A Hyundai három évvel ezelőtt mutatta be a Getzet felváltó i20-ast, amelyet sokan azonnal a Fabia gyilkosának kiáltottak ki.
Nos, a legkelendőbb Škoda piaci elsőségét ugyan nem sodorta veszélybe, viszont kezdettől fogva hasznos választási lehetőséget jelentett az olcsóbb kisautók kategóriájában. A modell 2012-ben esett át az első frissítésen; ezt a verziót kaptuk meg tesztelésre, a kisebbik benzinmotor és a középső szereltségi szint kombinációjában.
Alaktan
A Fabiához hasonlóan kizárólag ötajtós karosszériával gyártott kocsi a szebb formájú kompaktok közé tartozik. A Ford Fiesta/Peugeot 208/új Renault Clio fémjelezte színvonalat ugyan nem éri el, de kellemes, harmonikus, kiegyensúlyozott formái mindenképpen megnyerőek. Új, immár hatszögű maszkját az i40 és az új i30 ihlette – lásd például a merész vágású ködfényszórókat –, aminek köszönhetően a márkahovatartozás is egyértelműbbé vált. Hátul szintén átszabták a lámpákat, és a lökhárítót is módosították. A kocsi méterei változatlanok maradtak, kivéve a hosszúságot, ami most 3,955 méter (+55 mm).
Belvilág
Bár a koreai márkák, minőség és esztétikum szempontjából egyaránt masszívan igyekeznek felzárkózni az európaiakhoz, a Hyundai esetében ez éppen az i20-ason látszik a legkevésbé. Pontosabban a kocsi belterén, ahol még mindig sok a kopogós, kemény, látványnak sem túl kellemes műanyag. Ezt ellensúlyozandó, igen szép viszont a volán és a nagyméretű középső műszerpult. Utóbbi ráadásul kifogástalan ergonómiájú, gyakorlatilag 5 perc alatt megtanulható. A rádiónak digitális bemenete is van, az USB-kulcs (magyarul: pendrive…), valamint a különböző zenelejátszók csatlakoztatására, lásd a megfelelő ábrát. Az ülések kiskocsihoz mérten nagyok és kényelmesek, az elülsők némi oldaltartást sem nélkülöznek. Hátul, mint minden B-szegmensbeli autóban, a lábtér nem túl tágas; képünk az elülső ülések kb. félig hátratolt pozíciójában készült. Belső tárhelyből van elég, bár az egyetlen igazán nagy flakontartó túl hátra került a középkonzolon; ennek előnye viszont, hogy a hátul utazók is használhatják. A koffer mérete nem változott, tehát marad a kategória jobb átlaga. Sima oldalfalainak és nagy nyílásának köszönhetően jól pakolható, bővítése után gyakorlatilag sík padlójú marad.
Az országúton
Mit szépítsük: az 1,2-es alapmotortól a gyártó által feltüntetett fogyasztási adatokon kívül sok jót nem igazán vártunk. Viszont gyorsan rájöttünk, hogy 85 lóerő és 120 newtonméter is elég lehet akkor, ha 1. az autó önsúlya nem éri el az 1,1 tonnát, 2. mint teszteléskor általában, jobbára egyedül és üres csomagtartóval közlekedünk. Pedig a váltó nincs rövidre méretezve: 90-nél ötösben még csak 2600-at forog a motor! Viszont a rokonszenves fogyasztást éppen ez alapozza meg. A gyári adatok persze itt is illuzórikusak, de vegyes forgalomban gond nélkül beférhetünk egy 5,7-es átlagba. A futóművet az autó karakterének megfelelően elsősorban a kényelemre hangolták, így igen hatásosan semlegesíti például a nálunk nagyon is sűrű úthibákat. Mindent egybevetve kellemes útitársunk volt a kisplasztikán átesett i20-as, még ha nem is forogtak utánunk az emberek…
{phocagallery view=category|categoryid=763|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
Vas Gyula (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1248 cm3
Teljesítmény: 62,5 kW (85 LE)/6000min-1
Nyomaték: 120,7 Nm/4000min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 168 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 12,7 s
Csomagtér: 295–1060 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 6,1/4,2/4,9 l/100 km
Ár: 9990 euró
Az alapmodell ára: 8990 euró
