Puss Sándor jezsuita szerzetes, a Jóindulat – Dobroprajnosť társulás elnöke a Szövetség a Közös Célokért társulás és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége által szervezett rozsnyói családsegítő konferencián előadásában a családi napolók fontosságára világított rá:
Nagy öröm, és megtiszteltetés, hogy ide jöhettünk Rozsnyóra, és ilyen sokan eljöttek és meghallgatnak, így mégtöbben megismerhetik szervezetünket. Ami a családot illeti, ahogy hallottuk az előző előadásokból is, tenni kell valamit, óriási a baj, és nem elég csak beszélni és írni róla.
Ahogy egyik tanárom mondta, vannak elméleti és gyakorlatias emberek. De az igazi elméleti ember nagyon gyakorlatias. Most egy olyan könyvről szeretnék szólni, ami egy segédeszköz, de egy családban központi szerepet is játszhat. A család könyve egy kincs a családban. Jó volt látni és olvasni, hogy nagyon sok család megírta már a történetét.
Hallottuk, hogy 974-ben eldöntötték, hogy az egyház fogja vezetni az anyakönyveket, és ezt most már látom, nagy hiba volt. Azelőtt a nagyapa beírta a biblia elejébe, hogy mikor születtek az unokák.
Amikor fiatalokkal foglalkoztam, arra buzdítottam a fiatal családokat, hogy nyissanak naplót, a család krónikáját és jegyezzenek bele mindent. Majd 15-20 év után örömmel mutatják, hogy nézzem meg, mi minden van benne, mi történt azóta velük. A személyes bejegyzésnek értéke van, nem annak, hogy mi van a plébánián az anyakönyvben.
Kikértem magam az egyetemi világból, lekerültem egy elhagyatott faluba, ahol évek óta nem volt plébános és kaptam öt templomot tíz faluval. Négy hónapja vagyok ott, szinte hetente van keresztelő, és még nem volt egy normális keresztelő. Úgy értem, hogy vagy a szülők nincsenek megesküdve, vagy a keresztapa nincs megkeresztelve, vagy az apa nem keresztény. A papnak a dolga, hogy valahogy elrendezze ezeket a dolgokat.
Lehet, hogy azért is van így, mert az elődöm szigorú volt, és nem keresztelt meg senkit, ha nem voltak rendben a papírjai. A jelenlegi szentatya, Ferenc pápa viszont azt mondta egy alkalommal, ha valaki nem akar megkeresztelni, hozd ide hozzám, majd én megkeresztelem.
Közben a plébánia padlásán találtam egy száz éves könyvet, az a címe, hogy a Család könyve. Már akkor is igény volt erre, hogy a családi eseményeket bejegyezzék. A család törődjön a családdal. Itt látni, hogy tíz gyermeket terveztek 100 évvel ezelőtt, igaz nagyobb volt a gyermekelhalálozás. Úgy látom, ennek mai is van jövője. Legyen a családnak egy könyve.
Ez arra is okot ad, hogy nem lehet csak úgy elválni, nem lehet olyan egyszerűen kettészakítani egy történetet. Rengeteg az elvált ember, a gyerekek belehalnak ebbe. Régen ilyen nem volt, hogy ilyen könnyen elválhattak a szülők.
Az elvált szülők gyerekei lelki árvák. Az elvált feleség lelki özvegyasszony. Amikor Szent Pál arra buzdít, hogy törődjetek az árvákkal és az özvegyekkel, akkor ezekre az anyákra is gondolni kell.
Nem vagyok ebben szakértő, de személy szerint azt állítom, évekig dolgoztam árvaházban, hogy rosszabb helyzetben vannak azok a gyerekek, akiknek a szülei elváltak, mint akik gyermekotthonban nőnek fel.
Az árvaházas gyerekek kiharcolják maguknak, ami kell, életvidámak, barátaik vannak, talpraesettek. Míg az elvált szülők gyerekei tönkre vannak téve, tehetetlenek, nem tudnak mosolyogni. Ilyen szempontból történt fordulat a XX. században, hogy könnyen szétesnek a családok.
És ha lesz egy könyv, egy krónika, a gyerek is rákérdez, hogy akkor kié legyen a könyv: az apué vagy az anyué? Egy család nem szakadhat szét, ahogy a könyvet se lehet ketté tépni.
Régen is voltak problémák: az apa ivott, megcsalta a feleségét, de nem lehetett olyan könnyedén elmenni, otthagyni az asszonyt vagy fordítva. Ebben látom én az újdonságot, kell egy családi krónika. Leülni hozzá, bejegyezni a változásokat, családfát kutatni.
Ennek a könyvnek az elején van egy bejegyzés Procházka Ottokártól: „Ezt a könyvecskét pontosan meg kell őrizni, és minden családi eseménynél el kell vinni a paphoz, és az igazodjon a család történetéhez.” Ez egy fordulat, hogy a pap igazodjon a család könyvéhez, ez egy tartást ad a családnak. Nem úgy, mint most, hogy eljönnek hozzám, hogy az anyakönyvbe mikor vannak bejegyezve, hogy megkeresztelkedett. Reményeink szerint ez a könyv össze fogja tartani a családot.
A zsidó nép tiszteli a családot, háromezer év után is összefognak és összetartanak. A biblia is a zsidó nép krónikája, és tisztelem és becsülöm ezt a népet, és bárcsak a keresztények is így összetartanának.
Puss Sándor, Felvidék.ma
Elhangzott Rozsnyón, 2013. november 8-án.
Előadása a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>> tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”42543″}
