most mkp ujlogo
Nem nehéz „körképet” festeni illetve kórképet alkotni a körülöttünk lévő politikai-társadalmi helyzetről, az aktuális történésekről a megyei választások előtt. Mivel jelenleg  erre a feladatra elég sokan jelentkeztek,  ezért van miből, vagy kiktől „meríteni”.

Például az ún. „régi csontvázak” közül is, akik  MOST, hogy 5,1 % környékén mozog „szellemi” örökségük, potyognak ki a szekrényből megállapításaikkal– természetesen az elmúlt húsz év közszerepléséből jól megzsírosodva, „ismételten a felvidéki magyarság ügyében és érdekében szólalnak meg, írnak elemzéseket”. Nagy hirtelen elkezdtek „aggódni”, hogy milyen veszélyek leselkednek a szlovákiai magyar társadalomra. Minő véletlen, hogy éppen akkor szólalnak meg, amikor a megyei választások előtt állunk. Bizonyára tapasztalt rókaként úgy érzik, hogy most kell elterelni a figyelmet, amikor a parlamenti tevéknységük az “impotenciával” küzd (valamint választási népszerűtlenséggel, 1,5 %-os a visszaesésük) ha a valódi, felvidéki közösségünket érintő pragmatikus kérdéseket állítjuk fel mérceként.

Közhelynek számít – sajnos szomorú közhelynek – mégis nagyon aktuális tendencia, hogy romlanak délen (a magyarlakta területeken) az emberek gazdasági körülményeik. A munkanélküliség soha nem látott százalékokban kúszik fölfelé (Nyitra megyében és már Nagyszombat megyében is pl. Dunaszerdahelyen) mindeközben a Most-Híd  2010 óta a parlamentben – először kormányon, majd ellenzékben van. A fiatalok csoportosan hagyják itt a szülőföldjüket (mi, „Via Novások” ezt halmozottan érezzük és érzékeljük: sok szervezetünk stagnál, mivel kényszerűségből a legaktívabb tagok is külföldre mennek szerencsét próbálni. Munkát az egyetem, vagy a szakközépiskola elvégzése után ugyanis nem találnak, nem hogy 400 eurós fizetést).

Mindezek ellenére egyesek „filligramos” – akarom mondani – kalligramos emberek a 90-es évek eleji magyarországi balliberális kommunikációs attitűdökkel (mindenki fasiszta, meg mindenki revizionista és “trappista”…) akarják ijesztgetni a szlovákiai magyar társadalmat, nehogy magára találjon. Esetleg a fiatalok nehogy véletlenül a határozott tudatos gondolkodást részesítsék előnybe (amelyet „Érdek úréknál” csak nacionalista meg radikális stb. gondolkodásnak bélyegeznek) és nehogy ráébredjenek, hogy az elmúlt időszak (20 éve) egy zsákutca. Mert akkor keresnék ám a felelősöket! Tényleg, hogy lehet ezt a népbutítást „épp ésszel megérteni, megemészteni és békével fogadni”?

Vannak tehát, akik szűkebb kis hazánkban most „megfestik” – szó szerint – a politikai és társadalmi helyzetet. Revizionizmusról, jobbikos veszélyről vizionálnak (talán legbelül ezt is szeretnék, mivel ez éltetné „ megosztó” gondolataikat, „liberálfasizmusuknak” táptalajt szolgáltatna). Csak akkor miért érzem azt, hogy napról napra kevesebb az öntudatos, szilárd identitású magyar ember? Ahelyett, hogy számon kérnék a parlamentben széket “foglaló” szellemi termékeitől – akik állítólag jól együtt tudnak működni bárkivel -, hogy hol a közösség innovációs stratégia, hogy miért van az, hogy rosszabbul érezzük magunkat, mint szlovák állampolgárok 2013-ban gazdasági és szociális értelemben is, és vajon miért gyengül az önbecsülése társadalmunknak-közösségünknek a többségi társadalommal és most már önmagával is szemben, mint Szlovákiában élő magyaroknak?

Talán érdemesebb lenne rákérdezniük a magát „narancssárgáékhoz” közeli értelmiségieknek, véleményformálóknak illetve a hozzájuk közeli médiáknak, hogy milyen koncepciót, elképzeléseket, cselekvési stratégiát szeretnének a megyei választások után megvalósítani kedvenceik, vagy aspiráns jelöltjeik (vagy ha azok még nincsenek meg akkor a pártstruktúráiban helyet foglalók). Mert szerintem főbb vonalakban ezzel azért már illene előjönni. Vagy a szakpolitika nem is fontos, elég, ha működőképes az elterelés? (Igazi „kommancs” stratégia.) Tudom, ez naivitás részemről, ha ilyet várok, hiszen ha a jelenben dübörög a ködösítés, akkor valószínűleg pártpolitikai szinten nincs szakmai cselekvési program a megyére vonatkozóan. Addig pedig szóljon hangosan az ének, vagyis a kedvenc dal: Lesz-e koalíció? Együttműködés urambátyám a megyén – hangoztatása, szinte már folklórrá válva. Mögöttes tartalom nélkül, csak számok és pozíciók alkudozgatásában. Csak ez már senkit sem érdekel.

Kedves Urak, ez a színdarab már nagyon lejátszott és nézettség nélküli, főleg mivel nélkülözi az őszinte mondanivalót. El tudnám már végre azt is képzelni, hogy sokkal pragmatikusabb gazdasági – politikai – közigazgatási kérdésekkel is foglalkozhatnának a politikai üzengetés helyett a 2010-ben éppen az etnikai érdekvédelem egységét megbontó Most-Híd a megyei választások előtt. Azt azonban igazán nem lehet mondani, hogy az MKP nem próbálja megtölteni tartalommal a megyei választásokra való készülődést (vagy a VIA NOVA ICs – pedig nekünk aztán tényleg nem ennek kellene lennie a prioritásoknak, de tudjuk, hogy fiataljaink szivárognak el a déli régióinkból külföldre).

Gondoljunk csak bele, mik is lehetnek ezek a regionális közvetetten vagy közvetlen megyei jogú megoldást igénylő problémák, amelyeknek az orvoslásához már illene stratégiával rendelkezni:

– Ipoly hidak – ezáltal határátkelő helyek megszaporítása
– Háztáji gazdálkodások és erre épülő kistérségi agroturizmus (munkahelyteremtés és a fiatalok
hazacsalogatása kapcsán)
– Őstermelői piac, kisgazdasági térségek koordinálása a megyéken belül
– Nem utolsó sorban a koncepciótlan pályázati rendszer és a támogatások szétosztása a megyékben, amely az oktatási intézményeknek, kulturális és sport egyesületeknek miután eredményesek a megye által meghirdetett pályázaton több financiális gondot – kiadást okoznak csak a bürokratikus elszámoltatások, mint a nyert támogatás összege. Már csak azért is, mert a sikeres pályázatok esetén is maximum 200 eurókat osztogat a megye – régi vágású „komcsi” elgondolásból, vagyis mindenki kapjon valamit, ami egyébként egy nagy semmi.  Tehát lenne mit tematizálnia a megyei választások előtt a politikának. Csak sajnos továbbra is színház majd’ az egész felvidéki politikai paletta és majdnem mindenki színész, aki benne van, s immáron ez tart húsz éve. Elfogadva a sarkítás tényét. Természetesen igaz az is, hogy ebben a színházban bizonyára vannak kivételek is. De az előbbi megállapításnak sajnos van igazságalapja.
A múltkori írásomban már leírtam, hogy nem mindenkinek érdeke, hogy a választásokra minél több választót (magyar választót) tudjunk elvinni, és kezdem úgy érezni, hogy ez a megállapításom egyre inkább beigazolódik. Csak még egyelőre az nem világos teljesen, pontosan miért lebeghet ilyen cél valaki(k) előtt? Talán egy új politikai helyzet megteremtése végett? Ez lenne a cél?
Atomizálni közösségünket, egyeseknek biztosan ez a tervük – ezt diktálja szolgalelkű, pénzéhes lojalitásuk az elmúlt 20 év fenntartásához. Sajnos tehát az egyik politikai oldalon („narancssárgáéknál”) folyik az elterelő hadművelet. A valós problémák helyett igyekeznek besározni a szlovákiai magyar közélet egy jelentős részét, előszeretettel jobbikoznak, fasisztákat gyártanak, és „barnainges” veszélyt zagyválnak.  Ezzel elérik, hogy a politika véleményformálói ne a cselekvési megoldásokról beszélhessenek a médiában. De mindennek a számukra van még egy “hozadéka”. Az tudnillik, hogy a hétköznapi felvidéki magyar embereket  elriasztják a közélettől, esetleg a megyei választásoktól. Ezzel azonban mindenki, még ők is veszítenek.
A másik oldalon (nálunk) pedig még mindig vannak olyan „aranyos”, magukat feltétlenül energikusnak gondoló, ám sajnos önkritikától sem mentes egyének, akik nem félnek attól, hogy az oly sokszor hangoztatott és bizonyos struktúrákban tényleg megindult fiatalításba talán már nem igazán illenek bele, pusztán már csak azért sem, mert az elmúlt választási eredményeik is ezt predesztinálják. A vizuális ellentmondásról meg már ne is beszéljek.

Szóval, még mindig nem akarjuk elhinni, hogy hiányzik közéletünkből valami, amit úgy hívnak alázat, lehet, hogy rossz helyen keresem? Remélem a megyei választások előtt a felvidéki értelmiségi társadalmunknak nem mohács kell ismételten?

Samu István, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39003″}