A hagyományokhoz híven a hetényi gyülekezet mellett a kamocsai is megszervezte napközis gyermektáborát.
Már tizenkét éve van gyermektábor Hetényen
A hetényi tábor szervezői a KOEN Alapítvány vajdasági munkatársai az idei évre készített programfüzetéből csak a bibliai történeteket vették alapul, a nap többi részének a megtöltését a saját kreativitásukra bízták.A gyermekek legjobban a kincskeresést élvezték, de figyelemmel kísérték a koreai fiatalok bemutatóját is. A táborban közel hetvenen vettek részt.
Reggel nyolc óra. A napközis gyermektábor ugyan csak kilenc órakor kezdődik, de a lelkészcsalád már kora reggel óta készülődik az aznapi foglalkozásokra. Écsi Gyöngyi tiszteletes asszony a kincskereső feladványait írja fel a papirosokra, majd rejti el azokat a parókia udvarán különféle izgalmas helyeken. Ugyanezt teszi a lánya, Anna is. A lelkipásztor, Palcsó Attila pedig a kert végében található templomnál és a gyülekezeti teremnél szorgoskodik, ahol hamarosan az asszonyok is megjelennek, hogy elkészítsék az aznapi ebédet. A gyermekek és a segítők is lassan megérkeznek. Kilenc óra előtt mindenki regisztrálja magát, majd a templomban elkezdődik a tábor harmadik napja. Az aznapi történet megismertetése előtt bemelegítésként átismétlik az eddig tanul énekeket gitárkísérettel, de újabbak is gazdagítják a repertoárt. A lelkipásztor a Bibliából Rúth és Naómi történetét olvassa fel, majd a tiszteletes asszony pedig játékos formában, dramatizálva és a gyerekek bevonásával eljátszatja a történetet. A gyermekeknek pedig nagyon tetszik, hogy játszva részesei lehetnek egy család élettörténetének.
Az áhítat és az ószövetségi személyek életének megismertetése után a tábor résztvevőit csoportokba sorolják, ügyelve arra, hogy kicsik és nagyok is legyenek, hiszen következik az egyik legizgalmasabbnak tartott játék, ahol bizony nagyon is észnél kell lenni: a kincskeresés.
Miután mindegyik csapat megkapta az első kis papirosát, amelyen olyan szöveget olvashattak, hogy a megfejtése bizony találékonyságot és nem egyszer fejtörést is okozott. És ha már semmiképpen nem ment az előrelépés, akkor segítséget kérhettek és kaptak is, de csak rávezetőt. És sokszor elég volt ennyi is ahhoz, hogy már tudják hol kell keresni azt a kis papirost, amelyen újabb tréfás feladványt olvashattak. A csapatok pedig mindenütt keresgéltek. Befutottak a templomba, felemelték a szőnyeget, a terítőket. Kint még a gyümölcsfákat is megrázták, hátha onnan pottyan le az elrejtett „kincs”, sőt a békésen legelésző bárányokat is jól megnézték. De sokszor egészen egyszerű helyről bukkant elő a keresett „kincs”. A gyerekek meg élvezték a keresést és még ha időnként fejtörést is okozott a megtalálása, de végül minden elrejtett kincs előkerült.
A kincskeresés után mindenki meg is éhezett és a tízórai ideje is elérkezett. A falatozás után pedig különféle csoportfoglalkozásokra került sor. A kisebbeknek néptáncot tanítottak a martosiak, a nagyobbak kézműveskedtek vagy különféle játékokból vették ki a részüket egészen ebédig. Aztán jóllakottan tovább folytatódott a játék, egészen addig, amíg meg nem érkeztek Komáromból a koreai vendégek, a fiatal egyetemisták, hogy tánccal és pantomimmal tegyenek bizonyságot.
Az idén közel hetven gyermek táborozott Hetényen, szinte annyi, amennyi református hittanos van a helyi alapiskolában. De nem mindegyik hittanos van itt, de a számot a környező falvakból érkezők és más felekezetűek adják ki – mondja Palcsó Attila lelkipásztor, aki már tizenkettedik éve szervez gyülekezeti napközi táborokat a szintén lelkipásztor házastársával. A KOEN Alapítvány munkatársai által idei évre összeállított program csak a bibliai történetek alapját adta, de a nap felépítését már saját maguk határozták meg. A délelőtt folyamán a lelki részre összpontosítanak: templomi áhítat, ének, a bibliai történet ismertetése, majd annak átadása akár dramatizált formában a jobb megértés céljából. Igyekszünk megtalálni az arányát a lelkieknek és a játéknak, mondja a lelkipásztor, aki úgy véli, ha az utóbbi kerülne túlsúlyba, akkor más hangulata lenne a tábornak. De a reggeli áhítatok, a bibliai történetek és azok tanulságai annyira megváltoztatják a gyermekek gondolkodását, hogy szinte „angyalokká válnak” és gyönyörűség egész nap folyamán velük dolgozni – teszi hozzá.
A tábor egyik segítője már harmadik éve Kalocsai Tamás, aki az idén végzett a teológián. A gyerekek nagyon kedvelik őt és ő is szívesen foglalkozik velük, hogy a bibliai történetet minél jobban megértsék. De vannak olyan segítők is, – mint például Deminger Orsolya, – akiknek a csoportos foglalkozások mellett a játékok kitalálása is a feladatuk közé tartozik. Olyan játékot próbálnak kitalálni, hogy az valamilyen módon kapcsolódjon az elhangzottakhoz. Az eddigi legizgalmasabb az volt, amikor egy kártyára állatneveket írtak, amit szétosztottak a gyerekek között, majd mindenkinek bekötött szemmel meg kellett keresnie a párját az állathang alapján. Ez főleg azért volt jó, mondja Orsolya, hogy a gyerekek jobban bele tudják magukat képzelni a történetbe. Az életből átvett példákkal pedig igyekeznek a kisebbekkel megértetni a nem mindig könnyű történetek üzenetét.
A megszólított gyerekek pedig szívesen mesélnek arról, hogy eddig mely ószövetségi személyeknek a történetével ismerkedtek meg, kié nyerte el a legjobban a tetszésüket és miért. A pálmát egyelőre a bárkaépítő Nóé vitte el. De elmondták azt is, hogy az izgalmas történetek mellett a játékokat is nagyon szeretik és az is jó, hogy az osztálytársaik mellett új barátokra is lehetnek.
Écsi Gyöngyi lelkipásztor a kincskereső játékot azért tartja nagyon jónak, mert abban a gyermekek egyfajta titokzatosságot látnak és váratlan fordulatok érhetik őket. Nem tudják ugyanis, hogy fára kell-e mászni vagy a pincében a békák között kell-e keresgélni, tehát mindenképpen egyfajta kalandként veszik az ilyen játékot. És a gyermekek élvezik az izgalmat – teszi hozzá a tiszteletes asszony.
Így telt el a gyülekezeti napközis tábor egyik napja. Volt napsütés és eső is. De a gyerekek vidámak maradtak. És a többi nap is bizonyára hasonlóan zajlott le, tele sok érdekes történettel, izgalmas játékkal és hitbeli elmélyüléssel is. Mert mindezekre szükség van egy gyermektáborban.
Válaszút – Vakációs biblia hét Kamocsán
Idén is megvalósult a már hagyományosnak mondható KOEN tábor Kamocsán, avagy a Vakációs Bibliahét. Az alapiskolás korosztályúak számára meghirdetett napközis tábornak mintegy harmincöt résztvevője volt.
Mint minden éven, az idei tábornak is volt egy vezérfonala, fő témája, ami köré épült az egész tábor, ezen az éven a „Válaszút“ volt. Ez volt a fő témája az úgynevezett kerettörténetnek, amit a táborvezetők nap mint nap eljátszottak a gyerekeknek. Minden nap előadtak egy rövid jelenetet, amik valójában egy összefüggő történet egyes részei voltak, minden nap az adott témának megfelelően. A mese egy szigeten játszódik, a Víg Barátok Helyén, ahová a gyerekek hajóval érkeznek és itt élik át kalandjaikat. A szereplők – a szigetre érkező gyerekek között van egy testvérpár, akik illedelmesek, jól neveltek, szerények, és az ő ellentétüket megtestesítő „haverhármas“, Dominik és pajtásai, akik minden rosszban benne vannak, mindig bajba keverednek. Persze az ötödik nap végére ők is a jobb útra térnek.
Ennek a mesének az egyes részei külön-külön kérdéseket állítottak a gyerekek elé. Így például első nap az „Okos vagy bolond“ dilemmája vetődött fel. A történet szerint a szerény testvérpár édesanyjuk utasításait követve a táborba érkezve elpakolja az élelmiszert a hűtőbe, de Dominik bolondnak tartja őket, szerinte ugyanis, amit anya nem lát, az nem fáj neki. Minden nap a napi tematikához kapcsolódott egy bibliai történet is, ami az első napon pl. Noé története volt, vajon bolond volt-e Noé, amikor a bárkát építette. A további napok is hasonló témakörök körül forogtak, mint pl. „Győztes vagy vesztes“, „Alázat vagy büszkeség“. A csoportvezetők ezekből a kis jelenetekből próbáltak a táborozó csemetékkel valami tanulságot levonni, ez által a gyerekeket a helyes út felé terelni.
Érdekesség, hogy a bibliai történetek átadása eltért a hagyományostól. Ezeket is jelenetek formájában ismerték meg a táborozók, de egy kicsit új meglátásba helyezve. Így pl. Noé történetével kapcsolatban egy talk-show résztvevőiként beszélgetett a műsorvezető a bárka utasaival, az állatokkal, hogyan élték meg az özönvizet a hajón bezárva. Dávid és Góliát történetét ezúttal pedig a Góliátot eltaláló kő szemszögéből ismerhették meg a gyerekek.
A napközben zajló összes foglalkozás ezekhez a napi témákhoz kapcsolódott. A résztvevők tanultak énekeket, játszhattak csapatfejlesztő és csoportos játékokat, kézműveskedtek, korosztályok szerint kisebb csoportokba osztódva minden nap elbeszélgethettek az ő életükben adódó hasonló pillanatokról, mikor válaszút elé kényszerültek. Délutánonként pedig versenyezhettek. Minden éven nagy siker a bicikli-ügyességi és a dinnyeevő verseny, vagy pedig kvízkérdések formájában mélyíthették el az aznap tanultakat.
Mintegy 35 gyerek vett részt a bibliahéten (ez a szám változott, mivel nem mindenki tudott jelen lenni egész héten), és 6 évestől egész 13-14 évesekig. Az Úrnak hála még ez a korkülönbség sem okozott gondot, a nagyok örömmel gondoskodtak, segítették a kicsiket.
Szintén említésre méltó, hogy a tábordíjat a mai árviszonylatokhoz képest sikerült alacsonyan tartani. A 10 euró, ami napi három étkezést tartalmazott és az összes segédanyagot. Ezt úgy lehetett megoldani, hogy minden évben vannak adományok a gyülekezetből erre a célra, az ebédet kedvezményesen szerzik be a szervezők a gútai Nagyboldogasszony alapiskolából. Ezenkívül pedig sok önkéntes is segít. A nőszövetség tagjai, falubeli asszonyok jönnek tízórait készíteni, mosogatni, ők adományozzák az uzsonnát. Többen hoztak gyümölcsöt, zöldséget is. Az önkormányzat biztosított helyet a kultúrházban és udvarán, ezenkívül anyagilag is támogatta a tábort. Idén minden gyermek kapott egy sültös sapkát is a Kelet-Európa Misszió ajándékaként.
A táborzáróra már második éven nem pénteken kerül sor, hanem helyette vasárnap a templom padjaiba kapnak meghívást a szülők és rokonok, hogy együtt ünnepelve, közösen adhassanak hálát az Úrnak az egész hétért. Ezen az alkalmon a gyerekek is kis ízelítőt adnak a táboros hangulatból, énekelnek az újonnan tanult énekekből, és előadnak egy jelentet, ami idén az általuk kedvencnek választott Gedeon története volt röviden.
Úgy érzem, értékes napokat töltöttek a gyerekek a táborban, olyan dolgokat tanulva, amik útmutatást adnak nekik a jövőben, pl. a következő tanévben is, hogy könnyebben el tudják dönteni melyik a helyes út, amin járni érdemes. Isten gazdag áldását kérem a szervezőkre, az önkéntes vezetőkre és a segítőkre, kívánom, hogy a tábornak évközben is tapasztalják áldásos hatását, a gyerekek és szüleik Istenhez való ragaszkodása, erősödő egyháztaggá válása képében – számolt be a táborról Sukola Kinga.
Reformata/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48372,47927,47229,45391″}
