A Kossuth rádió az abaújszinai református templomból közvetített istentiszteletet július 27-én. Igét hirdetett Géresi Róbert püspökhelyettes, a gyülekezet lelkipásztora.
Délelőtt tíz órakor az Istentisztelet a 255. gyülekező énekkel vette kezdetét, majd az fennálló ének az Uram, Isten siess minket megsegíteni 151. dicséret volt, s a 25. zsoltár szavával magasztalták az Urat. Istennek igéjét a Zsoltárok könyvének 33. és 25. részével hirdették. Az Igehirdetésre készülve szólót énekelt egy abaújszinai tehetséges fiatal.
Gérési Róbert püspökhelyettes hálás szívvel megköszönte a lehetőséget, hogy a magyar református Biblia hazájából, Vizsoly és Gönc szomszédságából szólalhatott meg Isten igéje a rádió hullámain keresztül a Kárpát-medencében.
„Úgy érezzük, hogy ez a mai alkalom is azt hirdeti, hogy mi összetartozunk, hogy a mi hitünk, anyanyelvünk, csodálatos értékeink összekapcsolnak” – mondta.
Prédikációjában kitért arra, hogy az idézett Zsoltár több száz éve szólítja meg az embereket vigasztalást nyújtva. Dávid 25. zsoltára egy ima, könyörgés. A zsoltár jelenvalóságáról szólva felidézte, hogy az emberi életnek a nagy kalandja megismételhetetlen. „A mi hitünk, a reménységünk, a tapasztalatunk arról szól, hogy az időben visszamenni nem lehet. A mi életünk egy úton való járás. Azt súgja a mai gondolkodás, hogy használjuk ki lehetőségeinket, s a saját útjainkon menjünk. Ez igaz is, meg nem is. A Zsoltár tanúságtétele szerint viszont van olyan út, amelyhez az ember hozzáigazíthatja az életét” – mondta.
Kifejtette, hogy mindig csak rohanunk, fáradozunk, s lehet nem is tudjuk, milyen irányba, ahelyett, hogy megállnánk, elcsendesednénk, s elgondolkodnánk merre is tartsunk.
„A Zsoltár felkínálja a lehetőséget, az Isten segítségét és útmutatását. Nyitott szívvel mondhatjuk Istennek, Uram, mutasd meg az útjaidat a mi számunkra. Mindig mikor elolvasom ezt az igeszakaszt, mindig megüti a szívemet, hogy mit jelent ebben az igeszakaszban a fiatal Dávidnak a vétke”- gondolkodott el az igehirdetésben.
Igemagyarázatában elmondta, hogy az ifjúság vétke itt gyűjtőfogalom, amely arról szól, hogy az ember sokszor nincs a saját felelősségének a teljes tudatában, és sok minden elhibázunk az életben. Amikor az ember olyat tesz, amit nem kellene megcselekedni. De az ember könyöröghet az Istenhez reménységért, az elvétett utakat az Isten ki tudja igazítani.
Sokszor megretten az ember, mikor erről gondolkodik – folytatta, hozzátéve – az Istennek másmilyen útja is van, az, amely az emberekhez vezet, hogy hozzánk kerüljön közel. Megjár értünk és miattunk minden mélységet, az ő végtelen szeretetével mindent megért. Vajon fontos-e számunkra, hogy Ő közelít szíveinkhez, s meg kíván érinteni bennünket, mely érintés a legfontosabb ajándék lehet az ember számára?
Isten közelít, oltalmaz, mindaddig gyógyít, míg meg nem gyógyulunk – összegezte.
Imájában megköszönte Isten igéjének a szavát. Kérte Istenünk tekintsen ránk mennyei hatalmadból, mutassa meg az utat. Erőt kért a jövőre, a folytatásra nézve. Könyörgött a gondviselésért. Imádkozott a fiatalokért, a gyülekezet minden tagjáért, azokért, akik rádió hullámain keresztül voltak részesei a gyülekezetnek.
Az igehirdetést követően a kórus szolgálatát hallgattuk meg. Az záró ének az Ó, maradj kegyelmeddel 200. számú dicséretet volt.
Az abaújszinai református templom a község legértékesebb műemléképülete. Az árpádházi királyok idején épült. Az épület alapja valószínűleg a középkori épület maradványa.A történeti feljegyzések szerint még ma is eredeti formájában áll a templom déli falazata a lőrésszerű ablakokkal és a csúcsíves bejárattal. A bejárat domborművei IV.Béla királyt és feleségét ábrázolják, fejük felett egy-egy angyallal. A feljegyzések szerint a templom tornya 1528-ban leégett az abaújszinai csata során, mikor I.Ferdinánd császár serege Kaczianer generális vezetésével megverte Zápolya János seregeit. Sok ideig a templom leégett toronnyal állott. Tolcsvai Bónis Zsigmond szina utolsó pallosjoggal bíró földesura építtette újjá az 1800-as év elején. A hálás gyülekezet a templomajtóval szemben temette el. A ma is itt található szarkofág őrzi az emlékét. A templom, a paróchia és tanítóház 1828-ban újra leégett. Márkusfalusi Máriássy Zsigmond főkúrátorsága alatt épült fel újra. A templom a mostani alakját 1905-ben, a parochia 1895-ben nyerte el. Nagyobb felújítás 1954-ben kezdődött, 1955-ben elkészült a templom külseje, 1956-ban pedig a belső festés. 2001 márciusában a templom külső (immár szakszerű) felújításába kezdett a gyülekezet – írja a www.parokia.hu. A templomot 2012-ben is restaurálták.
A gyülekezetnek valamivel több, mint háromszáz tagja van. A rendszeres istentiszteletek mellett gyermekistentiszteleteket is tartanak. A Bibliaórákon az Igét olvassák és értelmezik. Nyaranta a gyermekek és fiatalok keresztyén táborozásokon vesznek részt, és természetesen az állami iskolában is folyik hittanoktatás.
Felvidék.ma
Fotó: facebook {iarelatednews articleid=”43088,39295,35192″}
