49195

A messziről jött embernek talány a párkányi lakosság választói magatartása. Amikor ugyanis az országos parlamenti választások eredményét nézi az ember a kiszínezett tárképen, nem győz csodálkozni, hogy a párkányi választókörzetben tarol az MKP. Nagyjából ugyanez megismétlődik a megyei választásokon is. Nyitra megyében biztosan van magyar képviselője a párkányi körzetnek. Csak Párkány város mentalitását térképezné fel végre valaki!

A város maga kilóg az egyen-zöldből. Párkányban 1990 óta Ján Oravec regnál polgármesterként, magyar párt magyar jelöltjét még egyszer sem választották meg az ott élők. Most is három független jelölt indul csatába Oraveccal szemben. Hogy mekkora eséllyel, arról egyelőre még a facebook-bejegyzések sem sokat árulnak el. Magyar vonatkozásban Oravec esélyeiről inkább az árulkodik, hogy vele kapcsolatosan soha nem emlegetik a ‘politikai dinoszauruszt’, miközben számos más esetben, hasonlóan sok megbízatási időszakot megért helyi magyar politikusokat már kizárólag csak így aposztrofálnak.
Pedig hát Párkány mindenképpen megérne egy misét. Ha másért nem, azért, mert az 1991-es népszámlálás óta eltűnt a városkából vagy 2300 magyar nemzetiségű lakos. A rendszerváltást követően 13 347 lakosa volt, ebből 9 804 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2011-ben a 10 919-ből már csak 6 624. Ebed és Nána újbóli önállósulása – úgy tűnik – a lélekszám csökkenése mellett a magyar identitásnak sem használt.
Persze felfogható egy fajta csehszlovák-szlovák (nacionalist/szocialista) örökségként is, hogy Esztergom tőszomszédságában nem igazán terem babér az önkormányzati választásokon egy magyar polgármesterjelöltnek. A határvárosi lét lassan száz éve meghonosította már, hogy a köztisztviselőket az őslakosság hozományba kapja, az itt létesített – azóta sokszor tönkrement és feltámasztott, majd újra tönkrement – vállalatok vezetőit is. Bele lehet törődni ebbe olyannyira, hogy amikor már szabadon lehetne városi vezetőket választani az őslakos többség soraiból akár, valamifajta álságos nyugalom és békesség megőrzése reményében a korábbi kényszert válassza önként és dalolva az ember? El lehet jutni odáig az esztergomi bazilika árnyékában, hogy a magyar többség ki se próbálja, a saját soraiból kiállított elöljáró mire lenne képes?
Elvégre: Párkány sorsa sem alakult másképpen, mint a többi dél-szlovákiai városé. Nem jutott több befektetés-ösztönző támogatás ide sem, kínkeservesen megépült a csonka híd, de arra esély sincs, hogy teherforgalmat elbíró híd is legyen itt a Dunán, teherkompot emlegetnek megint… Pedig hát hol, ha nem itt? Hiszen a város évtizedek óta bizonygatja és bizonyítja – szervezett formában is – mennyire tökéletes és harmonikus a szlovák-magyar együttélés. Elég egy pillantást vetni a még regnáló önkormányzati képviselőtestület összetételére! Negyed század alatt igazán kirakattá tehették volna a szlovák kormányok a maguk hűséges városát, olyan mintává, hogy megirigyelje azt a többi, a magyar-szlovák (egykori) nyelvhatártól délre fekvő, de kevésbé lojálisnak tekintett város és község is.
Szóval: Párkány nekem maga a Szfinx-rejtély. S talán megérne egy mélyre hatoló szociológiai kutatást is.

ngyr, Felvidék.ma