45996

Tornán az Emlékezés Parkjában május 25-én, vasárnap háromnyelvű emléktáblát avattak a helyi zsidó áldozatok emlékére. Ebben a parkban, amely 150 éven keresztül temetkezési hely volt, emléktáblát kaptak az első világháború elesettjei és tizenhárom magyar katona, akiket itt öltek meg.
Köteles Anna Radnóti Miklós: Nem tudhatom c. versét szavalta el a megemlékezés elején. Majd Surovec Róbert lépett a mikrofonhoz, aki a múlt egyik sötét korszakának nevezte a holokausztot, mely a józan ész számára érthetetlen. Ez az eseménysor sebeket ütött a XX. századi civilizáción, melyek nagyon nehezen gyógyulnak be. Ez nemzeti tragédiánk.
Majd Molnár Pál, Torna polgármestere, aki üdvözölte a vendégeket, többek között Zachariáš István kerületi alelnököt és Köteles Lászlót, a Csemadok alelnökét, az egyházak és zsidó szervezetek képviselőit.
Nagy dobolás közepette hirdették ki, hogy a csendőrség zárolja a zsidó vagyont. A zsidóknak tilos elhagyni házaikat, majd a vármegyeházára kellett menniük. Harangzúgás közepette a vasúti állomásra kísérték őket. Ma egy zsidó család sem él Tornán. Szegényebbek lettünk. Végezetül a polgármester megköszönte Veiszer Gábornak és a Csemadok alapszervezetének, hogy az emléktábla leleplezésére sor kerülhetett.
Lukovics Péter Gábor, miskolci rabbi következett. „Hol vagy ember, akit képmásomra teremtettelek?” Hetven évig tartott az emberi méltóság visszanyerése. Most megbékélünk és lerójuk tiszteletünket. A holokausztot mostanság sokat emlegetik. Valaki számára ez tankönyvekben előforduló szó, más számára politikai fogalom. De az érintetteknek ez más jelent. Veszteséget, árvaságot, fájdalmat. Nemcsak arról van szó, hogy Tornáról embereket vittek el, akiknek kijutott a kegyetlenkedésekből, hanem arról is, még nincs sírkövük sem. A történetet megmásítani nem lehet. A megbocsájtás, a felebaráti szeretet jegyében kell megközelíteni ezt az eseménysort, melyet nem szabad felejteni. Az elhurcoltak, a zsidók nevében őrizzük a holokauszt és a soa áldozatainak emlékét!
Dr. Juhász Attila, tornai plébános elmondta, amikor a Szentföldön jártak, egy tornai hölggyel találkoztak. Ő bevallotta, félve jött, de a találkozás megtörte benne a jeget. Ugyanis egy tornai ember nem megfelelő módon viselkedett vele a háború után. Ezért haragudott a tornaiakra. De most látta, vannak jó szándékú emberek s ezért akkor és ott lezárta a történetet.
Jézus Krisztus követője határozottan elítéli a történteket és azokat is, akik ezt tagadják. Az embernek nincs joga hozzá, hogy emberéletet oltson ki. Csak az Istennek, aki az életet adja, Ő veheti el.
Idősebb emberekkel beszélgetve megtudta, általában a zsidók és keresztények békében, egymást tisztelve éltek. Az iskolában a gyerekek együtt tanultak, az utcán együtt játszottak. A többség nagyon sajnálta őket. Többen próbáltak segíteni nekik. Megpróbáltak élelmet becsempészni. Amikor az állomásra kísérték őket, valaki tehetetlenségében meghúzta a templom harangját.
A békesség és szeretet jegyében kell gondolnunk a tragédiára és tanulnunk kell a hibákból. Szembesülnünk kell a sztereotípiákkal, előítéletekkel. Ezeket gyökerükben kell elfojtanunk, mert minden a szívből fakad. Követnünk kell a szeretet parancsát. Szeresd Uradat Istenedet és felebarátodat teljes szívedből, mint önmagadat. Legyünk a békesség előmozdítói, hiszen az embert Isten saját képmására teremtette.
Tisztázni akarjuk a tornai eseményeket. Gyógyítani. Ez fájdalmas. A sebet ugyanis föl kell vágni és ki kell tisztítani, csak azután következhet be a gyógyulás. Boldogok a békeszerzők!
Porubán Angéla református lelkész imája után jómagam foglaltam össze Abaúj-Torna és a település zsidóságának történetét, helyzetét és tragédiáját. A 18. sz.-ban jelentek meg Tornán. A 19. sz. végén zsinagógát építettek maguknak. Az egykori vármegye területén a zsidóság részaránya 7% körül mozgott. A zsidók 70%-a Kassán élt. Kassa után, az egykori Abaúj-Torna vármegye Szlovákiához csatolt részén, itt élt a 20. században a legnagyobb zsidó közösség. 1880-ban még 96-an, de 1910-ben már 320-an éltek Tornán, ami a lakosság majd egy ötödét tette ki. Ezután csökkenés következett be. 1941-ben 215-en éltek Tornán. Nagyjából ennyi embert vittek el.
Abaúj-Torna vármegyében a náci megszállás után, mivel az az I. zónába esett, már április 16-án – országosan az elsők között – elkezdődött a vármegye zsidóságának koncentrálása. A gyors végrehajtás szándéka miatt, gettót csak Kassán létesítettek. A 38-as visszacsatolás után kinevezett túlbuzgó tisztviselők szolgaian és túltejesítéssel hajtották végre a rendeleteket legcsekélyebb empátia, vagy együttérzés nélkül. Gondoljunk csak Csatáry Lászlóra. A vármegye zsidóságát a kassaiakkal együtt május 16-án, 17-én, 24-én és június 3-án szállították Auschwitzba. Összesen 12 ezer személyt. Ezek közül 8 ezret azonnal megsemmisítettek. A megye zsidóságának 90%-a, a kassaiak 70%-a elpusztult. Kálváriájuk a háború végeztével nem ért véget. Az újra csehszlovák állampolgárrá vált túlélő zsidók, ha „németnek vagy magyarnak érzik magukat, a németekkel és magyarokkal szemben Csehszlovákiában alkalmazandó rendszabályokkal” kellett számolniuk. Vagyis kitelepítéssel és lakosságcserével.
A tábla leleplezése és megkoszorúzása előtt, Surovec Róbert figyelmeztetett az erkölcsi tartás fontosságára. Az emberiség elleni bűntényeket nem felejthetjük, álljon a világ, ameddig áll. Ez ösztönözzön bennünket. Az emléktáblát a polgármester és Veiszer Gábor leplezte le. A miskolci rabbi egy imát énekelt el.

További képek az eseményről megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>
Balassa Zoltán, Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”45953,39721,45922″}