Miskolc városa jelentős kulturális központként szerepel a Kárpát-medence észak-keleti csücskében: országhatárokon belül és országhatárokon kívül egyaránt. Elég megemlíteni a Miskolci Nemzeti Színházat, a Herman Ottó Múzeumot, a diósgyőri várjátékokat és más évente megrendezésre kerülő sikeres rendezvényeket, melyeknek sok látogatója akad a gömöri, abaúji és zempléni tájak innenső oldaláról is. Miskolc és Kassa földrajzi közelsége pedig az egymásra való odafigyelés természetes gesztusával kínálja a két város kulturális kínálatainak a követését és azok látogatását.
Mondhatni, hogy az utóbbi évtizedekben a két város vezetése is igyekezett a kulturális kapcsolatok további bővítésére, amelyeknek alapmotívumai az egymás jobb megismerése, támogatása és részvétel a másik város rendezvényein. Ehhez jó keretnek bizonyul a közel két évtizede megújított testvérvárosi szerződés. Azt mondani azonban, hogy a két város vezetése teljes mértékben élt a helyzeti előnyből fakadó lehetőségekkel, nem merném mondani, mert ahhoz valamicskével még többre lenne szükség: nagyobb bizalomra és több empátiára!
Szinte naponta indulnak új kulturális kezdeményezések mindkét városban. Kassán, ez az Európai Kulturális Főváros kapcsán ez magától értetődő és természetes, de Miskolcról is érkeznek jelzések olyan újabb kezdeményezésekről és rendezvényekről, amelyekre érdemes odafigyelni. Ilyennek tartom a Feledy-ház-ban otthonra lelt Múzsák Kertje Alapítvány tevékenységét. Igaz, Miskolc város vezetése még 1989-ben – bölcsen és nagyvonalúan! – a belváros egyik történelmi épületében állandó kiállítást rendezett be Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusnak és festőművésznek, amely azóta Feledy-ház-ként került a város és az ország kulturális térképére. Az emlékház benépesítése céljából megalakult a Múzsák Kertje Alapítvány, mely az állandó és időszakos kiállítások mellett megvalósít különféle közművelődési programokat, zenei és irodalmi rendezvényeket. Nagy érdeklődés van – hallgatói, szakmai és mediális téren egyaránt – a Művészeti Szabadegyetem 2013/2015 színvonalas előadásai iránt, de a „Vendégségben a Múzsák Kertjében” programsorozatnak is sok látogatója van.
Bevallom: első hallásra fellengzőnek tűnt a megnevezés, amikor azonban Feledy-ház csodálatos boltíves termeiben megtekintettem Feledy Gyula gondolatokat és lelket repítő alkotásait, és a ház udvarát – oázist a belvárosban, történelmi épületek és templomok őrállása között! –, megértettem és elfogadtam, hogy itt a múzsák valóban otthon vannak és jól is érezhetik magukat. Ahhoz, hogy ez így legyen, a Múzsák Kertje Baráti Kör igyekszik megfelelő légkört teremteni és újabb érdeklődőket, támogatókat keresni.
A Múzsák Kertjében az otthoni kulturális kínálat mellett bemutatkoztak már erdélyi népzenészek, a rimaszombati méltán ismert (és elismert!) Gömörország folyóirat, de a napokban teltházas közönség nyert betekintést a volt kassai Batsányi Kör tevékenységébe és a kassai magyarok életébe. További terveik között szerepel a határon kívüli magyar közösségek életének és kultúrájának a jobb megismerése, a lengyel kapcsolatok ápolása (Feledy Gyula Krakkóban tanult, és felesége révén családi szálak is odakötik ), abaúji és szepességi kirándulás, többek között a Fábry Zoltán Emlékház meglátogatása Stószon.
A Feledy-ház benépesítésében szinte archimedesi pontként van jelen Dobrik István, a Miskolci Galéria nyugalmazott igazgatója. Kis csapatának fontos tagja Bodnár Mónika néprajzkutató, aki tőlünk került „odaátra” és jelenleg a Herman Ottó Múzeum etnográfusa. Ő nem szakadt el a mi tájhazánktól (két leányával a szombaton 40. évfordulóját ünneplő kassai Csermely Kórus tagja!). Személye garancia arra, hogy hiteles információk jutnak el rólunk, kultúránkról, hagyományainkról és közösségünkről egyaránt.
Dobrik István és a körülötte lévő emberek tudatosítják, hogy minden időben van a lehetőség az emberi értelem és lélek pallérozására, csak meg kell keresni a módját és formáját. Tapasztalják, hogy amíg a politika megoszt, árkokat ás, gyűlöletet szít, addig a kultúra, a művészet, és az ezek jegyében fogant találkozások emberi kapcsolatokat, közösségeket teremtenek és építenek. Mert ebben az atomizált világban nagy szükség van erre: „adaát” és minálunk egyaránt.
De mielőtt még valaki azt hinné, hogy elszaladt velem a szekér, és érdemtelenül dicsérem őket, győződjön meg a tényekről az alábbi honlapon: ITT>>>.
Máté László/Felvidék.ma
