Három évtizeddel ezelőtt épültek föl az első lakások a Kassai Kormányprogram Lakótelepen (KKP – KVP) Kassán.
1983 januárjában ugyanis a Dénes utcába költöztek be az első lakók. Ebből az alkalomból a lakótelep önkormányzata szeptember 27-én ünnepségeket tartott.
Először az I. rész épült meg, mely a lakótelep legdélebbi része, majd a tőle északra fekvő II. és III., a IV. az előbbi kettőtől keletre fekszik. A Terasz lakóteleptől északnyugatra található ez a jellemzően sivár és szocialista tömbházakból álló betonsivatag. Eleinte Kassa X. nevet viselte. Az itt fölépült tömbházakat tréfásan daruházaknak is nevezték, magasságukat a daruk paraméterei befolyásolták. Akkor nem rendelkeztek magasabbakkal.
A lakótelep a Gurbuch nevű területre épült, melyet a Fekete Erdő határolt. Itt egykor a kassaiak által művelt földek terültek el. A helynevet szláv eredetűnek vették és közönséges gyertyánként azonosították (szlovákul: hrab obyčajný; lengyelül grab pospolity). E szerint tehát Gyertyános lenne az értelme. Ezt a területet nemcsak terra Gurbuchnak (1292), hanem Gurbucnak, Gerbecnek is hívták, rajta keresztül folyt egykor a Gurbuche pataka (1324/1377). Ez utóbbi magyar névadásra vall. Lehet, hogy a terület Görböc névre is hallgatott. Tőle nyugatra az egykor németek által lakott Miszlóka nevű falu fekszik. Ezért is óvatosan kell kezelnünk a feltételezett szláv eredetet.
2008-ban Kladek Gábor, ismert kassai művészettörténész dolgozta ki a lakótelep címerét és zászlaját. A címerben három arany gyertyánlevél látható. A zászló sakktáblaszerű: egyharmad- két harmad részben sárgászöld és kék mező váltakozik.
Az egész lakótelep 1980-87 között épült. Területe 197,5 ha. Ez a város harmadik legkisebb önkormányzati területe. A hírhedt Lunik IX a legkisebb (106 ha). Ezt ABC lakótelepnek is hívták (Armáda, Bezpečnosť, Cigáni, vagyis Hadsereg, Rendőrség, Cigányok; ők lakták volna a tervek szerint). Ezt követi Peres (235 ha).
Jelenleg több mint 25.000 lakos lakja. A 207 tömbházban 8.200 lakás található. A lakosok közül 19.423 (77,7%) szlovák, 652 (2,6%) magyar és 119 cseh. A többiek nemzetisége nyilván ismeretlen. Felsőfokú végzettséggel az itt lakók majd 17%-a rendelkezik. A tavalyi év folyamán 227 gyermek született, 287 házasság köttetett és 108 személy hunyt el. 624 személy költözött be és 705-en költöztek el.
A lakótelepet Milan Motýľ, Miroslav Čech, Jozef Fabián, Ľudmila Zidorová műépítészek tervezték. A második a sorban egykor besztercebányai osztálytársam volt az általános iskolában. Akkor úgy véltem, hogy egyszer cirkuszi kikiáltó lesz belőle. Lehet, hogy pályát tévesztett.
Az első rész 1980–1982 között épült meg. Az itt található utcákat öreg kassai kommunistákról nevezték el. Szégyen, hogy a rendszerváltás után két évtizeddel még mindig az ő nevükkel találkozunk. A II. és III. rész 1982–84, ill. 1984–86 között épült. Itt az utcák jeles kassai művészek – festők és zenészek – nevét viselik, azonban reszlovakizált formában. Így eltorzították Csordák Lajos, Jasszus Antal, Bauer Szilárd és a Klimkovicsok családnevét. Bauer leánytestvérét ismertem, Kieselbach Géza festőművész felesége volt. A Sas utcán lakott. Gyakorta meglátogattam. Besztercebányán töltötte gyermekkorát, így mint földit fogadott. Egy idő után már nem ismert meg, így a látogatások elmaradtak…
A keresztnevekről ne is essen szó. Huszka Antal karnagyból így Antonin Húska lett.
II. János Pál is utcát kapott a városrész északi peremén. Hogy örülne a kommunista elvtársak társaságának!
A negyedik részt 1985–87 között emelték. Itt az utcák a testvérvárosok neveit kapták.
A rendszerváltás után egy kolostor épült 1991–95 között a kármelhegyi sarutlan apácák részére. Stanislaw Tylka (1927–2011), zakopanei műépítész tervezte a kassai Michal Baníkkal és Jozef Obušekkel együtt. Külön zárt világ ez egy szocialista lakótelepen. II. János Pál ereklyéjét, vérét őrzik. Fölötte a Prágai Jézuska szobor-ereklyéje áll. A legenda szerint 1642-ben Heinrich Kolowrat udvarmester e szobor eredetijéhez imádkozott, mert felesége elvesztette látását és hallását. Elég volt a szobrocskát megérintenie s a feleség azon nyomban meggyógyult. A kassai másolat gyógyhatásáról nem hallottunk.
A Kármelhegyi Sarutlan Apácák rendje a krakkói provinciához tartozik. Vagy tizennégyen lakják az épületet. Az apácák azt vallják, hogy szívüket Isten felé kell irányítaniuk, hogy utat készítsenek neki. Amikor eljön és zörget, azonnal ajtót tudjanak Neki nyitni (vö. Lukács 12,36), mert Ő mondja: »Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én hangomat és kinyitja nekem az ajtót, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő meg énvelem« (Jel 3,20).
Rendjüket Illés prófétáig vezetik vissza, aki a Kármel hegyen remetéskedett. 1156-ban telepedtek le az első remeték Illés próféta barlangja közelében. Szabályzatukat III. Honoriusz pápa 1226-ban jóváhagyta. 1240 táján a Kármel-hegyét elhagyták és átköltöztek Európába. Körükben erős a Mária-kultusz. Nagy Lajos telepítette le őket Magyarországon. Egyes kolostoraik a reformáció idejében szűntek meg. Majd II. József 1784-ben a rendet feloszlatta. Budai kolostorukból színház lett. Ma a Nemzeti Táncszínház otthona.
A 19. sz.-ban már csak 200 karmelita szerzetes élt, de a 20. sz.-ban megújultak.
Egy fiatal, mosolygós apáca tájékoztatott életükről. A nővérek nem járhatnak ki, csak egyikük, a többiek csupán a pápa meghívására hagyhatják el kolostorukat. Azt elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy mi történik akkor, ha egyik rendtársukat kórházba kell szállítani.
A hátsó, zárt részben gyümölcsfák, zöldséges kert, park, egy kis erdő és temető található. Ott két rendtársuk nyugszik. Ezt azonban nem lehet megtekinteni. Az apácakolostor előtt található a trolibusz végállomása.
A helyi önkormányzat azzal dicsekszik, hogy több mint 4 ezer fát, több tízezer bokrot, virágot és virágágyast telepített, de mások úgy vélik, erre meglehetősen zavaros módon került sor. 1995-ben kezdtek ezzel foglalkozni. 2011-ben parkosításhoz fogtak. Így ez a lakótelep a legzöldebb az összes közül, vélik az önkormányzat tagjai. Attól még az épületek emberidegensége mit sem változott.
Állandó gondot jelent a parkolók hiánya. A tervezéskor nem számoltak a személygépkocsik ilyen mérvű növekedésével. Így 500 parkolót és garázst építettek, de ezzel a gondot nem sikerült orvosolni. Viszont két főútvonalat hoztak létre, melyek a Nyugat Lakóteleppel, vagyis a Józsefvárossal kötik össze. Találunk néhány betonoszlopot a katolikus templom környékén. Ezek egy felüljáró részei, mely a lakótelep főútvonala fölött „lebegett” volna. Ebből nem lett semmi, de az oszlopok ott „virítanak” mindmáig. Reklámcélokra használják azokat. Reklámozzák a szocializmus tehetetlenségét és azt, hogy a szocialista örökséggel nem számoltak még le.
A plébániát 1999-ben kezdték építeni, a templomot 2001-ben. Addig a karmeliták kolostorában és két iskolában tartották a miséket. 1994-ben egy ilyen misén Habsburg Ottó és részt vett. Az építkezés megszakításokkal folytatódott. 2012. szeptember 1-én szentelték föl. Pavol Šimko, a tervezők egyike bevallotta, Makovecz Imre befolyásolta a tervezéskor. Sajnos, az ajtó melletti két ablak idegen testként hat a belső, fával kirakott térhez képest, mely az organikus építészet egyik kassai példája. A templomot sárgarézzel kívánták befedni, de azután inkább az olcsóbb titáncink lemezzel borították. Az egész épület egy hajóra emlékeztet. Felülről virágra hasonlít, mert eredetileg Szűz Mária tiszteletére kívánták szentelni, de a karmeliták miatt ez Isten Irgalmasságának-temploma lett. Tornya 30 m, a templom maga 20 m magas. Belső berendezése most készül, vagy 200 ülőhellyel fog rendelkezni. A toronyban egyelőre digitális harang szól. A templom környéke még rendezetlen. Az év végéig szeretnék befejezni. Mgr. Peter Novák plébános ma már sajnálja, hogy a templom tervezésekor nem számoltak alagsorral, melyet jól ki tudnának közösségi célkora használni.
Néhány tucat sportlétesítményt és gyermekjátszóterek hoztak létre. Ezeket az elmúlt években helyreállították, illetve átépítették. Mobil jégpályát hoztak létre, a Bauer utcai óvoda területén tavaly mászófalat emeltek. Teniszpályát, fitnesz-játszóteret, korcsolyautat, kerékpárutat a Drocár-parkban hoztak létre kisgyerekek számára. Drocár is egy elvtárs volt, de ez úgy látszik senkit sem zavar. Kellett egyáltalán Szlovákiának a rendszerváltás!?
A gyerekek száma csökkent, így néhány óvodát fel kellett számolni. Magán- és egyházi iskolák létesültek épületeikben. Jelenleg két gimnázium, hat általános iskola és hat óvoda működik a lakótelepen. Két szabadidőközpont és egy művészeti általános iskola létesült. Egészségügyi központot telepítettek. Található itt állatorvosi klinika, Vlado Urban Néptáncház és több üzlethálózat nyitott itt üzletet. Népművészeti iskola egy óvodából létesült, annak idején Micsurin-kertet hoztak létre mellette.
A lakótelep egyik érdekessége a Humno néprajzi múzeum (Cottbusi u. 36). A magánmúzeum tulajdonosa, Juraj Barla tizedik gyermekként látta meg a napvilágot 1953-ban Kassán. Korábban csemege boltot működtetett, de azután átalakította. 2008-ban avatták föl, egy évre rá fölvették a Múzeumok Szövetségébe. Külső díszítése a csicsmányi házakra emlékeztet. Ez viszont bolgár, illetve balkáni eredetű. Kelet-szlovákiai gyártási technológiákat, étkezési módokat, szokásokat, lakás- és öltözködési, népi képzőművészeti kultúrát mutatják be. A 150 évvel ezelőtti állapotokat. Egyik bútoruk a Malacka melletti Magasfalváról származik. A múzeumban különböző tárgyakat, fényképeket, népi bútorokat és egyéb ma már limlomnak számító tárgyat láthatunk, melyek meglehetősen rendszertelenül tárulnak a látogató elé. Fő tevékenységük azonban a vendéglátás. Elsősorban „szlovák” ételeket kínálnak. Bodzapálinkát, töltött káposztát, sztrapacskát… Múltkoriban a kocsonyát a japánok nyilván azzal a meggyőződéssel falták, hogy „echte” szlovák ételt falatoznak. Tévedni nemcsak japán dolog.
Az Európa Kulturális Fővárosa Kassa 2013 program keretében kiállítás nyílt “Élet a KKP Lakótelepen 30 év után” címmel, melyet az SZK Kulturális Minisztériuma és támogatott számos más kísérő rendezvénnyel együtt, melyeknek több volt a füstje, mint lángja.
A polgármester-asszony meg van elégedve lakótelepével. A három évtized megünneplésére szervezett gálaesten Iveta Kijevská polgármester egy meglehetősen kommunista ízű ünnepi beszédet tartott. Azzal kezdte, hogy sok mindent fölépítettek és kiültettek. Mindenkinek köszönetet mondott, aki itt gyönyörű környezetet hoz létre. Teljes szerénységgel állította, hogy Kassa 22 városrésze közül ez a legszebb, ami az önkormányzat érdeme! (De gustibus non est disputandum!) A jövőt illetően azt kívánta, hogy az emberek minél jobban éljenek itt, természetesen egészségben.
Nem mindenki osztja a meglehetősen gyermeteg módon megfogalmazott gondolatokat. Alfonz Halenár, kerületi önkormányzati képviselő emlékszik a lakótelep építésére és mindennapi életére. Ő nem lát okot különösebben az ünneplésre. Az építkezéskor por, sár és szúnyogok uralták a terepet. A szobák faláról le kellett tépni a tapétát, a konyhaablak nem zárt. A helyiségek padlója sem volt rendben. Az orvosi rendelő egy háromszobás lakásban működött, ahol a szűk folyosón sikeresen lehetett baktériumokat cserélni az összezsúfolódott tömegben. Gyermekkocsival orvoshoz jutni cirkuszi mutatvánnyal ért föl. Az üzletek élelmiszerellátása sem volt zavartalan. Gyakorta lehetett lejárt szavatosságú árut vásárolni, a zöldségüzletben rothad káposzta és krumpli bűze terjengett. Kenyeret sem lehetett mindig kapni, a városi pártbizottságnak kellett egy alkalommal intézkednie. 1984 táján több napon keresztül nem volt víz. A helyzet azután javult, hogy Kassa a poprádófalui víztározóból is kapni kezdte a vizet. Hét települést kellett fölszámolni emiatt. A meggondolatlan lakásépítés és fejlesztés megbosszulta magát.
Milyen a „legszebb” városrész ma? A képviselő szerint, a vízvezetékcsőből rozsdás víz folyik, nincs elég parkolóhely és csupán egy postájuk van. A sportlétesítményeket nem tartják karban, az aszfaltjárdákon kavicsok hevernek, a konténerek bűzlenek. Hosszú távú gondot jelent a zajszint, a kutyagumi, a munkakerülők és zajos kocsmák. A fiatalok nem tudják hol eltölteni szabadidejüket.
De azért kamerarendszer vigyáz a rendre. 5.000 eurót kaptak erre az állami költségvetésből. George Orwell 1984-e Kassán is már realitás.
Idén nyolc darab tájékoztató táblát helyeztek ki, melyek a lakótelepen folyó életről, a terület flórájáról és faunájáról, a sportról, kultúráról, önkormányzatról nyújt tájékoztatást. Talán az ott lakók is sok minden megtudnak róluk.
Martin Račko képzőművész azt állítja, hogy a legszebb és legjobb helyen fekvő lakótelepen lakik már 26 éve. Igaz, lakása az erdő szélén áll. Bizonyára igaza van. Elég, ha az ember körbesétál. Talál egy iskolát, mely sohasem épült föl. Közvetlenül az apácakolostor mellett, bozótos területen áll. A kerítésen felirat: magánterület, tilos a bemenet. Az épület alapjai elkészültek, a pincerészben víz áll, tömérdek műanyag flakon és szemét díszíti. Egy iskolai uszoda is épült volna valamivel odébb, de azt sohasem fejezték be. Ott áll a csupasz szerkezet. Fő, hogy körbe van kerítve. 2011-ben a város nem biztosított költségvetésében pénzt arra, hogy ezt az életveszélyes és csúf épületet lebontsák. A tulajdonos nem értett egyet a telekcserével, így az ügy rendezetlen. Mellette egy iskola áll. Az első és második tagozatot elválasztották, hogy a fiatalabb gyerekek ne legyenek kitéve a felsősök sikanériájának. Az osztályok előtt lerobbant „kifutók” láthatók. Területük kb. 25 m2 lehet. Ott kellett volna a diákoknak sétálniuk a szünetben. Az embernek önkéntelenül a börtön jut eszébe. Ezeket sem használják már régen. Eléggé siralmas állapotban vannak.
A lakótelepet átszelő főúttól nem messze, az északi részen néhány tömbház mögött egy székely kapu fogad. Tőle nem messze, az egykori óvoda épületében 2005 elején költözött be egy magániskola. Vlado Urban, nagykaposi születésű geológus-mérnök és tánctanár, a Železiar művészeti vezetője és koreográfusa alapította azt s az ő nevét viseli. Néptáncot, zenét, éneket, karéneket és ír táncokat tanítanak itt. Az épület több más intézmény otthona is, melyek valamilyen módon az iskola profiljához kapcsolódnak. Többek között a Železiar tánccsoporté itt volt. Itt lehet népi ruhákat kölcsönözni. A tipikus „neobarak” kockaépület körül, mely elég elhanyagolt benyomást kelt, népi fafaragványok búslakodnak.
E lakótelepen alkalmaztak először olyan szerelőcsatornákat, melyekben az áram-, gáz-, vízvezetékeket és telefonkábeleket helyezték el. Így javításkor csak az aknán keresztül kellett leszállni a föld alá, nem kellett ásni és utat bontani. A Téhányi Lakótelepen már teljes mértékben ezt a módszert alkalmazták. Az ötletet 1987-ben az Építésügyi Minisztérium elismeréssel díjazta.
Üde színfoltja lehet majd a lakótelepnek a Wuppertál utcai volt hőcserélő állomás. Ezeket a város területén kulturális központokká alakították, mert már nincs rájuk szükség. 2012. júliusában adták át és a ma 84 éves Róbert Berenhaut fényképész kiállítását nyitották meg benne. A lakótelep építését mutatta be. „Amikor hívtak, akkor fotóztam. Gumicsizmában jártam, mert a járdák és utak még nem készültek el. Mindenütt sár volt” – emlékezett vissza a kezdeti időkre. Ez is egy jellemzője volt az építkezéseknek a levitézlett Csehszlovákiában. Érdekes módon, Magyarországon először az utakat építették meg s azután húzták föl az épületeket. Itt fordítva dolgoztak, mintha csak a rátótiak sugalmazására hallgattak volna.
Öntevékeny szabadidőközpontként, illetve közösségi házként működik majd az egykori hőcserélő. Amikor ott jártam, egy kiállítás fényképei díszítették a falakat. A címe: Szex a fűben. Nem kell mindjárt jóra gondolni. A képek a bogarak nászát mutatták be. A tetejére rácsos kerítést helyeztek. Elég furcsa asszociációkat kelt, de megnyugtattak, vízinövényeket fognak fölfuttatni rajta és nyaranta filmvetítéseket tartanak ott. Csak azt nem tudom, télen mi lesz a növények sorsa.
Az egyik helyiséget vendégszobának rendeztek be. Itt lakik a mindenkori vendégművész, aki itt dolgozik és együtt reggelizik a lakóteleppel. Itt lakott Mathijs Lieshout holland művész, akinek szobra, a gerendákból összetákolt Citadella a kiskertben áll. A Kultúrpark kaszárnyáinak gerendáiból eszkábálta össze alkotását. Ember legyen a talpán, aki kitalálja a címét. Mégy szerencse, hogy fölirattal látták el. Mellette gyógynövényeket termesztenek, meg csípős paprikát. A növényekből herbáriumot is készítenek. Egy jonatán almafa árválkodik a Citadella mellett. Az épület déli oldalán majd 25 fát ültetnek ki. Ennek szépsége néhány év múlva mutatkozik csak meg. A központ vezetője elpanaszolja, a fiatalok véleménye, nem történik semmi, a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 rendezvénysorozatra szánt pénzt elherdálják. De itt van egy kezdeményezés, mely azért tovább élhet. Erre az érvre csak legyintenek és tovább iddogálnak a kocsmában.
Nem hagyhatjuk szó nélkül a lakótelep botrányos, náci nevét sem. Klement Gottwald, kommunista, alkoholista párfőtitkár a Kassai Kormányprogramot a szlovák nemzet kartájának nevezte. Ez már eleve gyanút kellene, hogy keltsen az egészséges gondolkodású emberekben. Nem ez történt. Az elmúlt több mint negyven év kommunista agymosása mindmáig hat. Az sem zavar senkit, hogy ez a „kormánypogrom” fosztotta meg a háború után a németeket és magyarokat minden emberi joguktól. Ladislav Rovinský, a Kassai Városszépítő Egyesület elnöke szintén fölháborodott. Azt nyilatkozta: “A fejesek azt mondják nekünk, hogy szükséges vastag vonalat húzni a múlt után. Meg kell békülnünk azzal, hogy van egy lakótelepünk, mely a Kassai Kormányprogram nevet viseli, utcánk, mely egy vörös kozák atamán, vagy a kommunista fejesek nevét viseli.”
Megbéküljünk? Ünnepeljünk?
A szerző képei a megtekinthetők a képgalériánkban.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
