Egy 42 éves zenekar a mai világban igazi rocklegendának számít. A Lord töretlenül zenél és a közönségének él. „A Lord zenéje egy intelligens rockzene” – nyilatkozta korábban a zenekar énekese. A zene mellett a szövegviláguk is külön megállja a helyét, mindegyik szövegüknek van mondanivalója. A Lord zenekar ezen a nyáron a Felvidéken is koncertet adott, ennek kapcsán beszélgettem Pohl Mihállyal, a zenekar énekesével a Lord mindennapjairól és terveiről.
Mi újság a Lord zenekar háza táján?
A nyár a koncertidőszakról szól – számunkra ez a csúcsidőszak, heti két-három előadás, fesztiválok és mindenhova elmegyünk, ahova hívnak. Ősztől már klubokban zenélünk. Jövőre valószínűleg elkészül az új lemez. Mivel idén nem állt össze az új album, így önálló lemezt adtam ki.
Bemutatnád a Lazán és könnyedén című saját albumodat?
Ez az én világom. A Lord zenekarnak szántam ezeket a dalokat, de Erős Attila – a Lord gitárosa és zenei atyja – úgy
érezte, hogy ezek a dalok nem az ő világa. Így saját albumként jelentettem meg. Az album részese Gidófalvi Attila, Apró Károly is, szívesen közreműködtek a megvalósításában. Továbbá Hoffer Péter, a Moby Dick dobosa, Szolcsányi Szabolcs, a Hoffer Péter zeneiskola gitároktatója is hozzájárult a zenei hangzáshoz. Fülöp Róbert és Gidófalvi Attila volt ennek a zenei anyagnak a hangszerelője. A visszajelzések alapján és szerintem is nagyon jó lett. Az én lelki világomat tükrözi, ami az életről szól. A cím is azt tükrözi, hogy az album lazán és könnyedén készült. Semmi erőlködés, kiváló zenészekkel, akiknek nem kellett megmondani, hogy mit tegyenek, mert egyszerűen érezték. Teljesen kiszolgáltak engem.
Ezeket a dalokat nem akartam a sírba vinni. A Lordnak írtam már több dalszöveget, de ezekben a mostani dalokban már többet éreztem, tempósabbak. Komoly zenekari hangszereléssel álmodtam meg és valóra vált.
Az új, jövőbeli Lord lemezzel kapcsolatosan elárulnál a közönségnek pár információt?
Még nem tudni, milyen lesz. Nálunk nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Amikor majd a zenekar két Attilája elkészülnek a dalokkal, elhozzák, összerázzuk és elkészítjük az albumot. Az élet fintora, ha idén készítettük volna a lemezt, általában januárban érünk rá az ilyen dolgokra, akkor valószínűleg befuccsolt volna. Erős Attilának akkor volt a szemműtétje, ráadásul megerőltette magát, megrepedt a retinája, egy hónapig semmit nem csinálhatott. Az élet valahogy hozzájárult, hogy most én készítsek albumot, és szerencsére Attila is rendbejött.
A Lord közönsége számára ez a lemez egy „váratlan, de mégis várt dolog” volt. Meg tudtam őket ajándékozni ezzel az albummal. 2010-ben jelent meg az utolsó Lord-album az Örökké címmel, a saját albumom megérett a megjelenésre, ami egy különleges dolog, és büszke vagyok erre.
Ami még érdekesség az albumommal kapcsolatosan, hogy a Hoffer zeneiskolában a diákok az albumról választottak ki dalokat a vizsgamunkájukhoz, ami számomra nagy megtiszteltetés. Ez azt jelzi, hogy a fiatalságnak tetszik. A stúdióból megkapták a mínuszos felvételeket – dob vagy gitár nélküli felvételek – és ezt adták elő a vizsgán. Július 20-án Sopronban húsz diák kísért engem, dalonként 2-3 diák váltotta egymást. Nagyon büszke vagyok, hogy a mai fiatalságnak ilyet adunk, és a gyerekek örömmel játsszák a dalaimat.
A Felvidéken bár többször is felléptetek, de nem vagytok gyakori vendégek. Milyen gyakran tudtok eljutni a Kárpát-medencében élő közönségetekhez?
Nagyon keveset járunk az anyaországon túl. Nem tudom, miért nem hívnak gyakrabban minket. Egy koncertért Erdélybe nem is szívesen megyünk, mert nagyon messze van, érdemes több koncertet szervezni olyankor. Remélhetőleg jól fogadnak minket, és jövőre is szívesen eljövünk a Felvidékre.
Ando Krisztina, Felvidék.ma
