A pártelnök (most már polgári párt elnöke) az egyik (többségi) bulvárlapnak magyarázza látomásait. Ugyanaz másképpen.
A pártelnök ugyanis rögtön az elején leszögezi, a Polgári vízió 2016 az országos reformokról szól, a kisebbségi önkormányzatiság csak egy töredékét képezi. Az újságíró piszkálódik: a szlovákiai magyaroknak és ruszinoknak kulturális és oktatási önigazgatást emleget, ez a finnországi svédek kulturális autonómiáját jelenti más néven? „Igen, ez a célunk, de más szóval fejezzük ki. A szlovákok ugyanis rosszul fogadják az autonómia fogalmát. Történelmileg nekik ez a saját államért folytatott harcot jelenti, ez pedig nekünk nem célunk. Ezért is mondom mindig kollégáimnak a többi politikai pártból, hogy rossz dolog az autonómiával ijesztgetni a szlovákokat. Inkább a tartalmat kell közvetíteni, az pedig a kulturális és oktatási önigazgatás. Mi azonban látomásunk 80 százalékában a teljes szlovákiai oktatási rendszer működésének változásairól beszélünk…”
De az újságírót érdekli, mit képzeljen el konkrétan magyar önigazgatás alatt. A kultúra és oktatásügy területén minden kisebbségi kérdésben önállóan döntenének a kisebbségek – hangzik a válasz. – Például maguk határozhatnák meg, milyen nyelven vezetik a pedagógiai dokumentációt, milyen tankönyveket használnak, lehetne pl. saját történelemkönyvük, hogyan osztják el pénzügyi forrásokat, melyeket a tanulói normatíva alapján az államtól kapnak. Maguk dönthetnék el, melyik iskolát zárják be, mert arra már nincs pénz. A szlovák földrajzi nevek magyar tankönyvekbe való beemelését is maguk oldhatnák meg.
Aztán még hozzáteszi a pártelnök, hogy bár az önkormányzat jelenleg helyi és megyei szinten működik, vagyis az iskolaalapításról a községek és a nagyobb területi egységek döntenek, de a képzés tartalmi kérdéseibe nincs beleszólásuk. Miért ne határozhatná meg például a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, hogy a szlovák nyelvet második nyelvként fogják oktatni. Merthogy Dušan Čaplovič kifogásolta, hogy a szlovákot idegen nyelvként akarják oktatni, legyen hát a megnevezés második nyelv, hisz a módszer az igazán fontos, nem a megnevezés.
– Az új miniszter, Peter Pellegrini is kijelentette, ő sem tudja elképzelni, hogy a szlovákot idegen nyelvként tanítsák. Maguknak ez miért olyan fontos? – firtatja az újságíró. Erre a pártelnök mesélni kezd: „Képzeljen el egy magyar gyereket, aki falun él, ahol a környezetében senki nem beszél szlovákul. Amikor hatévesen magyar tanítási nyelvű iskolába kerül, a szlovák nyelv számára teljesen idegen nyelv, akár tetszik ez maguknak, akár nem. És a szlovák nyelvet ezekben az iskolákban az első naptól anyanyelv-tanítási módszertannal oktatják, vagyis a gyerekek versikéket, helyesírást és nyelvtant tanulnak. Feltételezve, hogy a tanulók már beszélik a szlovák nyelvet, ami viszont nem igaz.” És azt sem fogadja el, hogy a magyar szülőknek jobban kellene igyekezniük, hogy a gyereküknek legyen valamilyen kapcsolata a szlovák nyelvvel már az előtt, hogy iskolába kerülnek. Inkább több megértést várna el azokkal a szülőkkel és gyerekekkel szemben, akik magyar környezetben élnek és a szlovák nyelvet az iskolában akarják megtanulni. „Keményen bízom abban, a miniszter igazat ad nekem, hogy a kisebbségek kultúrájukkal, szokásaikkal, nyelvükkel gazdagítják az országot, és megérdemlik a védelmet. Az iskolának lehetővé kell tennie, hogy tudást szerezzenek, ne csak egy nyelvet tanuljanak meg. Már Komenský is megmondta, legjobban és legkönnyebben anyanyelven lehet tanulni.” Mást is megbeszélne a miniszterrel. Például, hogy a kisebbségi iskolákban miért kell minden dokumentációt kétnyelvűen vezetni. Hisz vannak belső, az osztályok szükségleteit szolgálók, melyek senki mást nem érdekelnek. Ugyanígy a kisiskolák 2015 őszére tervezett megszüntetését, ami országos probléma. Több mint kétszáz szlovák és csaknem száz magyar kisiskola tűnne el. A kisebb községek szegényebbé válnak így, ezt további ösztönzés lesz a kihalásukhoz, a fiatalok elvándorlásához. És ha az államnak nincs pénze arra, hogy a 11-es tanulólétszám alatti, nem hatékony osztályokat dotálja, akkor a megspórolt pénzből finanszírozzon iskolabuszokat.
A kérdésre, hogy miért nem oldották meg a magyar önkormányzatok létrehozását akkor, amikor kormányon voltak és sokkal több esélyük volt a sikerre, a pártelnök úgy felel: akkor egy másik párt volt kormányon, és más kérdéseket kellett megoldani. A Selye János Egyetem létrehozásáét például, melynek esetében természetesen már nem hivatkozik arra, hogy egy más párt műve volt… Amúgy azonban továbbra is óvatos duhaj a pártelnök. Hangsúlyozza, hogy a mostani elképzelés a Polgári vízió 2016 része. Nem választási program, csak elképzelés arról, hogyan is akarnának élni Szlovákiában, hogy mindenki, aki beáll a csapatukba, tudja, mit várhat el tőlük. És persze területi autonómiát elképzelni sem tud, nem is akar. Nem kell rángatni az alvó oroszlán bajszát. A látomás az látomás, a realitás pedig realitás. A Radičová-kormány túl rövid ideig volt kormányon ahhoz, hogy ki tudják próbálni, meddig lehet elmenni kisebbségi ügyekben.
Hogy saját pártján belül a pártelnök meddig tudott elmenni kisebbségi ügyekben, azzal a bulvárlap interjúja nem foglalkozik. Arról inkább a pártelnök más médiumokban elejtett megjegyzései árulkodnak. Például a Sieť alakuló kongresszusát követő vallomása a Ta3 hírtelevízióban. Akkor a riporter azért csodálkozott rá a pártelnökre, hogy milyen bensőséges viszonyban van ma is Andrej Hrnčiarral, az ő pártfrakcióját faképnél hagyó újpárt-alapítóval… Nos, kiderült: pártelnökünknek soha semmi baja nem volt Hrnčiarral, sőt… És nagyon is megértette őt és döntését, amikor elege lett abból, hogy turócszentmártoni polgármesteri hivatalába szakmányban érkeztek neki a levelek, amelyek elmondták őt mindenféle magyarnak, sőt magyarul is küldtek neki becsmérléseket. Ezt nem könnyű elviselni, s a Sieť-ben Hrnčiar ilyen megnyilvánulásokkal biztosan nem fog találkozni…
Hát ennyit az – egykoron – együttműködés és megbékélés vízióját hirdető vegyes pártprojektről. Arról, hogy ki ért meg kit, és ki kivel működik együtt, s milyen célok érdekében. És hogy el ne felejtsem: a politikai(nak beállított) látomásokat követő ébredésekről.
ngyr, Felvidék.ma
