Arra, ha a nyilvánosság fokozott figyelmének kitett politikusok belegabalyodnak a mondanivalójukba, vagy ha egyéb hibákat vétenek mondandójuk során, mindenhol a világon felszisszennek az emberek . Aranyköpésből a szlovákiai politikai porondon is van elegendő, s ebben hazai viszonylatban már évek óta kétségkívül Ivan Gašparovič szlovák államfő viszi el a pálmát. A köztársasági elnök ugyanis az utóbbi években nem annyira államférfiúi cselekedeteivel híresült el, mint inkább éppen a szóban forgó aranyköpései, valamint a gyakran megfejthetetlen és értelmezhetetlen gondolatfoszlányai által, amelyekkel ugyancsak feladta a labdát az újságíró társadalomnak.
Most, hogy a leköszönő köztársasági elnöknek már meg vannak számlálva a napjai az elnöki palotában, az egyik szlovák lap csokorba fűzte – kicsit talán nosztalgiázásképpen is – jó öreg Gašparovičunk leginkább elhíresült elszólásait, amelyekből akadt jócskán az elmúlt évek alatt. Olyannyira, hogy az utóbbi időben ha Gašparovič mikrofon elé állt, már alig figyeltek arra az emberek, hogy mit is mond, sokkal inkább arra, mi lesz a következő aranyköpése. Lássuk hát ezek közül a leginkább megmosolyogtatókat magyarba átültetve.
A politikusok és a nyilvánosság heves reakciója kapcsán Jozef Čentéš főügyésszé való ki nem nevezésére például a kommunista múltat idéző módon azt találta mondani egy televíziós vitában: „A személyem elleni támadás, támadás az állam ellen“.
De alaposan megmosolyogtatta Gašparovič a 2009-es államfőválasztás során főleg az internet világában jártas választópolgárokat, amikor az államfőjelöltek általános műveltségét tesztelő egyik újságírói kérdésre, nevezetesen, hogy mire is szolgál a Google, Gašparovič azt felelte: „A Google az interneten keresztüli társalgásra szolgál“. Nos, mint bebizonyosodott, a mágus Gašparovič ebben a kérdésben a jóstehetségét csillogtatta meg, mert az internetguruk világában akkor nagy derültséget kiváltott mondat, mára valósággá vált. Akkoriban azonban még nem sejthette a közönséges földi halandó, hogy két évvel később megjelenik egy új szociális háló a Google+, amelyen keresztül valóban kommunikálhat egymással a család, a barátok és az ismerősök.
De a számokkal is hadilábon állt az államfő, az egyik diákokkal való találkozója során például az alábbi későbbiekben elhíresült mondat hagyta el a száját: „Két szóval válaszolok Önöknek: Igen, igazuk van“. De egy másik alkalommal is megtréfálta őt a számok könyörtelen világa. Amikor azt bizonygatva, milyen sokat dolgozik is ő valójában, azt találta mondani: „Majdnem 400 napot töltöttem utazgatással Szlovákia-szerte, ami majdnem egy egész év.” Alighanem Gašparovič nem egészen van tisztában azzal, hogy az év még az államfők számára is csupán 365 napból áll (kivéve persze, ha szökőév van, de a majdnem 400 még akkor sem jön össze).
A 2009-es államfőválasztáson való indulásának bejelentése során hangzott el az a később sokat idézett kijelentése is, amikor a „Nemzetileg gondolkodom és szociálisan érzek” eredeti választási szlogenjébe belegabalyodva azt találta nyilvánosan mondani: „Szociálisan gondolkodom és szociálisan érzek és nemzetileg gondolkodom“. Ugyanekkorra tehető egy másik félrecsúszott mondata is, amikor a jelölésével kapcsolatban kijelentette: Sohasem könnyű eldönteni, hogy az ember jelölteti magát „az államfő elnökének“. Az már csak hab volt a tortán, hogy a fenti nyelvbotlásoktól hemzsegő beszéde befejezése után a mikrofonok még befogták Gašparovič utolsó, szóvivőjének címzett mondatát, amelyben nyilvánvalóan beszéde leírt változatára utalva azt mondta: „Látod, nem is volt szükségem azokra a papírokra”.
Aztán újfent megvillogtatta tudását Gašparovič egy másik Ján Čentéšsel kapcsolatos 2012-es kijelentésében is, amikor a kinevezést sürgető egyik újságírói kérdésre, a köztársasági elnök a szóvivőjét leintve ekképpen emelkedett szóra: „Maga analfabéta? Ha nem, akkor olvassa el, ha tud olvasni, az Alkotmánybíróság határozatát. Ott van minden feketén fehérrel.” (A könnyebb érthetőség kedvéért: szlovákul úgy mondta Gašparovič: „Tam to máte všetko biele na čiernom”, azaz fehér betűkkel fekete papírra írva, a frázis azonban szlovákul helyesen úgy hangzik: „čierne na bielom”.)
Egy másik alkalommal, amikor a feloszlatás veszélye fenyegette a szlovák törvényhozást, Gašparovič az egyik újságírói kérdésre azt felelte: „Én inkább a helyzet megnyugtatásához járulok hozzá, mintsem az akulálásához“. Hogy pontosan mit is értett Gašparovič a maga gyártotta akulálás kifejezésen, csak találgatni lehet, talán az akkumulálást, de valószínűleg semmi értelme megfejteni ezt.
Aztán az sem volt piskóta, amikor Gašparovič a Gorilla-tüntetések és Tom Nicholson oknyomozó újságíró kapcsán az egyik kijelentésében azt nyilatkozta, „Nicholson úr most tüntetéseket szervez a Pionírpalota előtt“. Való igaz, az idősebbek talán még emlékeznek is rá, a Grassalkovich-palota a szocializmus idején Pionírpalota volt. Az ügy pikantériája azonban abban van, hogy azóta eltelt huszonöt év, s éppen Ivan Gašparovičnak hívják azt a köztársasági elnököt, aki a jelenleg köztársasági palotaként funkcionáló Grasalkovich-palotában székel.
Egy másik alkalommal már-már morbidnak mondható kifejezéssel élt az államfő. A hejcei légi szerencsétlenség során elhunyt 42 szlovák katona ügyével kapcsolatban a következőket nyilatkozta nyilvánosan Gašparovič: „Közös asztalnál kellett volna örvendezniük. De más örvendezés lesz. Szomorúság“.
A kassai Békemaratont meg úgy nyitotta meg, hogy kijelentette: „Tisztelet a győzteseknek, dicsőség a veszteseknek“, ami egyébként fordítva dukál, azaz a győzteseket dicsőség illeti, a veszteseket meg tisztelet.
De több diplomáciailag kínos nyelvbotlása is volt Gašparovičnak, egy alkalommal például leszerbiázta Horvátországot, amire tudvalevő, hogy a két nemzet egyébként is nagyon érzékeny. „A szerb tengerpart… eee… mit is mondtam most? Szerbiáról beszéltem?…eee… Horvátország” – mondta. Más alkalommal meg kijelentette, hogy a „A nyugat-balkoni… hnmm … balkáni régió stabilizálásának legfontosabb kérdése…“, vagy daganattá minősítette az ENSZ-et, amikor ugyancsak megcsúszott a nyelve, s úgy kezdte mondandóját: „Nagyon örülök, hogy az Egyesült Nemzetek Daganata… véleménye… szervezete…” (szlovákul „Organizácia spojených nádorov…názorov…národov”). Megint más alkalommal Libanoni szerződésnek titulálta az Európai Unió működéséről szóló dokumentumot, a Lisszaboni szerződést. De arra is felszisszentek a világ hívő katolikusai, amikor a XVI. Benedek pápával való találkozása kapcsán azt nyilatkozta: „Szeretném megköszönni Önöknek az új katolikus egyházfővel, XVI. Dominik pápával való találkozóm megszervezésének támogatását.” Tony Blairt pedig nemes egyszerűséggel lemajorozta: „Én elmondtam a véleményem Major úr előtt” – mondta.
De elég sokszor előfordult államfői pályafutása alatt az is, hogy annyira bonyolultnak tűnt számára a mondandó szöveg, hogy alaposan bele is gabalyodott, annak meg, aki hallgatta, megfejthetetlen maradt, mit is akart tulajdonképpen mondani. Arra a felvetésre például, hogy maga írja-e az önéletrajzi könyvében megjelentetett beszédeit, vagy más, így válaszolt: „Mindig azt kell, és az, amit gondol, hogy az ön gondolatait mondom, vagy másét, tudom, mit akar ebből kihozni“.
Egy másik alkalommal Szlovákia előnyeit próbálta szintén teljesen érthető módon ecsetelni a világválság idején: „Másrészt azt gondolom, hogy Szlovákia néha, sajnos, és néha, hála istennek, hogy sajnos Szlovákiában mégiscsak az a munkaerő még mindig olcsóbb, majd most, hála istennek, hogy olcsóbb“.
De az ENSZ 68. Közgyűlésén tartott beszédében is megbotlott a nyelve és „A biztonsági ágazat reformja a konfliktus utáni fejlődés és a működőképes jogállam kialakításának kulcskérdése” helyett ekképpen szólt: „Az ágazat biztonsága kulcskérdés…. a biztonsági ágazaté kulturális rész… kulcsfontosságú a fejlődés és a működőképes jogállam kialakítása során“.
S álljon itt végül egy szintén abszolút világos és logikus Gašparovič-elszólás annak a törvénynek a kapcsán, amely a telekkisajátításokat tette lehetővé, s amelyet az Alkotmánybíróság később alkotmányellenesnek nyilvánított. Erről a törvényről az államfő a következőket mondta: „Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy ez a törvény alkotmányellenes. Csak az alkotmány két cikkelyével ellenkezik, nem pedig az egész Alkotmánnyal“.
Persze a felsoroltak korántsem fedik a Gašparovič-összest, a sort még lehetne tovább is folytatni. Mindez sokak számára megmosolyogtató, de egyben rendkívül kínos is. Nem tudom, Európában van-e még egy államfő, akinek ennyire gyakran megbotlana a nyelve. S csak remélem, hogy az új államfő, ebben is jobb lesz majd az elődjénél.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
