Az augusztus végi jubileumi ünnepség előfutáraként Tornalján június 18-án bemutatták Szajkó Béla Tornalja labdarúgásának 100 esztendeje című korabeli fényképekkel illusztrált kötét.
Tornalján idén százéves a gömöri város által szervezett labdarúgás. Ebből az alkalomból jelent meg Szajkó Béla Tornalja labdarúgásának 100 esztendeje című könyve, melynek bemutatása a helyi művelődési központ márványtermében volt. A vendég: Batta György költő, író, egykori labdarúgó volt. Így számolt be a találkozóról:
Kamasz koromban Tornalján éltem és az ifi csapat játékosaként egy ideig én is szerény részese voltam az ottani labdarúgás eseményeinek. Ott tárult ki előttem a világnak az a kapuja, amely a véres huszadik században a játékosság, a létezés öröme megtalálásához vezetett. Az ötvenes években sok-sok tornaljai magyar család otthonában láthattam a világverő magyar Aranycsapat tablóját Petőfi Sándor képe mellett. A labdarúgó csapat meccseire egész családok vonultak ki vasárnaponként – a helyiek egyemberként szurkoltak a fiúknak – meghatározó magatartás volt akkoriban az összetartozás.
Ezek az emlékek is felvillantak bennem Szajkó Béla: Tornalja labdarúgásának 100 esztendeje című, sok-sok fényképpel illusztrált könyve olvastán. A kötet bemutatása mintegy előfutára az augusztus végi jubileumi ünnepségnek, amelyre meghívják majd a még élő jeles játékosokat, így pl. Pavol Salvát, aki a kassai Jednota színeiben rúgta a bőrt a csehszlovák elsőligában.
Egy másik kiválóság – Miskovics László a prágai Bohemiansban futballozott, de ő, sajnos, nincs már az élők sorában. Játszott itt a Besztercebányán és a DAC-ban szereplő Boros Gábor, s egy sor, alsóbb, de még az élvonalba tartozó együttes színeiben számos kiváló labdarúgó, sőt, volt idő, amikor a csehszlovák ifjúsági válogatott keretébe két helyi tehetséget – Fullajtárt és Krokovayt is meghívták!
Szajkó Béla könyvét június 18-án ismerhették meg a tornaljaiak a városi művelődési házban. Az érdeklődés jelentős volt – teltházról számolhatok be -, talán azért is, mert sokan megsejtették: ez az esemény több lesz egy szokványos bemutatónál. És így is történt: a szerző jóvoltából bensőségessé vált az együttlét, ő ugyanis jópár olyan személyt ajándékozott meg könyvével, akiknek hozzátartozói, – volt közismert futballisták – már nem lehettek jelen az ünnepségen, mert időközben elhunytak. Ez a szép gesztus szemlátomást váratlanul érte az érintetteket, és jólesett nekik.
A kis ünnepség lebonyolítói A. Marton Gyula és Viliam Pazdera voltak. A szerző, Szajkó Béla sok dícséretet kapott jövendő olvasóitól, hiszen egy száz éves időszak feldolgozása hosszú és áldozatos munka. Az ő személye, – aki maga is jól futballozott, majd tisztségeket látott el az egyesületekben – rendkívül alkalmasnak bizonyult erre a feladatra.
Szajkó Béla tanárember révén természetesen jól fogalmaz, s mint egykori hivatalvezető alaposan megismerhette városkája társadalmát. Ez a könyv nem csak a tornaljaik számára ajándék, de jelentős hozzájárulás a felvidéki magyar nemzeti közösség történetéhez is: a magyarok,szlovákok és romák alkotta kitűnő hazai csapat mindössze 9:6-os vereséget szenvedett 1962-ben a chilei világbajnokság után Tornaljára látogatott, válogatottakkal – Schroiffal és Popluhárral felálló – Slovan Bratislavától!
Szajkó Béla könyve olvasmányos és lelkesítőleg hathat a ma élő fiatalokra, akik, lám, saját szülőföldjükön találhatják meg példaképeiket. Talán egy nosztalgia-klubot kellene alapítani Tornalján, hogy az újra kialakítandó összetartozástudat lehetővé tegye az egykori szép hagyományok folytatását.
Batta György, Felvidék.ma
