Az utóbbi hónapokban sok szó esik arról a lehetőségről, melyet az Európai Unió kínál polgárainak 2012 áprilisától: az Európai Polgári Kezdeményezésről (EPK). A Lisszaboni Szerződés vezette be ezt a lehetőséget, az európai uniós szakpolitikai döntéshozatalban való részvétel új formáját.
A Szerződésben előírtaknak megfelelően az Európai Parlament és a Tanács – az Európai Bizottság javaslata alapján – rendeletet fogadott el, mely meghatározza az új kezdeményezésre vonatkozó szabályokat és az azzal kapcsolatos eljárásokat. Igaz ugyan, hogy az Európai Parlament és a Tanács már 2011 februárjában elfogadta a rendeletet (az EP és Tanács 211/2011 Rendelete), de csak ez év áprilisától lehetett EPK-t kezdeményezni. Ez alatt a bő egy év alatt a kezdeményezések (ill. az arról való elképzelések) tucatjaival találkozhattunk, sokszor teljesen félreértve ennek a lehetőségnek a lényegét. Fűtől-fától hallottam magam is: majd polgári kezdeményezést csinálunk…
Miről is van tulajdonképpen szó? Annak érdekében, hogy Európa polgárai még közvetlenebbül – tehát nem csak képviselőiken át – részt vehessenek az Európai Unió jogalkotásában, megszületett a döntés, mely szerint egy millió uniós polgár felkérheti az Európai Bizottságot valamilyen jogalkotási javaslat előterjesztésére. (Ehhez tudni kell azt, hogy az EU-s intézmények közül általában az Európai Bizottság az, amely előterjeszthet javaslatot, az EP és a Tanács ezeket megtárgyalja és elfogadhatja.) Csakhogy maga az EPK bizonyos alapfeltételekhez van kötve, s ezt sokan, akik javasolják, javasolnák, nem veszik kellő figyelembe. Elsősorban – s ez a legfontosabb kitétel – csak olyan területre vonatkozóan lehet EPK-t indítani, ahol az Uniónak és ezen belül a Bizottságnak a hatáskörébe tartozik jogalkotási javaslatot előterjeszteni. (A hatásköröket pedig az EU-ról szóló szerződések foglalják magukba. Éppen ezért nem lehet indítani pl. EPK-t az autonómia érdekében vagy a kisebbségvédelem érdekében, mert ezek a témák nem tartoznak az Unió kompetenciájába.) További fontos megkötés az, hogy az egymillió aláírást az uniós tagországok legalább egy negyedéből (pillanatnyilag 27 tagország legalább 7 országából) kell összegyűjteni, mégpedig úgy, hogy az egyes tagországokban a rendelet meghatározza a minimálisan elérendő aláírások számát is (az ország EP-képviselőinek számából kiindulva). S akkor még nincs vége: az EPK bejegyzéshez egy 7-személyes polgári bizottságot kell létrehozni, tagjainak 7 különböző tagországban kell állandó lakhellyel rendelkeznie. Ez nem feltétlenül ugyanaz a 7 tagország, ahonnan az aláírásokat gyűjtik. Továbbá az egymillió aláírást a kezdeményezés bejegyzésétől számított 12 hónap alatt kell összegyűjteni. S végül (?), de nem utolsósorban: a polgári bizottságnak kell biztosítania az EPK végrehajtásához szükséges anyagi fedezetet is, ezt az Európai Bizottság általi bejegyzéshez ki kell mutatni.
Így első hallásra bizony elég komplikáltnak tűnik. De tulajdonképpen nem az. Csak végig kell gondolni az egészet s cselekedni kell a megfelelő módon. Végiggondoltuk s cselekedtünk. Előző jegyzetemben épp azt fejtegettem, hogyan lehetne elérni, hogy a régiók kijelölésekor vegyék figyelembe a belső önrendelkezés alapján a helyi (regionális) lakosság véleményét, amelyet pl. népszavazással lehet a legdemokratikusabban kifejezni. Ennek a – emlékeznek még? – „demokratikus gerincnek” a hiánya nem felvidéki probléma, visszaköszön mindazokban az országokban, ahol nagyobb lélekszámban, ám számbeli kisebbségi helyzetben él őshonos nemzeti közösség. (S hadd ne soroljam, mi mindenért fontos az önrendelkezés, ill. önkormányzati szándék egy-egy régióban, hiszen a skála széles lenne, az anyanyelvhasználattól és oktatástól kezdve egész a strukturális alapok felhasználásáig.) Így ennek a „gerincnek” a beépítése az emlegetett rendeletbe biztos támogatókra találna Franciaországban (elzásziak, baszkok), Spanyolországban (katalánok), Hollandiában (frízek), Olaszországban (tiroliak), Ausztriában, s akkor még saját vidékünket – SK, HU, RO – nem is említettem (s ez így már 8 ország!).
A SENCE (Egyesület a Nemzeti Közösségek Támogatására Európában) már 2011-ben kidolgozta egy, e témára vonatkozó EPK alapjait s megfogalmazta célját: megváltoztatni a régiók kijelöléséről szóló EU (EUROSTAT) rendeletet úgy, hogy ne lehessen régiót „alkotni” a helyi lakosság véleményének figyelembevétele nélkül (tkp. valamiféle „vétó-jog” beiktatásával). A magyar Parlamenttel való együttműködésünk alatt tárgyaltunk e témáról az elzásziakkal, megszólítottuk a katalánokat és a baszkokat, megbeszéléseket folytattunk róla otthon is, Erdélyben is, kialakulóban volt a polgári bizottság. Sajnos az együttműködés (önhibánkon kívül) megszakadt, s így a kezdeményezés előkészítése is – legalábbis ideiglenesen – a SENCE részéről leállt. De nem adtuk fel.
Maga a kezdeményezés elnevezése így szólna: “The will for self-governance expressed by local or regional referendum be recognised when defining EU NUTS regions!”, amit magyarul így fogalmazhatnánk meg: Az EU NUTS régióinak kijelölésekor fogadják el a helyi vagy regionális népszavazás által kifejezett önkormányzati szándékot. Tehát egy meglévő uniós rendelet módosítása a cél, nem valami újnak és ismeretlennek a létrehozása, mert az sokkal több nehézségbe ütközne, ismervén az európai intézményrendszernek a bonyolultságát.
Tudom, tudjuk, e téren vannak hasonló kezdeményezések. Minden ítélkező szándék nélkül csak egyet említenék, a Székely Nemzeti Tanács ez év májusában kidolgozott javaslatát, amely azonban – véleményem szerint – túlságosan általános („Az Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok jellemeznek.”). Az Unió ugyan kezelheti „kiemelt figyelemmel” az említett régiókat, de nem biztos, hogy magáévá teszi az ott élők akaratát, s a regionális (kohéziós) politika megvalósításának alapjául szolgáló NUTS régiókat úgy alakítja (vagy legalábbis odahat, hogy a tagország úgy alakítsa), hogy az biztosítsa a nemzeti közösségek egyenlő szintű vagy akár kiemelt támogatását. Mert hiszen végső soron ez lehetne – többek közt – egy sikeres EPK eredménye.
Ne várjuk hát, hogy az Unió találja ki a megoldásokat, az öntudatos polgár akkor tud érdemben beleszólni az európai jogalkotásba, ha tudja, s pontosan megfogalmazza, mit akar. Ehhez bármikor mi is (SENCE) szívesen nyújtunk segítő kezet.
U.i.: Valóban csak utóiratként: jelenleg 10 EPK-t jegyez az Európai Bizottság, ezek egy része környezetvédelmi, más része oktatásügyi, s egy pár egyéb témával foglalkozik. Regionális politikai, esetleg régiós téma mindeddig nem került bejegyzésre. Mindez megtalálható – részben magyarul is – a következő helyen: http://ec.europa.eu/citizens-initiative/public/initiatives/ongoing?lg=hu
Brüsszel, 2012. szeptember
Flórián László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35553,35532″}
