A köztársaságielnök-választás nem lefutott meccs – hangsúlyozta Öllös László a Pátria Rádió Délidő című műsorában. A politológust Miklósi Péter kérdezte.
„Ha az utolsó közvélemény-kutatást vizsgáljuk meg, akkor az ellenzéki jelöltek népszerűségi összege eléri, illetve meghaladja a kormányfőét. Matematikailag tehát lehetséges, hogy a kormányfő vereséget szenvedjen még akkor is, ha közte és az ellenzékiek között nagy a különbség” – mutatott rá Öllös, aki elmondta azt is: lát olyan személyiséget a jelöltek között, aki képes lenne egy esetleges második fordulóban „akkumulálni az összes ellenzéki szavazatot vagy legalábbis a döntő többségét.”A nevét azonban nem árulta el.
Szerinte ugyanakkor a jobboldali köztársaságielnök-jelöltek száma jól mutatja a jelenlegi ellenzék megosztottságát. „Ha megfigyeljük az egyes jelöltek népszerűségét, láthatjuk, hogy van olyan induló, akinek a népszerűsége meghaladja az őt jelölő párt népszerűségét.
Ugyanakkor van olyan jelölt, akinek a támogatottsága messze elmarad az őt jelölő pártok népszerűségének összegétől is” – fejtette ki. Öllös szerinte ez azt is bizonyítja, hogy az emberek nem pusztán pártszimpátia alapján választanak, hanem magát az embert nézik. „Megnézik, miért és hogyan választható, és azt is, mi várható tőle” – fogalmazott.
A népi platform a politológus szerint egy semmitmondó dokumentum, hiszen valójában semmilyen megegyezést nem hozott. „Még abban sem egyeztek meg a felek, hogy együtt indulnak a választáson. Ez a megyei választásokon meg is mutatkozott. Már az elején felmerült a gyanú, hogy e mögött olyan pártok vannak, amelyek adott helyzetben a Smerrel is koalícióra lépnének.
Ezt meg is tették volna, hogyha a Smer maga nem szerez több mint 50%-os többséget a parlamentben. Mindegyik párt lényegében a maga politikáját folytatja” – hangsúlyozta Öllös, hozzátéve azt is, hogy bár a nyugat-európai állandósult pártszövetségek sem egységesek, azonban végül mindig megegyeznek, és egy egységes elvrendszerben működnek.
A politológus úgy véli, az sem biztos, hogy minden jelölt azért indul, mert államfő szeretne lenni. Azért is indulhatnak, mert azt gondolják, hogy a kampány során megismertethetik magukat, s valamelyik más választáson lehetnek majd eredményesek” – vélekedett.
Öllös problémának látja, hogy Szlovákia tipikus közép-európai országként nem rendelkezik egy domináns politikai hagyománnyal. Úgy véli: az országban több, egymásnak ellentmondó tradíció keveredik. „A fasiszta, az első republikabeli vagy a kommunista hagyományvilágot 1989 után így-úgy, különböző kombinációban egyes pártok kezdték ápolgatni. Ezenkívül megjelent még az ezredforduló környékén egy új, jobboldali konzervatív gondolkodás, amely abból indult ki, hogy a politika lényege az érdekérvényesítés.
Ebből a keveredésből olyan egység, amelynek alávetné magát minden politikus, nehezen sül ki. A baloldal azért egységes, mert nyugat-európai szemszögből nézve maga sem igazán baloldali, hanem a kommunista pártból nőtt ki. Így magába szívta a totalitárius hagyományrendszert, és élére mindig odaállt egy nagyon erős vezető személyiség, így van ez most is” – fejtette ki.
Öllös felhívta a figyelmet arra, ha Fico nyerné az államfőválasztást, könnyen elképzelhető, hogy az államfői hatáskörök megerősítésére törekedne. „Szép lassan elkezdené eltolni az ország alkotmányos rendjét valamiféle félelnöki rendszer felé. Ezt ebben a pillanatban tagadja ugyan, de hiszem, ha látom” – jegyezte meg.
A Kotleba-jelenségről szólva a politológus elmondta: a társadalom nagyon fogékony a szélsőséges irányzatok iránt. Felhívta a figyelmet arra: két, közelmúltban végzett közvélemény-kutatás is ezt támasztja alá. „Amennyiben megvan a szélsőséges nézetek társadalmi alapja, akkor feltűnhet egy olyan politikus, aki megkísérli ezeket szavazatokra váltani.
Kotleba szavazói rájöttek, hogy van súlya a szavazatuknak. Ennek nem csak szociális, hanem általános világnézeti okai is vannak. Németországban a II. világháború után tanfolyamokat szerveztek és elmagyarázták az embereknek, hogy az előző rendszer miben volt rossz, és megtanították őket arra, hogy mi a demokrácia lényege. Nálunk a jelenlegi hatalom nem néz szembe a múlttal, így tovább növekedhet a zűrzavar a fejekben” – fogalmazott a politológus.
Arra a hallgatói kérdésre, hogy miközben Szlovákiában mindenki felelősségre vonható a munkájáért, csupán a politikusok nem, Öllös úgy válaszolt: a politikusok felelőssége abban rejlik, hogy hatalommal bír és közügyekről dönt. „Mivel a közélet szereplőiről van szó, ezért a közfigyelem rájuk irányul.
A politikus ugyanakkor választható, tehát megbuktatható. Más szakmákban ez nem így van. Tehát választhatunk helyette más személyt, amennyiben van jobb. Minden társadalom olyan személyt tud választani, amilyen saját maga. A politikai vezetés mindig a társadalom tükörképe. Lehet, hogy elégedetlenek vagyunk vele, de váljunk jobbá, és válasszunk magunk közül jobbakat” – hangsúlyozta Öllös.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36749,25684,24258,24237″}
