Közel másfél évtizeden át Palást volt pedagógusi pályám egyik állomása. Ez alatt az idő alatt sok-sok helybelivel ismerkedtem meg: értelmiségiekkel, egyszerű polgárokkal, régi öregekkel, lelkes lokálpatriótákkal. Néhányan komolyan támogatták helytörténészi-néprajzkutatói munkásságomat is. Így a jelenen kívül fény derült a különös sorsú falu múltjára, sorsfordulóira is.
A Korpona és a Litava patakok összefolyásánál települt Palást évszázadokon át őrhelye volt az itteni magyarságnak. A nyelvhatáron jó viszonyt alakított ki a tőle északra található falvak szlovák lakosaival is. A helybeli uradalmak gyakran vallásfelekezetileg és nyelvileg is megosztottak voltak, így a településre is több gazdasági cseléd, munkás került a távolabbi vidékekről. Ez jelentett bizonyos keveredést, asszimilálódást. A zömmel magyar nyelvű községben tehát a szlovákság is régebbtől jelen volt.
A falu életében az egyik nagy történelmi fordulat 1938. november 9-én volt, amikor az ipolysági októberi
visszacsatolás után Palástra is bevonult a magyar hadsereg. Ez azért is jelentős esemény volt, mert Palást most már nemcsak nyelvhatár menti település, de határőrközség is lett. Az új országhatárt ugyanis a falu kataszterében húzták meg.
Az eseménynek írásos és fényképes dokumentumai is vannak, akárcsak az azt követő napoknak, éveknek. Ezekből egynéhányat palásti tevékenységem idején alkalmam volt kézbe vennem. A falu krónikás embere s egykori kedves adatközlőm, Kiss István feljegyzéseiben olvassuk az alábbiakat: „1938. november 9. Az utolsó csehszlovák hadsereg utóvédje 11 ó-kor hagyta el a községet. A dekungokat már két napja elhagyták. A dekungok vasbetonból készültek kettős sorban, hogy egymást védjék.
A magyar hadsereg délután 2-3 óra között érkezett községünkbe: a határvadász zászlóalj egységei, kerékpárosok, lovasszekerek, egy géppuskás raj, egy golyószórós raj és az utánpótlás. Kb. 150 fő.
A fogadó beszédet a szöv. Kocsma előtt a főtéren az akkori helybeli plébános, Bartal Ráfael mondotta. Az ideiglenes országhatár a Vöröskeresztnél a Brézó-árok volt. Az elfoglalás minden összetűzés nélkül simán történt.
1939. március l5-én országhatár kiigazítás volt. Az országhatár végleg lerögzítve a Lisinc-árok (volt Muko-ház) lett. A községi bíró Cúth József volt. A községben maradt egy határvadász őrs a Gombacsek féle kocsmában. Kb. 20 fő és egy csendőr őrs, 6 fő. A községben ekkor működött körjegyzőség, pósta, 2 fűszerüzlet és 2 kocsma, egy cipőüzlet, egy önkéntes tűzoltóegyesület és egy Kalot (Katolikus Legényegylet).”
A magyar katonák bevonulását, illetve ünnepélyes fogadásukat több fotó is megörökítette, s ezekből Čišecky Dániel Csemadok-krónikás gyűjteményében találtunk néhányat. Láthatjuk a lóháton bevonuló vagy a gyalogosan menetelő és zenélő honvédeket például, akárcsak a tiszteletükre megjelent, fehér parasztgatyába öltözött, lovaikon ülő helybeli férfiakat s a magyar zászlót vivő felvirágozott elöljárókat.
Ugyancsak Čišecky Dániel gyűjteményében bukkantunk egypár olyan fotóra, amely a Palást – Rakonca közti magyar-szlovák határállomást örökíti meg. Az első határállomásról találtunk képanyagot Kiss István volt falusi krónikás gyűjteményében is.
A határőrök jelen voltak a különféle községi rendezvényeken is. Egy ilyen felvétel készült például 1942-ben, feltételezhetően az akkori falunapon. A határőrtisztek a Palásthy-kastély előtt állnak, s a képen jól látható az az ajtó is, amely a kastélyból a felső függőkertbe nyílott, s mely helyén ma egy nagy ablak van.
A visszacsatolást az emberek különféleképp ítélték meg. A bevonuláskor s az azt követő napokban a magyar érzelmű polgárok bizonyára örömmámorban úsztak. De nem kellett rettegniük a szlovák lakosoknak sem, hisz nem érte egyiküket sem bántódás, sőt 1939 januárjától a szlovák nyelvű iskola is tovább működött a faluban. Igaz, a gazdasági helyzet nem javult különösebben, sőt volt, ami visszalépést jelentett az előző évekhez viszonyítva.
(A falu népéletéről, sorsfordulós eseményeiről részletesebben írok a Fénykép és paraszti kultúra c. könyvemben, amely 2006-ban jelent meg Komáromban.)
Csáky Károly, Felvidék.ma
