41591

A Szemle szeptemberi száma túlmegy minden jóízlés határán. Értendő ez a szó szoros és tágabb értelmében. A lapszám témája a giccs- és a trashkultúra. Hol van az a bizonyos ízléshatár? Mitől lesz valami giccses? Mi a különbség a giccs és a trash között?
Ezeket a kérdéseket teszi fel Mayer Kitti nyitó írása, főként a képzőművészet felől közelítve. Hercsel Adél Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás c. nagy sikerű önvallomása apropóján vizsgálja az erotikus irodalmat a mai trashkultúrában, szigorúan számba véve a klasszikus példaképeket. A témánál maradva Benkő Krisztián A szürke ötven árnyalata c. bestszellert veszi szike alá: „A feminizmus tanításai olyannyira nem érintették meg a holdvilágos éjszakákon álmodozó leányokat, hogy a mazochizmus útjára is szívesen lépnének egy jobb élet reményében…” S ha még nem volt elég a kitálalásregényekből, Veres István xLady blogregényének hallgatag mélyére vezet bennünket.
Tóth Kinga tanulmányában a disznóábrázolások jelentésváltozásait követi nyomon, hogy a kortárs magyar irodalomnál és képzőművészetnél horgonyozzon le. A trash-sel kacérkodó David LaChapelle festményeiről (amelyeket tavaly Pozsonyban is láthatott a közönség) írott tanulmányában Csanda Máté a hatásvadász elemeket, a popkultúra és a hagyományos festészeti témák találkozási pontjait vizsgálja. A trashkultúra uralkodó művészeti ága alighanem a film. Gyenes Gábor Robert Rodriguez (és részben Tarantino) filmjeit trashékeli be a témába. Orbán János Dénes: Sándor vagyok én is… c. kötete apropóján Németh Zoltán tanulmánya a rontott, ill. dilettáns nyelv használatát, mint a posztmodern irodalom egyik stratégiáját elemzi.
A szám szépirodalmi blokkjában Ardamica Zorán, Kulcsár Ferenc, Nagypál István és Hankó Tóth Ádám verseit olvashatjuk. A prózát Szászi Zoltán novellája, Csillag Lajos álomszerű története, valamint Molnár Miklós kisprózái képviselik. A szépirodalmi rovat Varga Imre Reggelnaplójának újabb részével zárul.
Az Ízlések és pofonok rovatban Petres Csizmadia Gabriella közöl kritikát Tóth Krisztina legújabb regényéről, az Akváriumról. Kiss Péntek József a Jókai Napok 50. évfordulója alkalmából írott cikkében a hogyan tovább kérdését feszegeti a fesztivál kapcsán. Az Aréna színházban Eszenyi Enikő rendezésében bemutatott Vénusz nercben c. darabról Garajszki Margit közöl kritikát.
A lapszámot illusztrációs anyagát Tomáš Roubal merész, tabudöntögető művei alkotják.

szp, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41148,40841,40286,39716,39148″}