Zilizi Tihamér Agócs Béla tiszteletére negyedik alkalommal szervezett kerékpártúrát. Alább úti beszámolóját olvashatják.
Augusztus 3-án, pénteken este Dunacsúnytól kezdtem az első szakaszt Hegyeshalom állomásig, ahonnan késő este indulva, majd hat MÁV-járatra átrakva málházott biciklimet (egy vonatban sem volt biciklihely), hatvani állomáson volt hosszabb állás, ahol emléktábla van az 1944. 9. 20-i szövetséges terrorbombázás iszonyú pusztítás civil áldozatainak emelve, Sátoraljaújhelyre reggel.
Augusztus 4-én, szombaton, 8 óra előtt érkezve – tarkómon a Magyar Kálvária elborzasztó sugallatát érezve – hiányzik még Nagyszombat táblája -, balról a Nagyságos Fejedelem közeli borsi bölcsője tudatával – indultam a kb. 40 km-re levő Gálszécsre.
Első falu: Csörgő községben (1910: 460 magyar, szlovák, 1991: 745 szlovák), mely 1599-től Sárospatak, Toronyai, Csicseri, Kazinczy család birtoka volt, 17. században elnéptelenedett, 1831-ben kolera pusztította. 1938-ban visszakerült Magyarhonhoz. Emlékmű van 2 szlovák partizánnak (persze honvédek lehettek…), kérdésemre egy férjezett szerint a falu fele beszélhet magyarul. Tokaji bort csupán szlovákul reklámozott boltba beszóltam magyarul, ellenségesen reagáltak.
Következik: Velejte (1910: 707 magyar, szlovák, 2001: 831 szlovák), első adat 1220-ból, terebesi uradalom része volt, Rákóczi-szabadságharc idején elnéptelenedett, 1712-ben keleti szlovákokkal, ruszinokkal telepítették újra. 1938-39-ben újra Magyarhonhoz tartozott. Kis gyógyfürdője a II. világháborúban megsemmisült. Görög katolikus templom 1802-ből, r.k. 1870-ből. Terebes felé közeledve jobbról, nagy késztetést érzek, hogy a piacán találjak magyar árusokat, akiktől lehet helyi magyarok nyomára jutni (néhány éve így találtunk Katócs Zitára, ismert újságíró lányára, akit vágújhelyi férje okán tartunk fontosnak). Közben az útszéli számos kereszt egyike mellett – melyeken akad magyar felirat is: Isten dicsőségére emelték, Havrila Pál és Prokop Mária, szükséges megállnom, lévén a Pátria Délidő műsora.
Nem sokkal dél körül érek be Gálszécsbe, mely a Tokaj-hegység keleti lábánál fekszik, 1910: 3284 magyar, szlovák, német, 1991: 6705 szlovák (20% cigány, egyik ismerősöm igen óvott tőlük) lakosú. Nevét Szécsi Gál zólyomi (l. Mályusz Elemér: Liptó, Turóc, Árva betelepítése, Bp.,1922) főispántól, földesurától kapta a XIV.században.15-16.században uradalmi központ. A 16. században a mezővárosban született Gálszécsi István reformátor-zeneszerző, aki itt a Perényi Péter alapította iskolában tanított. Krakkóban 1536-ban kiadott első nyomtatott magyar Énekeskönyvéből 9 ének maradt fenn. A városból indította el Bocskai István 1601-ben a Habsburg-ellenes felkelést! A szabadságharcok és 1663-as pestis idején kihalt magyar lakosságát a 18.században későbbi szlovákok (ma is l. hutorákok) váltották fel. R.katolikus impozáns tornyú temploma 1494-ből eredetileg gótikus, gör.kat. temploma 1757-ből, a II.világháborúban romba dőlt, 1970-ben épült újjá. A csehek által elfoglalva, 1927-ig még engedélyezték hivatalos nyelvként a magyart. Nagyon kellemes fogadtatásban részesít a városka közembere, B. Imre Blazej, aki frissen megjelent könyvecskéjével: Podareny vnuk, a zempléni (hutorák) nyelvjárást igyekszik írásban az utókorra örökíteni. Igen nagy a hőség, 37 fok is, de folytatnom kell Nagymihály irányába, balra Kohány temetőjében akad magyar sírfelirat, jobbra az óvoda falán magasan emléktábla jelzi Andrej Fáy – így! – nagy nemzetgazda és író, mesemondó (1786-1864) szülőhelyét.
Jobbról Terebes, emlékezzünk Thököly hős kurucaira, akik 1686-ban itt áldozták életüket sorsdöntő véres csatában. Átkelek az Ondava-folyón, mely nevében újrafoglaló Ond vezér nevét viseli!
Bánóc fölött elhaladva Reviczkyekre emlékezzünk: Imre frontról jövet önként innen indult Zsolna melletti Nemeskutasra védeni a Hazát, a csatában 1918.dec.5-én, ahol két Görgey hősi halállal áldozott a csehek ellen (l.I.AB KT-én mezei virággal tisztelgés). Vásárhely ref. templomában épp folyik a szombati takarítás. Igen kedves gondnok asszony megmutatja a templom kertjében a lekerült 1894-es magyar alapítási szöveget, lévén az egyházközség szlovák. Egyébként innét jár a tiszteletes úr a homonnai gyülekezetbe istentiszteleteket tartani.
Nagymihály a Laborc partján 1910-ben 6120 lakosú, 62% magyar, 26 %szlovák (szlovák?), 9 %német. 1991: 38823 szlovák. Ide járt be Popély Gyula a közeli Abaráról szlovák gimnáziumba. Első írásos emléke (Myhal) 1244-ből, várát a Nagymihályi és belőlük származó Sztáray család építette /1270-1300/. A mintegy 20 falut magába foglaló uradalmat a Sztárayak uralták a 19.századig. Sztáray kastély a 17.századi vízvár helyén épült. R.k templom 14.századból, ortodox templom 1932-ből. Amikor 1936-ban a magyar pártok egyesültek, itt – mint Privigyén is – tovább működött az Országos Keresztényszocialista Párt (gr.Esterházy) Szlovák szekciója. Nagymihályban született Strömpl Gyula 1885-ben, Foksani fogolytáborban halt meg 1945-ben. 1902-ben Szenes Erzsi zsidó költő, 1942-ben Pestre menekült, majd internálótábor után 1949-ben Izraelbe. A 6 km-re levő 60-as években létesített Széles-tóban (33 négyzet-km) a trópusi kánikulában igen kellemes megmártózni. Északkeletre találhatók Tarna Árpád-kori várának romjai. Várura, akkori ungi főispán még Kun László királyt is megkorbácsolta. Másik birtokosa Eödönffy István, a 17.században boszorkánymester hírében állt, még Wesselényi nádor kíséretét is megbabonázta. Őrmező előtt Sztárán Zichy Géza (itt szül. 1849.7.23 – Bp.1924.1.14.) jó állapotú kastélya látható. Híres zongoraművész, zeneszerző, író, szétroncsolta jobb karját, félkarral is világhírű lett! A világháború közeli csatáinak okán is igen sokat tett a rokkant katonákért. Számukra írta a Félkezű ember könyvét (1915). Őrmezőnek 1091 szlovák, magyar, 2001-ben 4475 lakosa van. Árpád-korban északi gyepűőrző határőrök települése. Első írás 1337-ből Ewrmezew,15. században Drugethek, később Rákócziak, Szécsenyiek birtoka. Magyar lakossága 18.századra beolvadt. 1890-ben olajfinomító épült Őrmezőn. Széchenyi kastély 1901-ből klasszicista. Vadregényes völgyben Laborc folyóval szembe fut a mezőlaborc-galíciai vasút, balra emelkednek Barkó várának romjai, mely a tatárdúlás utáni újabb betörés elhárítására épült. Barkóczyaké, I.Rákóczi György is pusztította. Mezején ütközött Mátyás Kázmér lengyel királlyal 1466-ban. Első napom végén sötétedés előtt érek Homonnára, ahol Cs.Árpád vár. Utoljára: 4508 magyar, szlovák, német lakosa, 1991-ben 34 638 szlovák lakosa volt. Felső-Zemplén központját első említésekor 1322-ben Homonna Drugeth János birtokolta, fénykora 17. század, várát Rákóczi György, Thököly, Pekry Lőrinc, majd Csákyak, Andrássyak szerezték meg. A városban született Trefort Ágoston(1817-1888), Oláh György (1902- ?) nyugat-magyarországi harcokban vett részt, Thoman Istvánnak (1862-1940), legnagyobb magyar zongorapedagógusnak a napokban leplezték le a kultúrotthonban domborművét. Wesselényi klub 1929-ben “szélsőjobb” szellemisége miatt lett betiltva. Igen jóleső érzés, hogy az éjszakát a hajdan magyar református templom védő oltalma alatt az udvarán tölthetem.
Homonnától keletre a Ciróka völgyében partizánok áldozatául estek honvédek 1944-ben. Északra, Felsőlászlófalván született András Károly (1910-1993?) szellemi vezetőnk.
Augusztus 5: Csicsva várának festői romjai mellett haladok. Kereskedelmi utakat őrizte, Rozgonyiak, Drugethek, Szapolyai János és Barkóczyak birtokolták. A 17.században Zemplén megye gyűléseit is tartották a várban. Jókai is földolgozta “És mégis mozog a föld” c. regényében a csittvári krónikát, amelybe a lódításokat jegyezték. Szirmay Antal is felhasználta. Klazányban vasárnap délelőtti lazításában találom nagy örömömre T.Sándor orvosbarátomat! Varannó érintésével – előbb ferences, majd impozáns pálos templomával – mely mellett két régi sírkő, mindkettőn magyar felirat, – és kolostorával. Varannó: 2145 , 66 % magyar, 27 %szlovák, 6 %német, 2001: 22985. Csicsvához tartozott. Református temploma szecessziós, egy tucat rejtett magyar reformátusuk ma is van.
Agyagospatakon kellemes vasárnapi ebédet költök, sajnos Tapolyhanusfalván lerobban a biciklim. Keresztes ezeréves-határvédő lovagoknak monostora és már 1630-ban gimnázium van! Négy saroktornyú gyönyörű barokk kastélya 17. századi, reneszánsz kastélya1564-ből való, “Királyerősségnek” hívták. Kapi vára romjai alatt – vonatozok Bártfára, hogy barátommal találkozni tudjak. Ez már Sáros, első említése 1247-ből Bardpha, királyi várként épült. 1420-ban építette át Kapy András. Környékbeli főurakon kívül lengyel rablólovagok is birtokolták. 1480-as években itt alkotott Tarner István. Bécs 1715-ben romboltatta le a környék váraival. Esti kiadós beszélgetés V. Pistával. 1914.november végén Bártfa keleti bejáratáért heves harcok folynak az orosz rémmel, melyben különösen kitünteti magát Stagel Miklós csendőr főhadnagy különítménye. December 1-jén a város orosz kézre kerül a vármegye 125 községével…nagy a menekülés. Orosz ágyúzás következtében súlyosan megrongálódtak a Szent Egyed templom tornya és tetőzete és a piactér házai. Fekete Elemér polgármester tárgyal az oroszok parancsnokával. Ám december 2-án felmentő honvédek vígan, nótázva vonulnak Margonyán át …9-én újra huszárló patája alatt dübörög Bártfa város piaca. A harmadik nagy orosz támadás Tapoly völgyéig ér el, de a Rákócziak Zboró váránál hősies ellenállásunkon megtörnek március végére. Május 8-án 16000 orosz fogoly esik Zboró alatt, ahol az elpusztult Zboróváralja állott, helyén főleg debreceniek segítségével Debrecenfalva épült vélt végleges felszabadulásunk jeléül… A Makovicának is nevezett várban tartották mennyegzőjüket I. Rákóczi Ferenc, aki itt is halt meg és Zrínyi Ilona. Dvortsák Győző szerint (Magy. tükör, Miskolc, 2004) a sárosi tótságot úgy nyelvi, mint faji tekintetben teljesen el kell választani a Magyarország északnyugati vármegyéiben lakó tótoktól. Nyelvük teljesen elüt előbbitől…talán közelebb áll a lengyelhez. Büszkén vallja magát magyarnak. Kultúrája teljesen magyar. Legszebb dalai régi kuruc dalok tót szöveggel. Magyarul szívesen, könnyen tanul. Közöttük a görög katolikusok eltótosodott rutének /151.o.
Két éjszaka után kellemes panzióban térek nyugovóra.
Augusztus 6., hétfő: bicikliüzlet nyitására várva, bártfai Kéler Béla zenei ünnepségről szerzek tudomást. A tervezett Zboró, Felsőódor helyett – ahol a kárpáti orosz betörés elleni dicső honvédelmi harcaink hőseinek, még elhanyagolt temetője helyett délre veszem bepótlandó az irányt – kat. temetőben Rajniss sírkőnél emlékezek, evangélikus temetőben is sok magyar sír van – Margonyára, Dessewffy aradi mártír tábornok sírkápolnájához, ami nehezen megközelíthető. Erdésztől érdeklődöm a Bornemisza-erdőkről… Giráltot nagyon akarom látni, szívélyesen fogadnak a városka házán. Máig büszkén magyarul hirdeti a főtéri kőoroszlán alatti szöveg az 1914-15-ös magyar honvédhősök halhatatlanságát!
Sztropkón újra Ond-névadó vezér folyója mellett hajtok, ahol gr. Esterházy Pál főhadnagy huszárjai küzdöttek az orosszal,..Oroszok betörtek – egy Esterházynak fronton van a helye, mondotta (a legutolsó várta őket!) .Sztropkó alatt, ő buzogánnyal küzdött 7-es, 12-es, 14-es huszárokkal vállvetve. Megkapta a Signum laudist, hű huszárjai, amikor leterítette a muszka golyó, négyen rohantak érte….mind a négy ott lelte halálát… Csarnogurszky Antal hadnagy kétszer sebesült meg, s mikor jobban lett újra a fronton termett! 1915. augusztus 28-án Koropiac ellen útra kelt kicsi csapatával, erdőn, bozóton hatoltak át éjnek idején. Kozák járőrt össztűzzel ügyesen foglyul ejtették, a többi orosz erre hirtelen továbbállt. A hadnagy fontos jelentéssel tért vissza, legfelsőbb elismerést kapva. (Tábori Kornél: Magyar hősök, 1914-1916, 75.o.). Sztropkónak utoljára: 1910: 2585 szlovák, német, magyar, 2001-ben 10874 szlovák lakosa van.1245-ből származik az első írás, a várhoz nagy uradalom tartozott, 1698-ban 48 falu. Cudar-, 1567-ig Perényi-, majd a Pethő család birtoka. Lengyelek 1475-ben és 1491-ben…Thököly, II.Rákóczi is birtokolta a várat, császáriak lerombolták. Kastély a vár alapjain 1711 utáni, a ferences templom, kolostor 1673-ból való. (lásd nekem legkedvesebb Jókai: Szeretve mind a vérpadig c. könyvét).
Felsővízközön, 1910: 685 rutén, német, magyar lakos! 2001-ben már Alsóvízközzel egyesítve 12428 lakosú. Makovicéhez tartozott, 1806-ban Kutuzov tábornok hazafele itt táborozott. 1956-tól évente ruszin kulturális ünnepségeket tartanak, új katolikus temploma és Hadimúzeuma van. A nyáron is nyitva tartó pozsonyi Lengyel Intézetben temetőik bő névsorát kaptam. Kárpátokon belül csak Duklai hágó alatt találtam… Ladomérvágáson (Riedl Frigyes irodalomtörténész itt szül.: 1856.9.12.-Bp. 1921.8.7.) ajánlottak egy helytörténészt. Ladomérmezőnél, az oroszok nagy temetője, 1915.január közepén háromszáz 7-es huszár egy egész szibériai orosz hadosztályt ver vissza! Méteres hóban lehúzták sarkantyús csizmáikat, azzal verekedtek…a szegedi Nagy József egy géppuskával 16 oroszt fogott el… Emlékezek és robogok tovább, végül Hunkócon rám esteledik. Éppen a fiatal ruszin parókus háza előtt érdeklődöm, kedvesen befogad a kellemes háza mögötti pázsiton éjszakázom. 34 éves, erős ruszin öntudatú, Kárpátokon túli lemkókat beszámítja: 1,6 millió ruszinnal számolnak és céljuk az államalakítás. Sehol sem látván ruszin feliratokat, amit szóvá is tettem, a tiszteletes szerint Mezőlaborcon vannak.
Augusztus 7-én, kedd, eljutok közvetlen a történelmi határ alatti Rózsadomb (Bodruzsal) hajdan szép nevű, alig 50 lakosú településre, ahol a temetőben 400 osztrák-magyar elesett – jelölve! – nyugszik. Igen sokat lehetne beszélni egy magányos II. világháborús “gyerekkel”, aki még szinte feleleveníti a kakastollasokat! is…hegygerinceken máig is tud 1914-15-ös harcok lövészárkairól..! Bizony öregjeik nehezen tudták megkülönböztetni, később, 44-ben, hogy ki lengyel, ukrán, avagy orosz….mert ezek mindkét oldal seregében voltak! (jellemzően a bácsi büszkén mondja: egyik fiam már Kassán főiskolai tanár….nagyon jutnak oda is a végeikről).
Meg kell emlékezni a Duklán át 1848-ban támadó galíciai Schlick tábornok osztrák katonaságáról is,f főleg a segítségünkre éppen onnan jövő testvéri hős lengyelekről is! December 15-én Tchorznicki maroknyi fiatal galíciai lengyel légiója, hátrálva a túlerőtől, de bosszút érezve krakkói és ilyvói osztrák vérengzésért, utóbbi helyen lakosok között lőgyakorlatot tartottak, pénzzel jutalmazva: amiért katonáik 74 polgárt öltek meg – Bárcánál Concoreggiót az osztrák támadó svalizsérok vezérét közelre engedve, kilőtték és katonáit megfutamították. A lengyel Lapinski leírása fontos: “A szlovák és a magyar önkéntesek között könnyen felfedezhető volt a különbség, ha nem hallottuk, milyen nyelven beszélnek. A magyarok külsőre tápláltabbak, izmosabbak voltak, ruházatuk jobb, harciasabban festettek. A szlovákok kinézetre véznábban voltak, de a magyar hazájukhoz szenvedélyesen és őszintén ragaszkodtak, s ugyanolyan áldozatkészség fűtötte őket, mint a magyarokat”. “Jan Suryn Sanok környéki lemák lehetett, aki Anton Scudier osztrák századost, mint lengyel legionárius ejti fogságba és kísérheti, mint lengyelek foglyát Miskolcra”(Kovács István: Én is ott voltam Bárcánál, Magy. Szemle, 1998, 3-4.152.és 166.o.)
Meglepően könnyen jutok át életemben először az 502 m magasságú híres Duklai hágón…a Keleti Beszkidekben még komolyabb emelkedők várnak! Előttem Galícia: 1173-ban III. Béla elfoglalta Galíciát (Halics), felvette a Rex Galiciae címet, Endre fiát Galícia urává tette. II. Endre 1214-ben Kálmán herceget ülteti Galícia trónjára. A galíciai szörnyű csatamezők: balra Limanowa, Gorlice, északra Krosno (néhány napja Orbán V. miniszterelnök itt tárgyalva emlékezett), jobbra vár Sanok és Przemysl – megannyi véráztatta hely 1914-15-ből! És erre vonultak lerohanásunkra Paszkievics hadai 1849-ben is…amit sem akkor, sem 44-ben nem tudtunk megállítani és visszaverni, csak iszonyú áldozatokkal 14-15-ben!
Dukla 4 ezer lakosú szűkös kisváros Főutcája emberemlékezet óta a Magyar utca (ul Trakt Wegierska), nagyméretű templomból, délelőtt van, mégis árad ki a nép…ünnepük van. Lengyel katonai emlékmű, ortodox katolikus templomok fogadnak az úton..Sok veszteglő kamionos…pénzváltás közepette sikerül két nyíregyházival beszélnem….meglepődnek rajtam, aggódást vélek tekintetükben. Címüket kérem, esetleg ha ők lennének az utolsó véreim, akikkel találkoztam…Fohászok közepette: előre! Igyekszem a tűző kánikulában…mikor kapom a telefont: Pozsonyban a nagy hőség (39 fok) miatt bizonyos munkahelyeken dél után munkaszünetet rendelnek! Száguldok Miescen át Beskóig…megkeresem a vasútállomást, hogy Sanokig vasúton könnyítsek. A vasút helyett vonatpótlót vár az idilli kis állomás kedves szolgálatos hölgye, nem tudja felvesznek-e biciklistül.. nagysokára meg is jelenik ..addig “Wegier i Polak dva bratanki..”szellemében igencsak eldiskurálunk, finom hazai almával is megajándékoz…s természetesen fölvesz a busz! Utasa alig van. Zsúfoltság-sokadalomból röpke szót váltva itt-ott iparkodom – a pihenés – után minél közelebb kerülni a Célhoz. Pedig csak Sanok (ma 41 ezer lakosú város, 1150-ben II.Géza bevette, ennek emléke Magyar Kapu. Szánoki Gergely, 1406-1477 humanista költőt mi is ismerjük) után jönnek az igazi szerpentinek…át a Slonné goryn… az út kitűnő minőségű, Tyrawán, Kuzminán át..kis üzletből bekajálok 18 óra közül….érdeklődve: van-e helyben papjuk, lengyel érmek Londonban? Utóbbiról 10 lengyelből egy, ha tud valamit…Bircza-ba érve be is esteledik, 21 óra, mire megtalálom a szép nagy templom mellett a hatalmas plébániát. Csengetés…házon kívül vannak (3 név szerepel). Már ki is nézem magamnak a kellemes plébániai pázsitot, amikor hátsó oldalról motoszkálás, bentről világ…de csengetve a telefonon át hiába próbálok engedélyt kérni az udvaron, fák védelmében éjszakázásra….hajthatatlan, előzetes bejelentés hiányában a plébános. Nem is bocsát színe elé…így visszasomfordálok a kivilágítatlan városkába…De érezhetően nem kell félnem…egy-két zárórás vendéglő után egy igen kellemes kvártélyt kapok. Belorussziából (1200 km) idekerült-telepített tanárnő egyáltalán nem fél befogadni…két lánya Angliában, ő rövidesen Németországba megy gondozónak…Nem lehet nem említenem: vajon nem a németekkel kellet volna-e kiegyezniük? Reggel még internetezhetek is. Én kérek tőle címet, enyémet nem kérdi. (30 zlotyt kér, Bártfán 14 euró volt).
Hőseink egyike Birca falu mellett 1914. december 9-én: Szászik János debreceni huszár kis csapatával 7 km-re közelítette meg a körülzárt Przemyslet, 200 km-en át bravúrosan átvágta magát az ellenségen, foglyot ejtettek és vissza is tértek.
Augusztus 8., szerda: reggel még megállok a papnál…nagy darab, 50 körüli, mondom csak nem félt tőlem? Szemére hánytam: mi magyarok befogadtuk őket 1939-ben, talán nem tudna róla…szabadkozott: legközelebb előre telefonáljak. És noteszembe barátságosan be is írt…
Itt-ott megállva, fotózva ebédidőben elérem Przemyslt! Podkarpatska Vajdaság székhelye 68 ezer lakosú püspöki székhely a San folyó két partján gyönyörű fekvésű. 1976-ban honfoglalás kori 16 síros temetőt is tártak fel itt, ahol 910-960 között tartózkodtak őseink. Árpád-házi királyaink is birtokolták. 1340-ban Nagy Kázmér emelte várát. 1772-ben osztrák fennhatóság alá került, 1876-tól Oroszország támadása felfogására erődítményvárossá fejlesztették, Galgótzy Tivadar (1833-1896) tábornok irányításával. I.ostroma 1914.szept.17.-1914.nov.2. győzelmünkkel végződött. II.ostrom a körülzárás 1915.márc.25-én, élelem híján feladással végződött. III.csata 1915.máj 31.-jun.3. Przemysl visszafoglalásával végződött. 130 ezer magyar, osztrák, stb katona esett áldozatul, mivel a hadifogság egyenlő volt a halállal! De megvédték országunkat az oroszok ellen…ami hiába volt, mert pár évvel később,1918-19-ben sokkal kisebb erejű szomszédainkat az áruló Károlyi-kormány ellenállás nélkül engedte – örök időkre? – besétálni honunkba! A Polgármesteri Hivatalban korombeli Zdzislaw Szeliga kultúrreferens bejelentetlenül is magyaroknak mindig kijáró különleges szimpátiával fogad! Kellő információkkal ellátva mégis nagy nehezen találom meg a most is kb. 44 erődből álló körgyűrű VIII. Fort-ját (erőd), mely a központtól 8 km-re északnyugatra fűvel-fákkal benőtt….ottani gyerekek vezetése híján alig találtam volna Gyóni Gézánk kínpadjához, hol imára mozdul szám! Újra vissza a városon keresztül délkeleti irányban találom meg az osztrák-magyar katonai temetőt a Cmentarz Wojskowet!
Ezen térségben pozsonyi 13. honvédek alakulata Somogyi Pál hadnagy vezetésével az oroszok minden tervét meghiusította. Bánó Kálmán, László István hadnagyok szintén kitűntek. Revisnyei Reviczky László alezredes Sanok védelmében tűnt ki és LEMBERGnél is, szakadatlan harcokban 1915 májusában az oroszokat Magyarország határától végleg kiűzte. Przemyslben a magyarok vitézsége utolérhetetlen volt. A tisztek halálmegvető bátorsága magával ragadta a színmagyar legénységet. Énekelve vonultak ki a sáncokból Szakmáry Kálmán ezredes, Tabódy őrnagy kivont karddal elsöpörték az oroszokat. A vár feladása nem a magyar vitézségen, hanem a bűnös gondatlanságból fakadó élelmiszerhiányon múlott. Minden élő magyarnak el kell zarándokolni e nagyon sok véráztatta szent helyeinkre! És meg kell mártózni időnként a lengyelek irántunk való páratlan szimpátiájában is! Fontos ismernünk: amikor szinte az egész “globális-libró” nyugat bojkottálta a Varsó előtt küzdő hős lengyeleket, akkor, 1920 júliusában a lealázott Csonkított Hon 80 vagon fegyvert és önkénteseket küldött, ami döntően hozzájárult a bolsevik rém megállításához és visszavetéséhez! Lengyelek ezt sosem felejtik el nekünk, Trianont sem írták alá soha! Elgondolkozhatnának falunapok szervezői, hogy az átok-csehek helyett LENGYEL énekkarokat- és egyéb vendégeket hívhatnának meg! Segédkönyvek: Csapláros István: Jó barátok görbe tükörben, 1987, Felvilágosodástól a felszabadulásig (lengyel nők hazaszeretetéről!) 1977, Lengyel-magyar kapcsolatok, 1984..Eddig nagyon fohászkodtam a Mindenhatóhoz, hogy elérjek baj nélkül. Hál Istennek sikerült! Kicsit megkönnyebbülök, talán most már végig is járom utamat…s nem hagyom el a fohászkodást!
Közel az ukrán határ Lemberg felé, bár a 89 előtti hangulat fogad. Sajnálom, hogy nem mertem fotózni az ukrajnai oldalon drótkerítések közé zsúfolt átkelni váró civil embertömeget. Úgy számítottam, hogy minél tovább kerekezek, és aztán szállok vonatra. Hát mire Moszticska állomást közelítem, orrom előtt elrobog a két vagon. S kezd sötétedni, lerobbantabb kinézésű a környezet…s mert sötétedik, rögvest megszólítok két bakfist szállás után…igen készségesek, elkalauzolnak az új, szocreál állomásépületbe, ahol hihetetlen kedvességgel ugrálnak körül. Kellemes hivatalos szállás az épületben, még a rég megboldogult apám nevét is bejegyezik, hajnalban ébresztenek, és csupán 30 hrivnya(3 eu)!
Augusztus 9.,csüt.: Egy óra előretolva, igen korán indulok, több, mint 2 óra az alig 70 km út és 1 eu, plusz bicikli fél eu! Sokan utaznak, kalauzok igen kényelmesek, alig vizsgálnak. Vidék érezhetően kietlenebb, de tele kupolás, gör.katolikus templomokkal is. Vagyis Habsburg irányítás alatt voltak, s 1944-ig alig orosz éra alatt…A pályaudvaron ismert hangzású beszédre figyelek: persze kiderül: kárpátaljai ruszinul beszélnek…Lemberg közel 800 ezres zsúfolt nagyváros – hajdani Galícia fővárosa, lengyeleknek mint a mi Pozsonyunk, 1939-ben, végleg 1944 után vesztették el – a belvárosi kissé kopott ódon épületeket tekintve is. Magyarok Ilyvónak is nevezzük, ami Rákóczi fejedelem korában használatos volt, aki 1711-ben járt a városban; korábban Báthory István király is. Bolyai János 1831-32-ben egyetemén oktatott. Lengyel múlt Poniatowski, Lubomierski palotákkal. 1945-ben Boroszlóba telepítették őket, elüldözött németek helyébe. Ám lépten-nyomon ukrán nacionalista hőseik szobraival: Stepan Banderával…találkozni. Újra emlékeznek Galícia SS-hadosztályra is, akik részt vettek a szlovákok felkelésének fölszámolásában is, pl. a liptói Szmrecsányt büntették… Sajnos Szarvas Gábort, a lembergi magyar klub elnökét hiába értesítettem előre, hívásomra közli: Ungvárott tartózkodik, és senkit sem tud rendelkezésemre küldeni… Így csak kétszer is hiába kilincselek főtéri irodájuk kapuján. Keresztül-kasul kerékpározok, fotózok, gör.kat., ortodox és örmény katedrális és hatalmas barokk szerzetes templomok…unalomig. Gondolok a Lemberg körüli csatákra is. Képeslapokat küldök, internetezek, magyarokat igyekszem találni, végül is a magyar vezető ukrán kollégájára találok, akivel kiadósan eldiskurálunk…némileg megelégedésemre. Sok embert megszólítok, megfelelő térképet – Verecke felé – segítenek találni. Általában igen készséges emberekkel találkozom végig! Talán még nem is voltam ilyen kedves népek között, akár sötét falvakban is, egyes-egyedül, nem éreztem okát félni! S ha A.M.Danyilevszkij (1790-1848) ukrán tábornok 1814-ben Magyarországon vonulva írta le: “A magyar lakosság az ukránra emlékeztet harcias külsejével és büszke tartásával” (Tardy Lajos,1988), akkor állíthatom, hogy magyar önérzetünk joggal növekedhet legalábbis Galíciában barangolva! Délután a hatalmas Főpályaudvaron a nagy nyüzsgésben csellengve várom vonatomat…gondolok a 100 km-re keletre Tarnopol irányába fekvő Brezánra, ahol II.Rákóczi Ferenc adta ki kiáltványát, melynek 1900-ban 4600 lengyel, 3100 ukrán és 5300 zsidó lakosa volt. A Főkormányzósághoz tartozva 1942-től a lengyel Honi Hadsereg folytatott partizánháborút, az UPA-ukránok pedig 1945-ig 1000 ! lengyelt gyilkoltak meg….Egy munkácsi roma nagycsalád utazik mindenféle holmival…velük tudok csak magyarul beszélni. Hosszú szerelvény, Kijevből, sok száz km-t (630 km) tesz meg, széles-tágas vagonok, bicikliknek is bőven van hely, kellemesen érek Lavocsne vasútállomásig!
Fölidéződik, öregapáink itt léptek Magyarországon kívülre…frontra menet! Jómagam most – gondolatban – velük szemben haladok. Árpád apánk honvisszafoglaló népével a Kárpátok felé…Lavocsne mai állomása kicsi földszintes tető nélküli, de új épület…mögötte, szinte házak sincsenek. Még jó, hogy oly vonatot fogtam ki, amely itt megállt! Persze emlékül pecsétet kérek az állmáson, itt jártamról. Kedves büfés néni az épület mögött ivóvízzel nem szolgálhat, mert nincs még bevezetve. Sebaj, jó és olcsóbb az alkoholmentes sör, mint ahogy mindenütt, itt is kielégítő az árukínálat!
Igen barátságtalan, nem biciklinek való éles-kavicsos földút vezet térképem szerint a jó 10 km-re levő Tucholka faluba, ahova tolva a biciklit sötétedésre, kínlódással fel is érek Kalne, Kitap fele, ne tévedjek, mert jelzők nincsenek…s elég ijesztő a dimb-domb erdős vidék. Egy-két helyen megállok kérdezősködni, de egy öreg ült kinn, megszólítva öten is mellettem teremtek, látszólag szolgálatkészen, de a magyarázatot azért nem lehet mindig megértenem, hiába beszélünk kölcsönösen szlávul.
Szerencsésen elértem Tucholkát, szuroksötétben. Kis kézilámpámmal tájékozódom, épp egy lovas-szekeres sötétben ténykedő társaságba tévedve. Nagyobb bódészerű kocsmához – ott van csak világos – irányítanak. Záróra előtt harcias ifjú csapláros hölgy behív, mert meg akar szabadulni az iszákos követelőzőtől…akár tipikus – emlékeimben élő – orosz filmbe illő. De hát a málhám kinn marad?…Nyebojsza…!Mondja határozottan. Itt nem lopnak…Egyébként közel a Vereckei utat északabbra mentesítő igen forgalmas főút! Meg jómagam is szinte közel érzem magam már Hazámhoz…Vagy 10 km-re már nem érhet baj…gondolom, Mária Országa vonzásában vagyok immár! Így is van, a csaplárosné mobil hívására 300 méterre vadonatúj panzió fogad …nagyon kedves lengyel fogadós lány, lembergi születésű állítása szerint, mégis ukránul ír be noteszembe, hiába kérem lengyelül. Emeleti szoba, TV-ben meglep, hogy az orosz filmet – ezt jobban értem mint a környezetet, ukrán szinkronnal látják el. Reggeli hírekben az időjárás-jelentésben, minden városképen a hatalmas templomok vannak az előtérben! Mondhatom, akár Közép-Európával összehasonlítva is, Ukrajna ezen galíciai része is sokkal erősebben vallásos színezetű a mieinknél!
Augusztus 10, péntek. Hűvösebbre ébredek, hosszúnadrág kelletik. Érzelmes búcsú Galíciától, a fogadós-alkalmazott, előbb 100 hrivnyát kér, sokallom, egyből 50-re szállítja. Rögtön fizetem. Irány Klimec – utolsó galíciai falu,10 km. Rosszabb aszfalt, de megjárja. Nem nagyon emelkedő, úgy véltem nehezebb lesz feljutni Vereckére. Igaz térkép szerint északabbra 1000 m magasságot olvasok le. Verecke 839 m.
Egykönnyen Klimecben vagyok, egyetlen üzlet, az sincs nyitva. Kutyák elől szaporán kell kapkodnom lábaimat. Érdekes mindig igyekeztem minél előbb tovább állni, lehetőleg nem sokat időzni, de ha előző éjjel is Klimecbe érek, nem találok szállást és Vereckén túl sem, tehát jó a tempóm. Elhagyom a falut, enyhe szerpentineken érzem Árpád és előtte Atilla és népei lovai patáinak kopogását, szekerek, nyájak vonulását. Érzem, hogy a határválasztón vagyok: jobb valami orosz katonaféle ex-szovjet emlékmű, balra lerobbant hajdan szocialista szálló…Kicsit tanulmányozom a hivatalos emlékművet, majd ettől is jobbra fordulok ukrán nagy kereszt felé, mely előtt virágból a nemzeti színeik. El is olvasom a szöveget: 1939-ben itten lengyel katonák gyilkoltak ukrán hazafiakat. Elégedetten kapcsolok, már lengyelek kerültek a helyünkre! Mégsem sejtem, hogy itt kell lennie a Mi Emlékművünknek! 1978-ban jártam a közelben, elhoztak autóval Izki-be, ami nincs innen messze…ezt szoktam emlegetni, mert életemben először, egyedül keresem az Ezerévest. Nos, elég kevés az idő, gondolom, jól haladok, s úgy 3-4 km-t száguldok lefelé a Kárpátokon, gondolva, lent lesz az Emlékmű! Vagy két legeltető nőtől kérdezhettem volna, míg 2 bakfis farmeres pásztorlányt csak megállítok: Magyarszki pomnik je tam hore! No az árgyélusát! Vissza, föl a magasba mutattak, hiába fogadkoztam dühömben, hogy az nem lehet… Milyen fárasztó újra vissza fel a meredeken…De NEM hagyhatom ki! Nagy bosszúsan vissza, fölkerekezek a hivatalos emlékműkhöz, s akkor most hol? Sehol egy jelzés…majd kétségbe esek. Rómába eljutni és pápát nem látni sem lehetne kínosabb számomra! SMS-ezek fiamnak, nem találom! Aztán mégis…Alföld felől balra…térni, 200 m, de csalóka volt, mert irányába valami trafóállomás mutatkozott, ami elterelt…
Pompás helyet választottak, az ellenségek elől “rejtve”, de kiemelkedve a fák közül mögötte a láthatóan pompásabb Kárpát-medence tárul ki, a galíciai oldal sivár…Emlékműtől jól látni hátranézve Klimecet is. Előttünk, akár Árvában járnék, teljesen hasonlóak a dombok, szívdobogtató látvány!
Három gyanús alak piknikezett, de gyorsan el is tűntek. Úgyhogy jó hangosan elszavalom a Himnuszt, Hazádnak rendületlenült…Boldogasszonyt…a hágón, bokrokra akasztok útmutatóul egy kis nemzeti szalagot. Kárpátalja: Szent István idején 45 vármegye között már szerepel Borsova (Bors-vezérről), a későbbi Bereg és Ung vármegye. 1046-ban két száműzött herceg: András és Levente seregeivel erre menekül seregeivel. 1064-ben Géza herceg megkapta ezen keleti országrészt. 1074-ben Szent Lászlóé, aki kétszer vezetett hadjáratot innen a kunokkal szövetkezett Oroszországba. Könyves Kálmán, II. István, Vak Béla, II. Géza többször vezetett hadjáratot Galícia ellen, míg III. Béla elfoglalta és több utóda is bírta.1233-ban II. Endre útban Galícia felé beregi erdőben Jakab pápai prelátussal szerződést köt, melyben az elhatalmasodott zsidók jogait korlátozza. IV. Béla 1235-ben már szláv és német betelepülőkkel ellensúlyozni kívánja az oligarchákat. 1526 előtt nagy birtokaik voltak, Corvin Jánosnak, Perényieknek, de a zsidó Ermeszt-Hampó családnak is.1597-1604 alatti harcokban elpusztult az Erdélyhez tartozó Máramaros megye. Rákóczi György 1657 januárjában indult a lengyel trónért sikertelenül, ami után lengyel csapatok betörtek Rákóczi birtokaira s nagy pusztítást végeztek! II. Rákóczi Ferenc szabadságharca Kárpátalja legdicsőbb kora. 1726-ban a Fejedelem szentmiklósi uradalmát Schönbornok birtokolták Kárpátalja 9/10-ét birodalmunk végéig. 1848-hoz a ruszinság is tömegestől csatlakozott, értelmisége magyarbarát volt. 1897-1901 ún. Egan-akcióban kisparasztok megsegítése és a zsidóság hatalmának korlátozása folyt, mely Egán Ede rejtélyes meggyilkolásával kifulladt. 1919.9.10-én 12 656 négyzet-km nagyságú területben határozták meg Kárpátalját, melyet a csehek kaptak meg.
Alsóverecke, 2900 lakosú faluban,mely a XII. században Betke családé, később a szentmiklósi uradalomé, 1715-1848 határőrállomás, az üzletben, kellemesen társalgok, vásárlok és asztaluknál eszem is…bár kissé gyanakvó a férfi ,mert nyilván környezete felmenői honvédségben is szolgáltak…ezt érzem ki. A feleség, sóhajtva gondol vissza…a kommunra…Ahogy távozom, I. világháborús emlékművet is látok a faluban, nem tud közelről érdekelni…mert az elesettjeik partizánok, ukránok-e mostanra? Hisz ők ruszinok, ill. huculok! Hiába integetek, egy gyorsan felém forduló magyarországi busznak, nem állnak meg.
Irány Volóc kisváros, ami előtt igencsak meredek szerpentint kell leküzdenem. A hegytetőn ogyesszai turistabusz pihen, fotóznak, érdemes, annyira tenyerünkben lapul a városka. Leérve – itt-ott aratást betakarító traktorosokkal találkozom, balra a temetőben meglepő: cirill-betűs Madjar nevek a sírköveken….
Városházán bejegyzést kérek, elöljárótól kétkedésemre, hogy miért nem ruszinul…Ukrajinában, po ukrajinszkit… kapom.
És nincsenek a városban magyarok, hiába a temetőben a név…
Első említés 1433-ból Ewkermezew, hucul irtványfalu, 1645-1711 Rákócziaké. 1910: 1538 ruszin, német, 1999: 6760 ukrán-ruszin lakosú kisváros. Három hoteljük is van, egyik a sokcsillagos Edelveys (így! havasi gyopár), s mégis van öt család, akik magyar romák. Habok Anne asszony kéregetett az állomás közelében, unokája vagy 16 éves áldott állapotú….szerintük a huculok rosszak. Kérni fogom Ravasz Jóskát, küldjön segítséget Volócra, Pithirna táborba, péróba, ott megtalálhatók, hála a magyar nyelv is!
Egy vonat elmegy Munkácsra, mialatt Csapra érdeklődöm, a következővel alig fél órát tölthetek Munkácson. Valaki ajánlja, csehesen beszél: menjek ki a főútra, kamion felvesz biciklistül is…ilyen közvetlen emberek. Szolyván átvonatozva: 1910: 3802 ruszin, német, magyar, 1999: 18 800 lakosú, 2%magyar, határában honfoglalás kori halomsír van, XIII. században Bánk bán veje, Simon főispán kapja Endre királytól, Nyáry, Esterházy, Lónyay családoké, 1680-ban Báthory Zsófiáé. 1944. november 15-én elhurcolt magyar férfi lakosság, a kaszárnya helyén naponta több százával hullott el. Két világháborúban nem volt ennyi áldozata Kárpátaljának! Beregszentmiklós 7 km-rel Munkács előtt, 6700 lakos: itt volt a Galícia felé vivő főutat, Latorca völgyét védő vár, Beregvár (előbb Borsova), 1542-ben Perényi Péter fogságba kerülése után egyesítették a munkácsi uradalommal. 1657-es lengyeldúlás, megfogyatkozott magyarság. Petrőczy Kata Szidónia itt hunyt el (1662, Kaszavár-1708. okt.21.). A Nagy Fejedelem többször megfordult itt. 18. századra ruszin többségűvé válik. 1890-ben Schönbornok kastélyt építenek.
Munkács, 1241-ben a tatárok elpusztították, 1396-ban, Erzsébet királynő testvére, Korjatovics Tódor kapta a munkácsi várat és nagy számú ruszint telepített be. 1910: 17295 lakos 73%-ban magyar, 18 %német, 9 ruszin (ugyan 44%zsidó ), 1999: 89 100 lakos, 11%-a magyar. Várról első adat 1311-ből Aba Amádéé, Zrínyi Ilona 1685. novembertől 1688. január 17-ig hősiesen védte. A várban raboskodott Kazinczy is. Millennium 7 emlékműve egyikét, a Turul-madarast a vár fokáról csehektől megmentve1978-ban láttam a várhegy lejtőjén felállítva! Az akkor meglátogatott Boruzsékra gondolok, a Hejtmana Bogdanán…vagy 2 km-re van az állomástól,és a címüket sem hoztam. Körülbiciklizem a katolikus templomtól a városházig…Cirill-Metód-szobor kiemelten a tér másik végén…magyarul próbálok, de valaki leint…
A város neves szülöttei: Báthory Zsófia (1629-1680), Lehotsky Tivadar, Munkácsy Mihály, Csortos Gyula színész. És emlékezem egyik legjobb, itt született, Pozsonyba került barátomra, B.Ivánra és húgaira, Olgára, Máriára, akik magyarbarát ruszinok! A vonatban utaznak barkaszóiak, de a tőlük került somorjai lelkészt, György Andrást nem ismerik. Impozáns a vár, még távolodva is a vonatból.
Sötét van már Csapon, hatalmas állomás előtt szórakozó magyar fiatalokkal barátkozom. Majd egy idegenvezető fiatalemberrel.1910: 2318 magyar, 1989: 9600-ra felduzzasztott városka még 39%-ban magyar!, ám sok az idegen lakója…üzletben sem tudtak magyarul. Első írás 1281-ből Chap a Baksa-nemzetségé és a belőlük eredő Csapy családé. Bocskay, később a Vécsey család birtokos itt. A 17.században tatárok pusztították el. R. katolikus temploma 15.századi helyén 19.század végén épült. A református 1642-ben, de elpusztult a II.világháború végén, így megértésben használták a katolikusokét. Csap 1872-ben fontos vasúti csomópont. Irány Záhony, de határőrség visszaparancsol. Csak járművel engednek át. Vagy Ungvárnál…benzinkútnál Ungvár fele érdeklődöm…nem éri meg. Vissza az állomásra, már éjfél rég elmúlt. Szerencsémre hajnalban megy át Csernőre egy vagon. Kedves magyarok a jegykezelő, a határőrök is. Csakhogy újra kell váltanom, a kis távolság Csernőig 42 hrivnya! Kommunista-izgalmas szigor a vonatra szállásig…aztán senki földjén jó ideig csend, vagy 20 utas megadóan szunyókál, némi bűzben…aztán megjelenik személyautón nagy ricsajjal három fennhangon magyarul beszélő szlovák policáj …röhöghetnékem van. Filmbe illő, amennyire mindenféle szlovák, cseh, orosz…különcnek tűnő utas (biciklisen – ez elnevezésben mily érdekes lengyel és ukrán azonos: rowernek hívják – jómagam is csodabogárnak tűnhetek), cókmókos nyugodt-komoly mint a végtelenség…fölvetésemre, hogy nem láttam hajléktalant, egyik szlovák hátizsákos szerint: mert begyűjtik, táborba? őket….egy javakorabeli cseh batyus következetesen-alibista módon érvelne: Magyarország elmarasztalható, nem tekintheti magának az úgymond szlovák, román…területeit, mert ugye a mát jócseh-üresfej-módra visszavetíti a középkorra…végül csak átvergődünk Csernőre. Emlékezem 1986-ban a Honismereti Túrán megkeresve a dzsungel szerű hármashatárt, néhányan jól leúsztunk a Tiszán…büffésnőnél tájékozódom…Rövidesen újra vonaton ún. Kisújhelyre érek, előtte balra kissé távol Nagykövesd vára látszik…ami ugye: már.
Augusztus 11. szombat: 8 előtt – Sátoraljaújhely része. Azért…még nem hagyom ki: Kazinczyval fényképezkedem.. irány a MÁV állomás, két átszállással (Délidő a vonatból) 15 óra körül Rajkára érkezem. 801-es busszal fiam vár – Diadalmenet Zabosig!
Hála Istennek, sikerült! Hálából két misét ajánlottam fel.
Zilizi Tihamér, Felvidék.ma
