erdélyben is. Igen föl kell ébrednünk, riadót kell fújni, ki kell építeni azt az utat, amely – nem törődve a szlovák politika ijesztgetéseitől – az újjászületéshez, az egységhez vezet.
Kezünkbe kell venni sorsunk irányítását! Határozottabban és bátrabban kell politizálni magyarságunk érdekében. Ragadjuk meg a leghatékonyabb eszközöket, formákat. Vitassuk meg nyíltan és ésszerűen az önkormányzatiság és az autonómia lehetőségét is és fogjunk hozzá egy tervezet kidolgozásához. Bár az autonómia vörös posztó a szlovákok és egyes gyászmagyarok szemében, megteremtésére saját ügyeink igazgatására csak akkor lesz esély, ha közösen akarjuk.
Tisztelt ünneplő közönség, hölgyeim és uraim!
Az a nép, amely élni akar, tudatosan tervezi jövőjét, s nem retten vissza a támadásoktól. Őrködjön felettünk Szt. István szellem és hagyatéka. Vezéreljen bennünket államiságunk örök jelképe, a Szent Korona, illetve nemzeti öntudatunk, népünk iránti szeretetünk – és mindez párosuljon megfontoltsággal higgadt bölcsességgel. És akkor eredményesek leszünk. Büszkén és elégedetten fogunk élni szülőföldünkön.
Befejezésül hadd idézzem Wass Albert szavait:
„Csak vér és a nyelv tudja összetartani az embereket,
s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ…”
{iarelatednews articleid=”35255,35241,35251,35256,35250,35249″}
