A napokban, fülledt meleg augusztus délelőtt, megálltam a Komáromból Gútára vezető gadóci úton, szemben a szépmúltú Mezőgazdasági Szakközépiskola régi futballpályájával. A sűrű bokrok között megbújik egy kutyamenhely. Régóta foglalkoztatott, hogyan működik? Kitől kapnak segítséget? Kik gondozzák az itt lévő kutyákat? Mennyi kutya található itt tikkasztó melegben, vagy épp farkasordító hidegben?
A sűrű növényzet között leparkoltam, és ahogy elértem a bezárt, rácsos kaput, vad ugatás fogadott. Kissé inamba szállt a bátorság, csak ketreceket láttam, kutyát sehol, de azért erőteljes ugatásuk meggyőzött róla, hogy valóban ott vannak. Megkönnyebbülten vettem észre, hogy vannak bent emberek is és az egyik épp felém igyekszik. Kedvesen fogadott, biztonsági okokból csak rácson keresztül folytattuk a társalgást. Elmondtam hát neki, mi járatban vagyok. Készségesen telefonált. „ Pár perc, mindjárt itt a főnökasszony, tessék megvárni” – mondta. Valóban, pár perc és megérkezett egy szebb napokat megélt, rozzant autóval Ing. Agneš Jelínková, a menhely vezetője. Már amikor kiszállt az autóból, akkor tudtam, hogy karizmatikus, erős egyéniség. Kézfogás után rögtön a közepébe vágunk.
Kérdésemre, hogy mi ez a kutyamenhely, ironikusan válaszol: „ Ez az emberek névjegykártyája, minden, amit itt lát, a felelőtlen emberek hibája”. Indulatos szavaiból kicseng, hogy mélyen érinti a kidobott kutyák tragédiája, és tehetetlen dühvel csak asszisztálni tud sorsuk jobbra fordításában.
Megkértem, röviden vázolja a menhely működését, eddigi történetét. „2003-ban alakult egy polgári társulás, legalább negyven – akkor még aktív taggal -, azzal a szándékkal, hogy a környéken kidobott, kóbor kutyáknak ideiglenes menhelyet biztosítsunk. Az elmúlt 11 évben a tagok lemorzsolódtak, mondhatni egyedül maradtam. Komárom Város hozzájárul a menhely fenntartásához minden egyes kutya után, egy meghatározott ideig, befogadásukat követően. Fontosnak tartom azonban elmondani, hogy az ide bekerült kutyák „életfogytiglanosok”, ellentétben más városok karantén- állomásaitól, az ide bekerült kutyákat nem altatjuk el. Sok közülük sajnos évek óta itt él. A kezdeti reményeink, hogy új gazdákat találjunk ezeknek a szerencsétlenül járt állatoknak, hiú ábránd ma már. Egyet elvisznek, jön helyette kettő, három. Nem egyszer előfordult, hogy éjszaka a kerítésen át bedobtak egy megunt „kedvencet”. Tudni kell, hogy éjszakánként a legrégebben itt tartózkodó kutyákat szabadon engedjük, ők vigyázzák a rendet. Egy ilyen megoldása a kutya elhelyezésének tragikus kimenetelű is lehet –hívja fel a figyelmet a felelőtlen emberi magatartásra.
Leggyakoribb azonban, hogy reggelre virradóra, a rácsos kapuhoz láncolva találunk kutyát. A legfrissebb esetünk egy pár hónapos husky-malamut keverékkel történt: a gazdi jóhiszeműen tartott egy hímet és nőstényt, ebből a „ kapcsolatból” több kölyök született, akiket barátoknak elajándékozott. Az egyik jóbarát hozzánk hozta másnap reggel. Az emberekben, az állatbarát emberekben is tudatosítani kell az ivartalanítás fontosságát. Akkor vagyok felelősségteljes állattartó, ha ivartalanítom a kedvencemet, ezzel megelőzöm a bajt, hiszen egy alomból legkevesebb 4-6 kutya születik. Rengeteg tévhit kering az ivartalanítással kapcsolatban a köztudatban: pl. a szukát egyszer meg kell elletni – semmiféle gyakorlati tapasztalat ezt nem támasztja alá. Fontos tudnivaló, hogy a már vemhes állatot is lehet ivartalanítani! Sokak szerint kívánatos lenne az első tüzelést megvárni, ám nem kell ragaszkodjunk hozzá. Ráadásul a statisztikák azt mutatják, hogy az ivarérés előtt ivartalanított kutyák élettartama 1-3 évvel megnő (macskáknál ez 4-5 év). A műtét egyszeri kiadás, míg csupán egyetlen alom felnevelése a gazdához jutásig máris nagyobb költséggel jár. Nem beszélve a párzási időszakban elcsavargó állatok kezeltetésének költségéről, ha baleset éri őket vagy az egymással való verekedés során megsérülnek.
Sokan aggódnak, hogy elhízik a kutya a műtét után. Ha előfordul, ez nem a műtét egyenes következménye: a gazdik ilyenkor valami rosszul értelmezett sajnálatból többet nassoltatják kedvencüket, és ez vezet a súlygyarapodáshoz. Azt is halljuk, hogy az ivartalanítástól megváltozik az állat természete. Nem igaz. Az ivarérett kutya alaptulajdonságai nem változnak meg a műtétet követően. Ha ivaréretté válás előtt sor kerül a műtétre, pozitív változásokra számíthatunk: csökken az állat csavargási kedve is, ezáltal kisebb a kockázata, hogy közlekedési baleset áldozatává váljon, vagy elkóboroljon. Az állat agresszióra való hajlama is kisebb mértékűvé válik. Sokan felróják, hogy az ivartalanítás természetellenes, az állat csonkítása.
A 21. században, az ilyen-olyan táplálékkiegészítők tömeges használatakor enyhén szólva is logikai bukfenc bármiféle természetességet emlegetni. Bizonyos szerveltávolító műtétek az embereknél is oly megszokottá váltak, hogy egy vakbél- vagy orr, illetve torokmandula-műtétkor kinek jutna eszébe csonkításról beszélni? Nem beszélve arról, hogy az is a folyamat része, hogy a farkas kutyává vált a háziasítás során. Tudatosítanunk kell, hogy az állat ivartalanítva nem érzi magát csökkent értékűnek, nem fosztjuk meg semmiféle örömtől – ugyanis sem a párosodáshoz, sem az anyasághoz nem fűződnek érzelmeik, számukra fizikailag is inkább fájdalmas élmények ezek.
Ők állatok, nem emberek, bármennyire is szeretjük őket emberi érzelmekkel felruházni. Számukra a párosodás, a szaporodás egy ösztön, ami semmiképpen sem keverendő össze az igazi “szerelemmel”. Ha az állattartók ivartalanítanák kedvenceiket, kevesebb kutya jutna ebsorsra. Ne az állatok bűnhődjenek gazdáik miatt! Az egyén szerepe fontos a változásban és ez az egyik legnagyobb segítség, a szemléletformálás – világosít fel Agneš Jelínková.
Tovább folytatja munkájuk leírását: minden bekerült kutyát féregtelenítenünk és bolhátlanítanunk kell, hiszen a paraziták az emberre is veszélyt jelentenek. A helyi adottságoknak „köszönhetően” komoly gondot okoz a kullancsveszély, amely tragikus kimenetelű lehet a babéziózis, ismertebb nevén a kutyamalária miatt. Ezért a menhelyen tartózkodó kutyáknak ezt is be kell biztosítanunk. Ezek mellett a napi gondoskodást, a ketrecek tisztán tartását, a kutyák etetését – ezeket zömmel önkéntesek végzik, a komáromi Munkaügyi Hivatal közvetíti ki őket, személyenként havi 32 órában. Jelenleg 50-60 közé tehető a kutyák létszáma, pontos számot azért nem érdemes mondani, mert ez naponta növekszik.
Mivel a legtöbb kutyusnak nagy a mozgásigénye, délelőtt kétszer és délután is kétszer engedjük ki őket a gyepre szaladgálni, játszani. Sajnos a menhely egy forgalmas főút mellett épült, kiépített járda nélkül, így pórázas vezetésről szó sem lehet. Legújabban megépült a karanténünkbe azok a kutyusok kerülnek, akik újak, kicsik és szokniuk kell az ittlétet. A műtét után lábadozókat is ide helyezzük el, mert amíg antibiotikumos kezelésre szorulnak, szükségük van a nyugalomra – meséli.
A kutyákat fedett ketrecekbe helyezzük el csoportosan, nagyság szerint és aszerint, ki hogyan viseli el a másikat. Télen gondoskodnunk kell arról is, hogy ne fázzanak, takarókkal, plédekkel béleljük ki ketreceiket, bódékat helyezünk el a ketreceken belül, legyen hová bújniuk a hideg elől. Az udvarra is csak ketrecenként engedjük ki őket, nehogy összemarakodjanak. Amíg a kutyák futkároznak, addig kell kitakarítani a ketrecüket, elkészíteni számukra az ételt, feltölteni vízzel a tálkáikat. Pontos munkát igényel, minden mozdulat kimért, gyorsan kell dolgozni, hiszen – főleg a téli hónapokban – rövidek a nappalok. A kutyák szót fogadnak, felismerik gondozóikat, akiknek mindig akad idejük egy kis játszásra – mosolyodik el egy pillanatra.
Akár idillinek is tűnhet, de ahogy tovább beszélgetünk, megvilágosodik a számomra, hogy korántsem az. Ehhez elhivatottság kell. Agneš Jelínková egyszemélyben old meg mindent, az adók 2 % -ból bejövő csekély bevételből, a város limitált anyagi segítségéből, valamint jóemberek adományaiból. Nap, mint nap a menhelyen van, igazgat, betanítja az újonnan érkező önkénteseket, állatorvoshoz viszi a kutyusokat, gondozza, szereti őket. Minden nap, szó szerint. Nincs ünnep, nincs munkaszünet.
Pótolhatatlan embert ismerhettem meg személyében.
Ha Olvasóink közül bárkinek is szívügye az állatvédelem, és szívesen segítene, akkor lehetőségeihez mérten a következő módokon teheti:
– az állatmenhely számlájára pénzadománnyal,
– az adója 2% -os felajánlásával,
– különböző építkezési anyagokkal (amelyekből ólak, ketrecek készülhetnek),
– szponzori ajándékkal, (amelyről számlát is tudnak adni),
– szórólapok, matricák, plakátok készítésével,
– szponzorok felkeresésével,
– kutyák adoptálásával,
– ideiglenes szállás biztosításával a műtéten átesett kutyusok esetében,
– esetleg egy öregebb gépjármű adományozásával (a jelenlegi használatban lévő saját gépjármű már több, mint 600 000 km –t tett meg, ezzel biztosítják a kutyák táplálékának beszerzését, ezzel viszik őket állatorvoshoz, stb.)
Minden adományt hálásan fogadnak.
Levélcím:
Občianske združenie RC SZ
P.O.Box 135, 945 01 Komárno
Telefon: 00421-0905-446980
www.komarno.utulok.sk
Email: agnesa.jelinkova@gmail.com
számlaszám: 20186869/6500 (Poštová banka a.s.)
BIC: POBNSKBA
IBAN: SK1465000000000020186869
További képek a menhelyről megtekinthetők a Képgalériában ITT >>>.
Szalai Erika, Felvidék.ma
