Portálunkon is közzétettük azt a felhívást, melyet a 95. évében járó Pál Pista bácsi, juhász, dudás gyógyulásáért indítottak barátai, ismert népzenészek és gyűjtők. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a salgótarjáni Dobroda zenekar, amely lemezbemutató koncertet tartott a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban. A zenekar a koncert teljes bevételét, valamint az itt eladott lemezei árának 2/3-át ajánlották fel erre a célra, melyet a helyszínen elmondott terveik szerint karácsony tájékán személyesen adják át Pál Pista bácsinak.
Pál István azaz Pista bácsi Kétbodonyban született 1919. február 25-én. Felmenői tudós pásztoremberek voltak, s maga is ezt a szakmát örökölte és folytatta. Ennek természetes velejárója volt az éneklés, a zene a duda. Már születése pillanatában megismerkedett a dudával, melyre egyik elbeszélésében így emlékezett vissza. „Kilencen voltunk testvérek, én voltam a negyedik gyerek, az első fiú. Akkor még nem szaladgáltak kórházakba, mindenkinek volt szülőfaluja. Úgy mondom, ahogy van, a pásztoroknál van babona. Ott volt édesanyám, édesapám, meg a bábaasszony. Amikor oszt a világra jöttem, azt mondja a bábaasszony édesapámnak: – Pista bácsi, fiú! – Fiú? Meg ne fürdesse addig, amíg nem fogom meg. – Akkor volt először duda a kezemben, amikor apán behozta a dudát, és betette a magzatvizes kezembe a dudasípot, és tartottam. Mintha ráolvasna, azt mondta: – Lépj a nyomdokba, úgy őrizd a jószágot, és úgy neveld a családot, mint én, így éljél a világban” (http://www.musicmagazin.hu/zenei-hirek/magyarorszag-legidosebb-dudasa-visszasirnam-a-multat/)
Tudását évtizedeken keresztül csak szűk körben terjesztette, de nem volt annyira ismeretlen, hogy ne szereztek volna róla tudomást a népzene, a népdal és néptánc gyűjtői és szakemberei. Számára emlékezetes napon 1992. június 14-én este néhány ismert nevű zenész és táncos kereste fel Agócs gergely, Páll László, Hégli Dusán, Juhász Zoltán és Fábián Éva, akik meggyőzték őt arról, hogy vegyen részt a Síkfőkúti táborban. Elment, s így emlékezett erre vissza: „Vagy 20-25 fiatal volt abban a táborban. Biztos már szóltak nekik, mert szaladtak körülem. Valahogy a szívem másképp kezdett verni, és kivirradt az a szomorúság. Tanítottam a dudát, a furulyát, a népdalokat.” Ezt követőn már kevés olyan népzenei esemény, tábor és fesztivál volt Nógrádban és attól távolabbi tájakra is, ahová ne invitálták volna meg. 1994-ben megkapta a Népművészet mestere címet. 2005-ben a Kultúra Lovagja lett, megkapta a Nógrád Megye legmagasabb kulturális kitüntetését a Madách-dijat. Díszpolgárává választotta Tereske és Kétbodony községe is.
A Dobroda zenekar az ifj. Gelencsér János (zenekarvezető, hegedű, koboz), Gelencsér János (brácsa), Deák-Volom Dávid (klarinét, tárogató, szaxofon, harmonika), Szabó István (bőgő, hegedű, kontra, furulya) és Balogh Kálmán (cimbalomművész) valamint Fekete Borbála (ének) felállításban játszott, ezúttal az énekesük nélkül, aki betegsége miatt nem tudott eljönni.
„Pál Pista bácsi tereskei pásztorember, egy letűnőben lévő világ egyik utolsó tanúja, aki kimeríthetetlenül gazdag furulya-dudajátékával, énekeivel, meséivel méltán lett mestere és példaképe sok mai zenésznek. Pista bácsi bordatörést szenvedett, s mivel kilencvenedik életévén túl van, ez életveszélyt jelentett. A felépülés lassú, és költséges, ezért szervezzük a jótékonysági koncertet sokunk mesterének.
A Dobroda zenekar és a Nógrád táncegyüttes közreműködésével megtartott lemezbemutató koncert mellett Óvári János „Pista bácsi” című olajképének árverezésével is szeretnénk hozzájárulni a kiváló zenész felépüléséhez szükséges költségek fedezéséhez.” volt hallható a koncert bevezető részében ill. olvasható a helyszínen. A Nógrád Táncegyüttest a Juhász Krisztián – Danyi Ágnes páros képviselte. A koncerten erdélyi, szlovákiai, közöttük füleki, nógrádi dallamok csendültek fel.
A festményre a helyszínen valamint a múzeum honlapján megadott elérhetőségeken keresztül lehet licitálni.
Képgalériánkat tekintse meg ITT>>.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48932″}
