Tősgyökeres komáromi, mint mondja: itt érett férfivá. Négy nyelven beszélő testneveléstanár, aki komoly külföldi tapasztalattal bír. Tagadhatatlanul idealista, ugyanakkor állítja, rendelkezik azzal a tudással, amelyet egy város vezetőjétől az emberek elvárnak. Less Károllyal, független komáromi polgármesterjelölttel beszélgettünk Komárom régmúlt dicsőségéről és jövőjéről, saját céljairól és „merészségéről”, valamint arról, kik azok, akik megosztották a felvidéki magyarságot.
Less Károly tősgyökeres komáromi családba született, alap-és középfokú iskoláit szintén Komáromban végezte, majd a pozsonyi Comenius Egyetem testnevelés szakán szerzett diplomát 2002-ben, négy nyelven beszél.
Az elmúlt 25 évben ebben a városban serdült fiúvá, ért férfivá. „Szomorúvá tesz, hogy a történelmi dicsőség homályában elveszünk, ahelyett, hogy kamatoztatni tudnánk azt, akár turisztikailag, akár emberileg. Hiszem, hogy a mai kor emberének követnie kell elődei erkölcsi mércéjét, magatartását, lokálpatriotizmusát, függetlenül korra, nemre, nemzetiségre”- fogalmazott. Mint mondja, minden gondja, baja, öröme és boldogsága ehhez a városhoz fűzi.
A tanári diploma megszerzése után Komáromban nevelőtanárként dolgozott, majd később önálló vállalkozásba kezdett, de szerette volna megízlelni a nagyvilágot és legfőképpen használni a megszerzett nyelvtudását, ezért hosszabb időre Észak-Írországba utazott, ahol kétkezi munkásból tornászta fel magát tolmács-asszisztenssé. Külföldi tartózkodása idején döbbent rá, hogy az otthon hiányát semmi sem kárpótolja. Visszatérése után tanárként helyezkedett el, aktívan kivette részét a közéletből önkéntesként, civil szervezetekben. „Rájöttem azonban, hogy az önkéntesség bármennyire is lélekemelő, megélni ebből nem lehet, és ami még szomorúbb, pénz nélkül, hatékonynak sem hatékony. Saját anyagi és energiaforrásaimat is felélve sem tudtam a kitűzött célokat elérni. Ezért úgy határoztam, hogy pusztán anyagi megfontolásból, újra külföldön próbálkozom, ezúttal azonban német nyelvterületen. Ez a külföldi tarózkodás teljesen meggyőzött arról, hogy nekem itthon van munkám, küldetésem” – vallja.
Tavaly szeptembertől a Schola Privata Gutaiensis, azaz a gútai magániskolában testnevelést, etikát és pszichológiát tanít és osztályfőnökként is helytáll.
Arra a kérdésre, honnan a merészség, hogy polgármesterjelöltként „borzolja a kedélyeket” ilyen fiatalon, őszintén válaszol: „Tagadhatatlanul idealista vagyok, igazán hiszem, hogy az eddigi tevékenységeimmel a közjót szolgáltam. De sajnos a civil szférában korlátozottak a lehetőségek, nem tudtam megvalósítani a terveimet. Azt gondolom, ha az ember fontos pozícióba kerül, akkor kellő tudással, tapasztalattal, válogatott szakmai csapattal már komolyabb eredményeket is elérhet. Célom, hogy minden komáromi számára megteremtsem a polgári jólét lehetőségét munkahelyekkel, infrastruktúrával és mindennel, ami ehhez jár. Jogunk, hogy komáromi polgárként élhessünk, büszkén múltunkra, jövőnkre. Ez csakis és kizárólag kemény munkával, a munkába vetett hittel, felelősségteljes gondolkodással, tettekkel és példamutatással lehetséges.”
Kérdéseinkre, mennyire tartja magát esélyesnek az indulók renegetegében és nem gondolja-e, hogy megosztja a magyar szavazatokat, úgy fogalmazott: „Nem tartom magam esélytelennek. Képviselőként már kétszer indultam, a legerősebb körzetben először ötszáz szavazatot kaptam, a teljes ismeretlenségből. Ma már sokkal többen ismernek, rengeteg a pozitív visszajelzés. De a negatív visszajelzésekből is építkezhetek, hiszen ma már erény, ha valaki önerőből indul, alacsony költségvetéssel, felvállalva, hogy bizony mögötte nem állnak a hatalmasok. Egészséges önbizalmam abból fakad, hogy rendelkezem olyan tudással, amelyet a város javára tudnék kamatoztatni. Ezt a várost pusztította tűzvész, fölrengés, árvíz, fertőző betegségek – eleink mindig talpra álltak. Ma tehetetlenül vergődünk, süllyedünk a kilátástalanság mocsarában. Ennek véget kell vetni és ehhez meg vannak az eszközeim”- mondta határozottan. „Arra a kérdésre pedig, hogy megosztom-e választókat, igen egyszerű a válaszom: a Most-Híd nem csak Komáromban, de az egész Felvidéken megtette ezt, az MKP pedig megosztotta önmagát, helyi szinten, a közös polgármester-jelölttel. Ezért úgy gondolom, hogy igazságtalan lenne bárki részéről, ha engem ezzel vádolna”.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48139,48055,48013,47103″}
