39763

„Hol porladnak csontjai? Dr. Pávai Vajna Gábor (1850 – 1913) pozsonyi főorvos emlékezete”. Ezen a címen tartott előadást május 21-én a Pozsonyi Casinoban Dr. Kiss László orvos, a történettudományok kandidátusa, orvostörténész.
Pávai Vajna Gábor a pozsonyi Állami Kórház belgyógyászaként a tüdővész elleni küzdelem egyik magyarországi (szlovákiai) úttörője volt. A detektívregénybe illő címbeli utalásra időközben meglett a válasz, mert annak ellenére, hogy az ismert főorvost tudván, tudva a korabeli sajtóból a pozsonyi Kecskekapui temetőbe helyzeték végső nyugalomra, a temetőről megjelent „Cintorín pri Kozej bráne” (2006) c. könyvben nyoma sincs a nevének, – pedig hány embert gyógyított ki a súlyos kórjából -, véletlenül mégis ráleltünk szép sírjára. Így aztán Dr. Kiss László előadása elején megköszönte a tagság segítségét a síremlék megtalálásában.
Pávai Vajna Gábor 1850-ben született Debrecenben és – száz évvel ezelőtt – 1913-ban hunyt el Pozsonyban. Pesten végezte el az orvosi kart. A kórbonctan iránti vonzalma és e tudomány által nyújtott új felfedezések lehetősége elkísérte egész élete folyamán. Pesten Korányi Frigyes híres orvosprofesszor klinikájára került amint elvégezte az egyetemet, és először ösztöndíjasként, majd első tanársegédként tevékenykedett ott (1879 – 82).
1882-ben elhagyta a klinikát és eljött Pozsonyba miután megpályázta és megnyerte a megürült belgyógyászati osztály főorvosi székét. Előtte azonban európai körútra indult azzal a céllal, hogy megismerje a nyugat európai híres klinikákon (Bécs, Berlin) folyó gyógyítást. 1882-ben kezdődik Pávai Vajna Gábor igazi belgyógyászati működése a Pozsonyi Királyi Országos (később Állami) Kórházban. Ebben, az 1864-ben megnyílt kórházban berendezte az akkori időben minden elvárásnak megfelelő, mikroszkóppal is ellátott laboratóriumot és modern kórbonctani termet, amelyben ő végezte a kórboncolást.
1882-ben Robert Koch világhírű felfedezést tesz, felfedezi a tuberkulózisbaktériumot. Pávai Vajna Gábor az elsők között tudta meg Kochtól, hogyan kell identifikálni a tüdővész kórokozóját, s l883-ban „A tüdővész és a Koch féle bacilus” címmel tartott előadást a Pozsonyi Természettudományi és Orvosi Egyletben. Fő profilja a tüdőgyógyászat volt, s a betegség kipusztítása – ennek megfelelően a betegség megelőzése, mivel tudta, hogy a tüdővész főként a nyomorban és szegénységben élők betegsége. Publikációiban, előadásaiban többek között az alkohol és a tüdővész elleni védekezést szorgalmazta. 1884 és 1890 között 2242 tüdővészes beteg volt, Pozsonyban évente 350 – 360 ember halt meg akkor ennek a betegségnek a következtében.
Pávai Vajna Gábor 1913-ban, egy évvel a pozsonyi Erzsébet Egyetem megnyitása előtt halt meg. Arról az egyetemről van szó, melynek létesítését Pávai Vajna az 1880 – as évektől beadványokban, cikkekben sürgette, s amelynek orvosi karán a megérdemelt professzori cím várt volna reá. Személyében a magyar tüdővész elleni küzdelem egyik nagy úttörőjét tisztelhetjük. Nevezhetnénk őt akár a pozsonyi Korányi Frigyesnek is. S talán megérdemelne egy emléktáblát is egykori kórháza falán.
Az előadásról Hritz István készített képeket, melyek megtekinthetők ITT>>>.

Hritz Júlia, Felvidék.ma