50701

Szesztay Ádám nemrég kinevezett kassai főkonzul december 16-ára váratlanul meghívott a főkonzulátusra. Természetesen elmentem, hiszen régi kedves ismerőseim közé tartozik.
Többedmagammal találkoztunk vele új állomáshelyén. Szesztay elmondta, tart majd bemutatkozó találkozást, de most kivételes alkalom adódott, így nem kívánta azt elszalasztani. Amint híre ment kinevezésének, Zombori István, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség igazgatója megszólította, hogy szeretne ismertetni egy olyan könyvtervet, amely érdeklődésre tarthat számot. Ugyanis most emlékezünk a rendszerváltás 25. évfordulójára.
Azok a közös ügyek, melyekkel a főkonzulátus foglalkozni kíván, egy többsávos úttal lehet szimbolizálni. A gazdasági helyzet javítása az egyik feladat, mely a határrégiókban a munkahelyteremtéssel kapcsolatos, majd figyelemmel kívánja kísérni az itteni magyarság életét és abban részt venni. Ez képezi az első két sávot. A harmadikat a közös történelmi gyökerek alkotják. A magyarság és a szlovákság kapcsolatait szorosabbra kell fűzni. Magyarország Közép-Európában él más népekkel együtt.

Most egy olyan három nyelven – magyarul, lengyelül és szlovákul – kiadandó könyvről lesz szó, melynek idegennyelvű változatai még nem léteznek. Egy konferencia anyagát foglalja össze. A párkányi csata 325. évfordulója alkalmából készült. Ez a csata viszont Közép-Európa kultuszáról is szól. A történelmi Magyarország török alóli felszabadítása, egyből Közép-Európa felszabadítása is volt. Így lehet ezt az eseményt a szabad Közép-Európa jövőjéhez kapcsolni. Ez az eszme, a negyedik sáv. Ezt szeretné képviselni, ehhez kéri az együttműködést. Gondolkozzunk együtt arról is, hogyan mutassuk be a szélesebb közönségnek ezt az eszmét. – mondotta. – Kérte a főkonzulátus barátait, támogassák ezt eszmét, hogy a három évet jól használhassa ki.

Dániel Erzsébet a párkányi emlékmű történetét foglalta össze. A Limes-Anavum Regionális Kulturális Társulás 2001-ben alakult civil szervezetként, melynek Dániel az elnöke. 2003-ban, a párkányi csata 320. évfordulója alkalmából egy méltó emlékmű állításáról szóló memorandumot fogalmaztak meg. Erről a csatáról még a Párkány környékén élők sem tudtak, hiszen nem szerepel a történelemkönyvekben, az iskolában nem tanítják. Már 1993-ban Bartusz Gyula párkányi születésű mérnök és Barta Gyula festőművész, valamilyen jelt kívántak ennek emlékére állítani. Regionális konferenciát szerveztek neves történészek részvételével. 2004-ben Emlékműbizottságot hoztak létre. Szesztay Ádám Pozsonyban helyettesítő konzulként dolgozott akkor. Ő vetette föl, mi lenne, ha lovasszobrot állítanának a lengyel királynak. Dániel ezt akkor viccnek vette. Ezután újabb ötéves párkányi csata következett. Megismerkedtek a lengyel nagykövettel. Ez volt a munka könnyebbik oldala.
Sokkal nehezebbnek bizonyult a megegyezés a párkányi városi hivatallal és az önkormányzattal, mivel a polgármesterrel együtt hallani sem akartak róla. A lovas szobor árától is féltek. Közben megkezdődött a pénzgyűjtés. Levelek százait küldték szét Európa-szerte. Nagy János szobrásszal már korábban tárgyaltak, de az végül kudarcba fulladt. Félúton voltak, amikor rátaláltak – Fehér Juditnak köszönhetően – a karcagi Győrfi Lajosra, akinek felesége lengyel. A 33 millió forint végül összejött és a bronz lovasszobor ma áll.

Molnár Imre történész, diplomata jóvoltából a lengyel kormány a legnagyobb anyagi támogatást adta, de a lengyelek is adakoztak. 2008 januárjában még a lengyel átutalás sem történt meg, mégis nekilendültek, októberben csak megvalósul. A várostól helyet kaptak, igaz nem ott, ahol szerették volna, a városháza előtt. Párkány is megbolydult. Ellenzők is akadtak szép számmal. Mégis október 25-én sor került az emlékműavatásra. A lengyel segítségen kívül Esztergom városa, a magyarországi önkormányzatok és egyéni adakozók adományaiból sikerült a szükséges összeget biztosítani. Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettesnek is írtak, ő is támogatta az ötletet. Még ki sem fizették a szobrot, mégis háromnapos rendezvény keretében került sor az avatásra. Pénteken kiállítást nyitottak, másnap nemzetközi konferencia zajlott. Ha már szobrot avatnak, tudják az emberek, miért. A harmadik napon került sor a szoboravatásra. Eldöntötték, három ország képviselői lesznek jelen. Čaplovič is eljött és Csáky Pál, az MKP akkori elnöke tartott beszédet. Dánielt előtte a szlovák Honvédelmi Minisztérium is fölhívta, számon kérve rajta, hogy a szlovák katonákat miért nem hívta meg. Azért, mert ez nem az ő megbízatása – válaszolta. Ám végül a három ország katonái is ott voltak és az ünnepség három nyelven folyt. Emlékezetes rendezvény volt. Csapatmunka eredménye lett a szobor.
Az előadásokat könyv formában adják ki. Vita és támadás érte őket. Pedig a régió turizmusa számára hasznos az emlékmű. Nagyon sok ember megfordul, elzarándokol a szoborhoz. A lengyel motorosok mindig eljönnek, megállnak, éneklik a lengyel himnuszt és ők fogadják őket. Vetélkedőt szerveztek a csatáról. Nem szokás az oktatásban a lengyel magyar barátságot emlegetni. Most meg kiállításokat tartanak. És ezt a munkát folytatni kívánják a jövőben is. Megismerkedett Zombori István történésszel és ő vállalta az értékes anyag kiadását.

Szesztay Ádám ennek kapcsán fontosnak tartotta közölni, hogy a mellszoborból végül lovas szobor lett. Ez a történet is azt bizonyítja, Közép-Európa gondolata meg tudja mozgatni a három országot. Mély gyökerei vannak a regionális szolidaritásnak, ennek szimbolikus megnyilvánulása az Eperjesen létesült Közép-Európai tanszék.
Zombori István, a Historica Ecclesiastica Hungarica Alapítvány szakmai vezetője emlékeztetett, mindez 1990-ben kezdődött. Ha nincs a rendszerváltás, ebben az épületben most kommunisták ülnének és nem mink. Ha a hivatalosságok nem tudnak lépni, akkor a civil szférára vár a feladat. Kiderült, sokat lehet tenni. 1990-ig egyháztörténettel nem foglalkoztak. Ezt karolta föl Várszegi Asztrik apát, aki maga is történész. Az elejétől kellett kezdeni. Ami az elmúlt 45 évben fiókba került, azt segítették kiadni. Lecsaptak egy-egy témára. A Keresztény Ligában fél Európa benne volt. Sobieski János jött Bécs alá és naponta misén vett részt. Kahlebergnél legyőzték a törököt, majd Párkánynál is. Magyarország jelentős területét fölszabadították.
Amikor híre ment a párkányi konferenciának, mivel ennek egyháztörténeti vonatkozásai is vannak, lecsapták rá. A szegedi múzeum igazgatója jó kapcsolatokat épített ki Pozsonytól Bártfáig a legkülönbözőbb helyeken, szlovákul tudó kollégái révén, így a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatójával, Polák Róberttel is. 3-4 évtizedes szakmai kapcsolat a közös múlt jó alapot biztosít. Andrzej Przewoźnik, a Lengyel Nemzeti Harc és Vértanúság Emlékét Őrző Tanács miniszteri rangú vezetője, aki elsősorban az 1918-ban ismét önállóvá vált Lengyelország hőseit kutatta hivatalból, tehát Katynt is, minden ilyen ügyben, mely a lengyel-magyar vonatkozásokról szólt, maximálisan segített és közreműködött. Neki köszönhető a pénz átutalása is. Soha nem lehet az ilyen ügyeket simán eligazítani, mindig kell valaki, aki szól. Ő volt az az ember, aki ezt megtette. 2010-ben azon a repülőgépen ült, mely Szmolenszknél lezuhant. Így a három nyelven megjelenő kötetet az ő emlékének szentelik. Megérdemli. Felesége családi betegség miatt nem tudott vele tartani utolsó repülőútján…

A szabad Közép-Európa múltja és jövője a tét. A múlt a jelen számára példa, amely építi a jövőt. Kiadójuk Harry Potterrel nem versenyezhet. 2-300 példányban készülnek kiadványaik. A szakma és az érdeklődők számára ez elegendő. Nemcsak magyarul, hanem lengyelül, németül, olaszul, angolul, horvátul és szlovákul adják ki munkáikat. A Rudnay Sándor érsekről szóló munka két kiadásban jelent meg. Fontos kérdés Esterházy János személyének és sorsának tisztázása. Molnár Imre többször is írt róla. Szlovákul is megjelentették a kötetet, hogy elősegítsék a párbeszédet és vitát. Ez hatékonyabb lehet, ha saját nyelvükön is hozzáférhetnek. Nem fogunk mindenben száz százalékosan egyetérteni, de a párbeszéd egészen más, mint a harc. A jó ügyhöz a mai este is hozzájárul.
2011-ben magyarul adták ki A szabad Közép-Európa múltja és jövője c. kötetet, mely a párkányi csata emlékére tartott emlékkonferencia anyagát tartalmazza. Zombori István azóta sikeresen pályázott, mert a kötetet szeretnék lengyelül és szlovákul is közzétenni. A három kötet nem teljesen egyforma. A lengyel változatban a lengyel vonatkozások domborodnak ki, a szlovákban meg viszont szükségesnek látták úgy kiegészíteni, hogy a szlovák olvasó megértse az összefüggéseket. Lesz egy újabb magyar kiadás is, mely a két változat anyagait is közzéteszi.
Csáky Pál írt a szlovák kötetbe, ami politikai szempontból is meghatározó írás. Márciusban tudták meg, hogy sikeresen pályáztak, így november végére elkészült a két változat, ami bravúr. Néhány példány elkészült mutatóba, melyben még hibák találhatók, mert a korrektúra még hátra van. Brünnben már bemutatták, Kassán most sikerült és majd Varsó következik. Márciusban tudják hozni. Most erre a hirtelen összehívott találkozásra ezért került sor, hogy vigyük el ennek a kötetnek a hírét.

A főkonzul szerint is, Közép-Európa közös kincsünk. Majd ha mindhárom kiadvány megjelenik, lehetne egy konferenciát is tartani. A krakkói főkonzult is fölkéri. Ötletei mindig vannak. Ez rosszat jelent: Vért és könnyeket! – jegyezte meg tréfásan. Majd egy kérdést szegezett a jelenlevőknek: Mit tegyünk együtt Közép-Europáért?
Štefan Šutaj történész, kassai egyetemi tanár kapott szót, aki kifejtette, szeles együttműködés alakult ki ezen a területen az elmúlt években. Ez nagyjából és egészében működik. Kassai tanszékük a visegrádi négyek keretében jó kapcsolatokat ápol Miskolccal, Krakkóval és Opavával. Szép konferenciákat tartottak Kassán és a krakkói Jagelló Egyetemen. Kiadják a Mesto a dejiny (Város és Történelem) c. szaklapot és két szemeszteren át oktatják a magyar nyelvet. A Magyar-Szlovák Történész Vegyesbizottság társelnökeként elmondhatja, a kapcsolatok közvetlenek. A helyzet nem összevethető azzal, amilyen 1989-ig működött. Látható eredményeket értek el, így másutt tartanak, mint korábban. Új lehetőségek nyílnak. Tudja, a főkonzulátus részéről mindig megértésre találtak Varga György óta. Ismerik egymást. „A nyelv részemről nem gátja az együttműködésnek.” – fejezte be szlovák nyelvű eszmefuttatását.

Arról, hogy mi történik Eperjesen Peter Káša docens, a Közép-európai tanulmányok Tanszékének vezetője számolt be magyar nyelven. Megindult a Magyar és a Közép-Európai Tanulmányok Tanszéke is. Ez utóbbi elsősorban a lengyel nyelv felé mozdult el. Ezt idővel magasabb szintre kell emelni, hogy a magyar nyelv is jelen legyen, ugyanúgy mint a német. Céljuk a térség bemutatása pragmatikus szempontból. Ismerjük a szomszéd nyelvét, kultúráját, hogy a reális életben ezt a térséget megértsük. Ez az elképzelésük, de még a kezdeteknél tartanak, így csak szerényen szólhatnak minderről. A 17. század túlmutat azon, ami a mai diákokba berögződött. Az a kor mutatja, más megközelítés is létezik. Túl lehet lépni a szűk nacionalista gondolkodáson.
Majd élénk eszmecsere indul arról, melynek során – többek között – azt a kérdést jártuk körbe, hogy Közép-Európa mennyire hívószó, lehet-e közös nevező mindenki számára. Közép-Kelet Európa? Kelet-Közép Európa? Lehet ilyen identitás? Hornyák Petronella, a Pantha Rei kassai üzletének vezetője elmondta, a kisrégióval kapcsolatos könyvek iránt van érdeklődés. Az eszmecsere résztvevői végülis abban egyetértettek, hogy erre lehet építeni, ám a tudatot kell hozzá formálni, hogy eredményt lehessen elérni.

Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”50686″}