Egy jól megválasztott cím fél siker – tanítják minden újságíró növendéknek, aki esetleg annak idején hiányzott arról az általános iskolás fogalmazás óráról, ahol ugyanezt már elsajátíthatta volna.
S csakugyan: azzal indítani, hogy a Jobbik egyik prominense, aki valamilyen disznóságban érintett, beismerte gaztettét, nem tűnik elvetélt ötletnek. Csakhogy mi egyrészt nem a hávégé pont hu hírhedt hírkészítő manufaktúrájának munkamódszerei szerint dolgozunk, másrészt pedig nem a nevezett párt képviselője az, akinek asszonyverés miatt beismerő vallomást kellett tennie. Másról van tehát szó: Szávay István, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének vezetője – ilyen minőségében pedig a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyek első számú (pártbéli) felelőse – egy igencsak sajátos meaculpázással lepte meg olvasóit a Facebook-oldalán, illetőleg a Jobbik portálján megjelent, a sokat mondó “Hibáztam!” címet viselő írásában. Amely cím – s maga az írás egésze – alapján annyi mindenképpen megállapítható: Szávay nem hiányzott arról a bizonyos fogalmazás óráról…
Mert valójában szó sincs beismerésről, még kevésbé – s ezt hadd előlegezzem meg – hibázásról. Dióhéjban a történet: négy nappal ezelőtt hírül adtuk, hogy egyhangúlag, valamennyi külhoni magyar résztvevő és magyarországi parlamenti párt elfogadta és jelen lévő képviselőjének aláírásával szentesítette a Magyar Állandó Értekezlet XII. ülésének zárónyilatkozatát. A Jobbik részéről épp Szávay kézjegye szerepel az ominózus dokumentumon – amit azonban a képviselő négy nap vívódás után komolyan megbánt s ez a felismerés ihlette aztán azt a beismerést, melyről most itt szó van.
Kifogásai a MÁÉRT – és úgy általában a kormány nemzetpolitikai ténykedésével kapcsolatban igencsak számosak, ezeket itt fölöslegesnek tartom megismételni, akit érdekel, olvassa el a képviselő írásában. Talán egyet mégis kiemelhetünk, elvégre vastagon érint bennünket. Idézem: “De kellemetlen helyzetbe került Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció (sic!) Pártjának elnöke is Németh Zsolt külügyi államtitkár azon szavai után, miszerint a magyar-szlovák kapcsolatokat az utóbbi időben a „pozitív csend” jellemzi. (…) Berényi érezte, hogy nincs mit tenni, hozzá kell szólnia és miután felsorolta, hogy csak az utóbbi hónapokban milyen magyarellenes intézkedések, jogsértések történtek Felvidéken, udvariasan az inkriminált kifejezés használatának újragondolását kérte a jószomszédi viszonyt meg a párbeszéd fontosságát minden nemzeti szempontnál rendre előbbre helyező államtitkártól.”
Hát ööö…igen. Az a bizonyos pozitív csend nagyon de nagyon sokba kerül a felvidéki magyarságnak, több tízezres nagyságrendben mérhető. Lélekszámban.
Aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy az állampolgárság kérdése vajon mennyire sikertörténet – ezt Szávay egyenesen megkérdőjelezi, éppen a felvidéki vonatkozásokra tekintettel. Tény, hogy a szombati megyei választásokon hiába próbálkoztak azok a felvidéki magyar állampolgárok, akik nem folyamodtak menekültstátusért saját szülőföldjükön…
Ha végigolvassuk őket, Szávay kritikai megjegyzései a MÁÉRT-tal és a kormány nemzetpolitikájával kapcsolatban korántsem alaptalanok, még ha nem is mindenben fogunk velük egyet érteni. Az odáig rendben is van, hogy nemzeti radikális pártként rajta tartják a kezüket a nemzetpolitika ütőerén és ordítanak, ha úgy érzik, csökken a pulzus. Az öngól rúgást azonban rábízhatnák a magyar labdarúgó válogatottra, arra ott bőven megvan a kapacitás.
A MÁÉRT-zárónyilatkozat aláírásának “megbánása” – ennek nyilvános hangoztatása – márpedig szerintem egy ilyen csúnyán elvétett lépés. Nincs ugyanis mit megbánni rajta, épp ellenkezőleg.Való igaz, mióta csak az eszemet tudom (vagy inkább azt elvesztettem) és MÁÉRT-zárónyilatkozatokat olvasok, azóta nem találkoztam még olyannal, amely ne hatott volna ólomként a szemhéjaimra a benne megfogalmazott eredeti, újszerű gondolatok igencsak csekély száma miatt. Az efféle dokumentumoknak már csak ilyen a természetük. A zárónyilatkozatoknak éppen az a dolguk, hogy ünnepélyesek, fennköltek, sőt, még dagályosak is legyenek. Feszítsenek a büszkeségtől, a szép cirkalmas mondatoktól és ami a legfontosabb: minél kevesebb konkrétum és részlet szerepeljen bennük, hiszen az ördög – mint tudjuk – azokban rejlik. Sugározzanak magabiztosságot, meg némi reményt, hogy majd eztán jobb lesz, mint eddig. S egyáltalán nem utolsó sorban: hirdessék, hogy van még néhány megveszekedett dolog a világon, amiben legalább az aláírás idejére egyet tud érteni kettőnél több magyar…
A XII. MÁÉRT Zárónyilatkozatának aláírása éppen ezért nem hogy nem volt hiba a Jobbik képviselője részéről, hanem ellenkezőleg: magyar emberhez méltó, becsületes cselekedet volt, melyért jár a süvegelés. Legalább szökőévente szükségünk van ugyanis egy kis bátorítást üzenő egyetértésre “odafönt” s ebben részt venni távolról sem az erőtlenség jele…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
