A szlovák köztelevízió tegnapi vitaműsorának az ifjú állam két sokat próbált és ezért – avagy ennek ellenére – két legmegbízhatóbbnak ítélt politikusa, Robert Fico és Bugár Béla volt a vendége.
Noha a beszélgetés fő témája a szlovák jogállam dübörgését kiválóan prezentáló főügyész-ügy volt, szóba kerültek e jogállamot nem kevésbé érintő olyan kérdések is, mint az állampolgársági törvény vagy éppen a Beneš-dekrétumok. A kormányfő álláspontja tiszta és világos, ráadásul még őszinte is: a szlovák állampolgársági törvény csupán a magyar jogszabályra adott válasz volt, míg a Beneš-dekrétumok egyszerűen érinthetetlenek. Punktum. Ha egy olyan fiatalkorú állam kormányfője lennék, amelynek már a jogelődjének megalakulása is kétes körülmények között zajlott le, nos, én sem mond(h)a(t)nék mást.
Ellenben érdemes egy futó pillantást vetnünk a vegyespárt elnöke által kifejtettekre. Már csak azért is, mert főnökénél ezúttal is bölcsebbnek találtatott. Bugár szerint ugyanis a dekrétumok kérdését ugyan rendezni kell, de – és itt a lényeg – nem az érintett (érvényben lévő) dekrétumok megszüntetésével. Nem politikai, hanem szakmai egyeztetéssel. Elvégre, kérem szépen, egy szakmai probléma szakmai megoldást igényel. Márpedig a Beneš által oly kiválóan űzött hóhérkodás is csak egy szakma…
No de a lényeg mégiscsak az, hogy ez a bugári megközelítés jóval veszedelmesebb és rafináltabb a Fico-féle (s mondhatni: általában a szlovák) merev elutasító álláspontnál. Mert, mint mondtam, Fico álláspontja egyenes, világos, nincs benne mellébeszélés: háborús bűnösök vagytok és azok is maradtok, vissza semmit, sohasem kaptok. És amíg ez a kristálytiszta, jól artikulált szlovák álláspont, addig tiszta sor, hogy mi ellen kell felsorakoznunk.
Ellenben a bugári maszatolás, elfektetés sokkal veszélyesebb. A szlovákiai magyar valóság részét képező Beneš-dekrétumok szakértői vakargatása ugyanis pontosan az, ami a lehető legteljesebb mértékben megfelel a szlovák érdekeknek. Nem győzök álmélkodni azon, hogy ezt éppen Ficoék nem látják át. Azt, hogy a premanens tiltakozással, elutasítással, jogszabályi megerősítéssel csak még jobban magukra vonják a figyelmet s addig-addig kiabálnak, amíg végül mégiscsak meghallja valaki mondjuk Brüsszelben. A Bugár Béla által kínált megoldás sokkal hatékonyabb, ráadásul végleg rendezi a problémát, amennyiben hagyjuk magunkat rávinni erre a vékony jégre: a dekrétumok visszavonásának mellőzése (magyarán: hatályban tartva őket) mellett hosszas bambuszhegyezgetés után összekotort úgynevezett szakértői jelentések és esetleg őszintétlen elnézéskérés kitűnően elhitethetik a nagyvilággal, hogy a probléma ezzel rendezve, méregfog kihúzva.
Az számomra soha egy pillanatig sem volt kérdés, hogy Bugár mely seregben szolgál. Csak azon csodálkozom néha, hogy alkalmanként mennyire nem zökkenőmentes a kommunikáció az elöljárókkal és a nagy stratégákkal. Bár lehet, hogy ez is része a haditervnek.
Mindenesetre a tanítvány kimagaslóan teljesít.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37449″}
