Foglalkozzon-e egy ifjúságpolitikai szervezet közösségépítéssel? Mi a feladata a 21. században az ifjú politikuspalántáknak? Elegendő-e, ha a tevékenység az anyapárt szekértolásában merül ki, vagy nevelő, társadalomformáló és gondolatébresztő hatást kell kiváltania a politikum mellett felcseperedő ifjúsági szervezeteknek? Párthűség vagy fiatalos lázadás? Konformizmus vagy radikalizmus? Türelmes karrierépítés a nagyok árnyékában vagy önerőből fakadó bátor kezdeményezőkészség?
Ezek azok a kérdések, melyeket minden felelősségteljes ifjúsági vezető fel kell hogy tegye magának, mielőtt egyáltalán a köz szolgálatára adja a fejét. Én a felvidéki Via Nova Ifjúsági Csoport elnökeként e gondolatébresztő kérdések mentén kívánom bemutatni szervezetem tevékenységét, arculatát, célkitűzéseit. Különösen érdekes lehet ez a magyarországi és külhoni magyar ifjúsági szervezetek relációjában, hiszen meggyőződésem, hogy a számbeli kisebbségi lét, mely jelenlegi mutatók szerint folyamatosan fogyó közösséget eredményez, többletkövetelményeket támaszt az ifjú vezetők elé fiatal közösségük szolgálatában.
A fiatalok közügyek felé fordítása egyáltalán nem könnyű feladat. Mint minden közösségi munka, ez is számos erőfeszítéssel, gyakran viszonzatlan odaadással jár, ezért aki ebbe belevág, annak tisztában kell lennie a velejáró nehézségekkel, nehogy aztán egy-két csalódás eltántorítsa az útról. Nézzük csak meg, mekkora munkát fejtenek ki a nemzeti közösséget szolgáló kulturális szervezetek, hogy egy-egy rendezvényükre több látogatót csábítsanak, vagy mekkora erőket mozgósít a nemzeti közösséget szolgáló politikai párt, hogy meggyőzze a választópolgárokat és nagyobb támogatáshoz jusson. A biztos sikerre nincs sem recept, sem garancia. Azt szoktam mondani, hogy ha a „felnőtt” szervezetek ilyen komoly kihívásokkal küzdenek, akkor nekünk ma ifjúsági szinten hatványozottan erősebb ellenszélben kell dolgoznunk. A fiatalok nemzeti ügy mellé állításának, közügyek iránti felelősségérzetük felébresztésének – ami egy számbeli kisebbségben élő nemzeti közösség életében ideális esetben egybeesik – nem kedvez sem a korszellem, sem az idehaza uralkodó állapotok, és egy tizenéves gimnazistának, egy huszonéves egyetemistának vagy harmincéves kezdő munkavállalónak teljesen másban nyilvánul meg a nemzeti öntudata, mint mondjuk a Csemadok vagy az MKP alapbázisának. Direkt politikai üzenetek közvetítésével, illetve kizárólag a nemzeti szólamok hangoztatásával ma csak a fiatalok egy jól körülhatárolható részét tudjuk bűvkörünkbe vonni. A fiatalok szélesebb rétegének megszólításához laza és fiatalos nyelvezetre, a közösségi ügyek és a felvidéki magyarság szolgálatának vonzóvá tételére és biztonságos jövőkép nyújtására van szükség. Ezt elsősorban közösségépítő rendezvények, azaz nyári táborok, vezetőképzők, sportesemények, koncertek, magyar bulik szervezésével lehet elérni. A fiatalokat tehát nem politikusként tudod megszólítani, hanem úgy, ha magad is fiatalként viselkedsz.
Épp ez a lényege a Via Nova Ifjúsági Csoport tevékenységének, és ebben rejlik a névből is eredeztethető újutas megoldás. Mi ugyanis akarva-akaratlanul kénytelenek vagyunk Janus-arcú tevékenységet folytatni, melyben megfér egymás mellett a szakpolitikai és érdekképviseleti, illetve a civil mozgalmi és nevelő-közösségépítő tevékenység.
(Folytatjuk.)
Gubík László, Felvidék.ma
