43406

Milyen volt a 2013-as esztendő? Mi volt a legjobb/legrosszabb élménye? és Mi az újévi kívánsága? hangzik a kérdés, melyre ezúttal a Felvidéki Magyarok folyóiratnak kilenc, magyar közösségünkből is jól ismert személyiség válaszolt:
Zsidek Veronika, Pozsony, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezet elnöke
Király Zsolt, Pozsony, a Körkép.sk főszerkesztője
Petheő Attila, Komárom, a Csemadok és az MKP komáromi járási elnöke
Puss Sándor, Ekecs, jezsuita szerzetes, a Jóindulat – Dobroprajnosť társulás elnöke
Koczkás Beáta, Gúta alpolgármestere
Wirth Jenő, Léva, a Reviczky Ház vezetője
Csenger Tibor, Zselíz, megyei képviselő, vállalkozó
Ladányi Lajos, Kalász, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója
Farkas Ottó, Dobfenek, író-publicista

Milyen volt a 2013-as esztendő?
Zsidek Veronika: Minden téren kiemelten mozgalmas, eseménydús esztendőt éltem meg.
Király Zsolt: Építkező és eredményekkel teli volt az elmúlt év. Közösségünk ébredezik, lásd politikai sikerek a magyarlakta megyékben, közös tüntetés jogainkért, magyar köztársaságielnök-jelölt állítása. A Körkép.sk – a legolvasottabb szlovákiai magyar blogportál – egyre meghatározóbb, véleményformáló ereje folyamatosan erősödik. Elhivatott, tehetséges, jó emberek között lehetek, akik segítenek helytállni a napi küzdelmekben.
Petheő Attila: A magánéletemben az idei év hullámzó volt. Kétszer váltottam munkahelyet, először önszántamból, másodszor nem. A legfontosabb azonban, hogy a családban mindenki egészséges volt, feleségemmel békében és harmóniában neveljük gyermekeinket.
A Csemadokban a Komáromi járásban egyre több helyi szervezet erősödik meg, és újabb tenni akaró emberek csatlakoznak hozzánk, vagy veszik át a fáklyát. Számomra örömteli, hogy a harmincas és negyvenes generáció is megmozdult a Csemadokban. Ez egy rendkívül tiszta és kreatív közeg, ami nagy jövő előtt áll.
Az MKP-ban az idei év a Komáromi járásban az építkezésről szólt. Azon dolgoztam, amit tavaly járási elnökké választásom alkalmával ígértem. Mindenhol ott voltunk, ahol történt valami. Reményeim szerint sikerült jó alapokat építenünk. A megyei választásokon elért sikerünket kellő alázattal kell kezelnünk, hiszen ez csak egy lépés a cél felé. A választások megmutatták a hibáinkat és az erősségeinket egyaránt.
Puss Sándor: Számomra, jezsuita számára a szokottnál még változatosabb év volt. Kértem egy év szabadságot és egy magyar templomot, ahol elmisézgethetek magamnak, megpihenhetek kicsit. Kaptam 10 települést 5 templommal – s mindehhez még szereztem 5 birkát, így igazi jópásztorként élhettem falusi életemet.
Koczkás Beáta: Jó év volt. Sok eseménnyel, rendezvénnyel és a munkában igyekezettel telt el.
Wirth Jenő: Volt már sokkal jobb évem is.
Csenger Tibor: Az elmúlt évemre leginkább a sűrű jelzőt tudnám illetni. A cégben egy komplex korszerűsítési folyamatot hajtottunk végre, ami révén még versenyképesebbé váltunk a piacon. Ezt igazolja, hogy több rangos elismerésben, kitüntetésben is részesültünk. Valamint nem mellékesen mandátumot nyertem a Nyitra megyei közgyűlésbe. Ezek együtt sok munkánkat felemésztették, és még többet igényelnek a jövőben.
Ladányi Lajos: A 2013-as év rövid volt, és úgy tűnik, idővel minden év rövidebb lesz. Számomra 2013 nem különbözött a többi évtől. Ebben az évben is nehéz volt elválasztani a magánéletemet a közéleti tevékenységemtől. Az elmúlt évben újra bebizonyosodott, hogy az életben csak annyira lehetünk sikeresek, amennyire azt a körülmények és az adott helyzet megengedi számunkra. De sokszor nem az számít, hogy mi az, amit elértünk, hanem az, hogy megtettünk-e mindent a cél elérése érdekében.
Farkas Ottó: Gyorsan véget ért ez az év, és hozott jót is, rosszat is. Tele volt meglepetéssel, s ebben nagy szerepet játszottak a könyvbemutatók.

Mi volt a legjobb/legrosszabb élménye?
Zsidek Veronika: A jó és kevésbé jó események kiegyenlítették egymást. Családon belül a legszebb esemény és élmény fiatalabbik lányom esküvője volt. A társadalmi tevékenység területén a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete rendezvényei ismét sikeresnek mondhatók. Felkeltették az érdeklődést, mellyel hozzájárultunk a pozsonyi magyar közösségünk összetartásához.
Király Zsolt: Legjobb élményem India és a Himalája volt. Idén sikerült megmásznom életem első hatezresét, a Stok Kangrit. Legrosszabb élményre nem emlékszem.
Petheő Attila: A legrosszabbal kezdeném. Olyan emberekben kellett csalódnom többször, akikkel azt gondoltam, hogy egy hajóban evezek. Olyanokkal hozott össze a feladat, akik a maguk boldogulását mindenáron a közösség elé helyezik. Majd egyszer talán megosztom ezeket a történeteket, közös okulásként.
Jó élményekből több volt az idén is. Megváltottam életem első Fradi bérletét. Jókat kirándultunk nyáron a családdal. Megyei képviselő lettem, és járási elnökként bevittem az MKP járási csapatát a megyei közgyűlésbe. Ezért nagy-nagy hálával tartozom az alapszervezeteink tagjainak és szimpatizánsainknak is. Régi barátokkal találtunk újra egymásra.
Puss Sándor: Egy rosszat említenék meg. Mint egyetemi tanár a helyi kisegítő magyar szakközépiskolába jelentkeztem munkára. Még a római Gergely egyetemen sem volt olyan nehéz a tanítás, mint itt. És nem is a testi, szellemi fogyatékosságok végett, hanem főleg az érzelmi sérültségek okoznak komoly problémát.
Koczkás Beáta: Nem emlékszem rossz élményre, pár pillanatnyi idegeskedést leszámítva minden napot nyugalomban, örömben, szeretetben éltem meg. Igyekeztem megfelelni a feladatoknak. Egyik legjobb élményem az volt, amikor a nagyobb családunk újra összegyűlt, és találkozhattam régen látott unokatestvéreimmel, nagynénimmel, nagybácsimmal.
Wirth Jenő: Fizetéscsökkenés (harmadára) – ez volt a legrosszabb ebben az évben. A válság, sajnos nem csak cégünket sújtotta, és amire szervezet-átalakítási intézkedésekkel is reagálnunk kellett, hanem ez személyesen engem is érinteni fog majd jövő márciustól.
Csenger Tibor: Nem tudnék egy konkrét élményt kiemelni, inkább az egész folyamatot említeném, azt hogy városunkban, Zselízen egy elhivatott csapat elkezdett közösséget építeni. Különböző közhasznú tevékenységeket végzünk. Az, hogy én is részese lehetek ennek, hatalmas élmény, és rengeteg erőt lehet belőle meríteni a mindenféle probléma megoldására.
Ladányi Lajos: Apaként családom boldogságának tudok a legjobban örülni. Gyermekeim közül idén lányom új fejezetet nyitott meg számunkra, ugyanis férjhez ment. Úgy vélem, gyermekeim megszületése óta ez volt a legszebb pillanat, amit átélhettem.
Sajnos ebben az évben az élet megmutatta sötét oldalát is, hiszen több fiatalkori barátomtól is búcsúznom kellett, akiket az Isten hirtelen magához szólított. Az ilyen történéseket az ember nehezen tudja feldolgozni.
Farkas Ottó: A legszebb élményem az volt, hogy teljesült egy gyermekkori vágyam – sőt egy év alatt nem is egyszer. Nagy álomról ritkán beszél az ember, én például sohasem említettem, mert olyan elérhetetlennek tűnt. Gyermekkorom óta arra vágytam, hogy odahaza, a könyvespolcomon legyen egy általam írott könyv is. Most van három.

Mi az újévi kívánsága?
Zsidek Veronika: Újévi kívánságomat Sík Sándor költő egyik verséből származó idézettel fejezem ki: „Ments meg Uram! / A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, / a meddőségtől, lanyhaságtól, / a naptalan és esőtlen égtől: / ments meg Uram a szürkeségtől!”
Király Zsolt: Irigység helyett empátiát kívánok. Negatív helyett pozitív hozzáállást egymás iránt.
Petheő Attila: Csak egészséget kívánok a barátaimnak és a hozzátartozóimnak. Ennél fontosabb nincs. Megvalósításra váró tervem rengeteg van, itt nem elég a kívánság, ezeken dolgoznom kell. De szeretek dolgozni.
Puss Sándor: A 2014-es év jubileumi év lesz a jezsuiták számára. Azt kívánom, hogy tudjak másokat is arra bátorítani, merjenek változtatni, újrakezdeni, ha túlságosan terhesnek érzik az életüket.
Koczkás Beáta: Szeretetben élni, örömet okozni másoknak ez a legfontosabb, valamint, hogy tudjunk azon az úton járni, amit Isten számunkra eltervezett.
Wirth Jenő: Fizetésemelést szeretnék, illetve új lehetőségek kiaknázását a gyarapodáshoz. Természetesen alázattal fogadom a változásokat, és hiszek a szebb jövőben.
Csenger Tibor: Azt kívánom, hogy azt az élményt, amit én az elmúlt évben Zselízen megéltem, mindenki tapasztalja meg. Ilyen közösségekben rejlik fennmaradásunk záloga. Illetve azt kívánnám, hogy a felvidéki magyarság végre találja meg önmagát. Párt-, világnézeti vagy egyéb szempontok ne lehessenek önazonosságunk meghatározó tényezői.
Ladányi Lajos: A kívánságom a jövőre nem is lehetne más, mint hogy ma, mikor az egész világ nagy változásokon megy keresztül, akkor mindenki megtalálja a neki szánt helyet, és képességéhez mérten végezze el a feladatát, mert mindenkinek küldetése van ezen a Földön.
Farkas Ottó: Nincs újévi kívánságom. Újévkor nem szoktam se fogadkozni, se kívánságokat fogalmazni. Terveim vannak, azokat szeretném megvalósítani.

A Felvidéki Magyarok és a Felvidék.ma szerkesztősége is csatlakozik a jókívánságokhoz. Békés, boldog, eredményekben gazdag új évet kívánunk! Maradjanak hűséges olvasóink, segítőink a 2014-es esztendőben is!

Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43390″}