A kis- és nagytoronyai hívek önkéntes adományának, valamint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjának építkezési kerete támogatásának köszönhetően kicserélték a lelkészlak nyílászáróit és megújult néhány helyiség is.
A nagy- és kistoronyai református híveknek szinte a reformáció kora óta közös lelkészük van. Parókiájuk, amely a nagytoronyai egyházközség területén található, 1910-ben épült. Azóta kisebb javításokat eszközöltek rajta. Az 1996-97-es években a fürdőszobát és a folyosót tették rendbe, kamrát alakítottak ki, a mennyezetet pedig hőszigetelő anyaggal fedték be, de az nem mutatkozott tartósnak /minden helységben részben megrepedezett, vagy lehullott/.
A nagytoronyai egyházközség presbitériuma még 2011 januárjában határozta el a parókia teljes felújítását. Egy ilyen jó száz éves épületen természetes, hogy a fa nyílászárók idővel elkorhadnak, hézagosak lesznek, rossz látványt mutatnak, de a rajtuk keletkezett nyílásokon kimegy a meleg vagy befúj a szél, így a rendeltetésüknek sem nagyon felelt már meg. Az egyházközség vezetése ezért először a nyílászárók teljes cseréjét támogatta, amit később májusban a kistoronyai presbitérium is jóváhagyott. A lelkészlak ablakainak újjal való pótlása 2 570 euróba került, amit a két gyülekezet közösen adott össze.
A felújítási munkálatok további folytatása érdekében a nagytoronyai egyházközség még ugyanabban az évben a zempléni egyházmegye őszi közgyűlése elé terjesztette a nyílászárók cseréjére vonatkozó kérését, amit továbbítottak is a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjának építkezési keretéhez. Az igényelt négyezer eurós támogatás helyett 2 550 eurót kaptak, amiből két új bejárati ajtót készíttetett az egyházközség. Az egyiket a parókia, a másikat az ugyanehhez az épülethez tartozó gyülekezeti helyiségre. A lelkészlak harmadik ajtaja helyett pedig egy új ablakot készíttettek. A nyílászárók cseréjét egy legenyei vállalkozó végezte el.
Egy ilyen régi épületen természetesen óriási munkálatokat kell elvégezni ahhoz, hogy a lakás a kor és természetes emberi igénynek megfelelhessen. Mind a két egyházközség a kisebbek közé tartozik. Nagytoronyán a 2011. évi népszámláláskor 79-en vallották magukat reformátusoknak, Kistoronyán pedig 123-an. Az idei évi választók névjegyzékében Nagytoronyán 72, Kistoronyán 97 név szerepel, ami megfelel az egyházfenntartói járulékot fizetők számának.
Az egyházközségnek a közalapi támogatáson és a hívek önkéntes adományán kívül más forrás nem állt a rendelkezésére a felújítással járó kiadások fedezésére. Ezek költségeihez a nagytoronyaiak 2/3, a kistoronyaiak 1/3 részben járultak hozzá.
A nyílászárók cseréjén kívül alacsonyabbra hozták a lelkészlak mennyezetének szintjét, két helyiségben lebetonozták a padlózatot, majd az egyik szobában, melyet a lelkész használ új parkettát tettek le és új belső ajtó került rá.
Az eddigi felújítási munkálatok 6712,72 eurót tettek ki. A kistoronyaiak 509,01 euróval, a nagytoronyaiak 3 653,71 euróval járultak hozzá a közalapi támogatáson kívül. “Óriási feladat teljesítése vár még ránk, hogy a lelkészlakot megfelelő állapotba hozzuk, de sajnos kevesen vagyunk. Viszont Isten dicsőségére élni és tenni akarunk – mondta a Reformata honlapnak Pusztai Zoltán lelkipásztor.
Reformata.sk, Felvidék.ma
