Amint már beszámoltunk róla, a Kassaiak lexikonát (Lexikón Košičanov I.) január 22-én mutatták be ünnepélyes keretek között. Habár tudtunk ennek előkészületeiről és adatokkal segítettük annak létrejöttét, nagyon kíváncsiak voltunk a kész műre. Most már lapozhatjuk, tanulmányozhatjuk az egyes szócikkeket. A bevezető rész a legszükségesebb útmutatót nyújtja a tájékozódást segítve.
A kötetet ennek kapcsán több oknál fogva is méltatnunk kell, mert azon felül, hogy figyelemre méltó alkotás, több olyan előremutató és üdvözlendő jellemzője van, melyet a legnagyobb elismeréssel kell méltatnunk. Nem arról van szó, hogy hibátlan lenne. Az ilyen munkák sohasem lehetnek tökéletesek, teljesek és hibáktól mentesek. Minden ilyen munka forrásokra támaszkodik, és azok sem mentesek az emberi gyarlóság okozta tévedésektől. De ha arra várnánk, hogy minden adatot az összes fellelhető forrás és visszaemlékezés alapján ellenőrizzünk, lehet, sohasem látna nyomdafestéket egy ilyen grandiózus vállalkozás. Remélhetőleg az előforduló pontatlanságok és kiegészítések a harmadik kötetben megjelenthetnek, de akkor is az utolsó kötethez kapcsolható kiegészítések már csak külön jelenhetnek meg. Ez az eszmefuttatás azonban semmit sem von le a szerzők évtizedekig tartó, hangyaszorgalommal elvégzett munkálkodásával kapcsolatosan. Az ilyen munkát ugyanis teljes odaadással, hogy nem mondjam, szívvel kell végezni. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy Fábry Zoltánról úgy tudtuk, nem volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja. 1938-ban nem szónokolt az egyik, kommunisták által szervezett gyűlésen, mert beteg volt. Beszédét csak felolvasták. Az is tévedés, hogy 1974-ben Kassán megjelent kötete költeményeinek gyűjteménye lenne. Ez esszéinek válogatása, mely szlovák fordításban jelent meg (255. o.).
Amit rögtön az elején elismeréssel kell említenünk az az, hogy a családnevek írásakor az eredeti formához ragaszkodtak. Ennek természetesnek kellene lennie, de amióta megjelent Ladislav Novák: Rodové erby na Slovensku (1980) c. munkája, a szlovák felfogás eltorzult. A magyar történelmi családneveket átírták. Láss csodát, a németeket viszont nem! A magyar történészek tiltakoztak ez ellen, de akaratlanul tippet adtak. Ugyanis leírták, hogy a szlovák helyesírás ezt nem írja elő. Több sem kellett, néhány év múlva a helyesírást is ehhez a torz szemlélethez igazították. A háttérben az a visszamenőleg ható reszlovakizációs buzgalom működött, mely mindenkit, aki a mai Szlovákia területén született, szlováknak minősítette. A halottak ugyanis ritkán szoktak tiltakozni. Ami nem meglepő, de annál inkább az, hogy a leszármazottak nem csaptak e körül szükséges ricsajt. Pedig az ő dolguk lenne, hogy a történelemhamisításnak vége szakadjon.
Azt is megnyugvással és elismeréssel nyugtázzuk, hogy az egyes szócikkeknél az illető személyiségek eredeti formában használt keresztnevét tüntetik föl. Ámbár a szülők esetében ez már nem érvényesül, amit viszont sajnálattal veszünk tudomásul. Például a káposztásfalusi Duľa Jozefnál, aki a Magyar Nemzeti Tanács tagja volt 1918-ban, az szerepel, hogy nevét eredetileg Dulyának írta, de apja esetében Duľa Štefan van feltüntetve (225. o.)! Azt is örömmel nyugtázzuk, hogy a női nevek esetében nem követik a torz divatot az ovázással. Tehát példának okáért, Barta, született Szucsich Mária esetében sem ováznak, anyja neve Karall Mária, apja viszont Ján Szucsichként szerepel, ami már csúsztatás, mert a magyar írónő Nagybajomban született, így apja nyilvánvalóan csakis János lehetett (80. o.). Tehát a post mortem reszlovakizálás nem indokolt.
A magyarországi helynevek írása sem világos. Néhol Debrecin szerepel, de a Segedint nem használja (252. o.).
Amit viszont nem hagyhatunk szó nélkül, az az, hogy a lexikon csak az 1848-1938 között Kassán működő személyiségeket vette számba. Az igazi korszakhatár 1945 volt. Igaz, 1938-ban is sokan távoztak, de 1920 után sokan érkeztek a városba ugyanúgy, mint 1938 után. Ezek zömét viszont kiebrudálták 1945 után, mint anyásokat. De akkor is a város történetéhez tartoztak, azt gazdagították. Így a szezők tehát a következő generációk kutatóira hárították ezeknek az embereknek a számbavételét. Kár.
Azt a bevett gyakorlatot sem tudjuk elfogadni, hogy az egyes települések neve mellé azt tüntetik föl, hogy jelenleg mely országban találhatók. Igaz ezt említik, de hogy miért járnak így el, azt nem indokolják meg (12. o.). Sajnos, ez a történészek körében nemzetközileg elfogadott őrület. Ha föltüntetnék a korabeli állami hovatartozást és a mait, akkor ez nem lenne gond. Így a történelemben tájékozatlan olvasót, akaratuk ellenére, nem vezetnék félre. Hogy ez így van, jelzi az a régi történet is, hogy egy történész hallgatót megkérdezték a pesti egyetemen, miért tartották a rendi országgyűléseket Pozsonyban. Jött is a meghökkentő válasz. Azért, mert a magyar nemesség annyira elnemzetlenedett, hogy külföldön tartotta gyűléseit. Akkor meg mit várhatunk a laikusoktól? Így Vojtech Cvengroš, mivel a kárpátaljai Frigyesfalván született, a települést Ukrajnába helyezik (183. o.). 1891-ben született, így ez anakronizmus. Amúgy az erdélyi városok és települések is így, idő előtt Romániába csúsznak. Ráadásul román formában adják meg nevüket így lesz Marosludasból Luduș (247, o.), Kolozsvárból 1863-ban és 1907-ben Cluj-Napoca, illetve Cluj (250. o.), holott akkoriban szlovákul Koložvárként emlegették.
Azzal sem tudok mit kezdeni, ha azt olvasom, hogy Eötvös J. Kereskedő a Rex Flint cég kizárólagos eladási joggal rendelkezett Szlovákia területén. Az adat 1907-ből származik, így egyszerűen nem lehet igaz, mert akkor vármegyéket kellett volna kettévágni, hogy a jelenlegi Szlovákia területét kialakítsuk, ami lehetetlen (247. o.).
A címszavakban feltüntetik az illető személy családi állapotát is. Ami mulatságosan hat, ha a római-katolikus papok neve mellett az szerepel, hogy nőtlen. De ezt nem lehet megkerülni.
Azt is elismerőleg kell megemlítenünk, hogy Pozsony esetében az indokolt Prešporok helynevet használják, nem a Bratislavát, mely csak 1919 óta hivatalosan a város neve (pl. 252. o.). De sajnos ebben a lexikon nem következtes, mert Eöttevényi Anna esetében arról szerzünk tudomást, hogy munkái 1906-17 között Bratislavában jelentek meg (246. o.).
Esterházy János címszavát is ki kell emelnünk, mert az korrekten fogalmazták meg, rámutatva, hogy hamisan vádolták meg a fasizmus támogatásával (251. o.).
Amit szintén elismerőleg kell említenünk az az, hogy minden címszó végén a felhasznált irodalom megtalálható. Így akit a további részletek érdekelnek, könnyen utána nézhet. Az irodalomjegyzék is fölöttébb hasznos. Az is fontos adat, hogy számos személyiség lakhelye vagy munkahelyének címe fel van tüntetve a mai számozás szerint.
Bár a nszerzők kivételes esetben eltértek a behatárolt idő- és területhatártól, ha annyira jelentős személyisgről van szó, viszont azokat, akik Kassán születtek, ám másutt fejtették ki tevékenységüket, kihagyták. Ezt a megoldást indokolatlannak tartjuk, hiszen a kassaiak lokálpatriotizmusát erősíti, ha tudják, milyen jeles személyiségék születtek itt, habár munkásságuk Kassán kívül bontakozott ki. Viszont érhető, hogy korlátokat kellett szabni, hiszen így is óriási mennyiségű adat feldolgozásáról van szó. Az első kötet 1895 címszót tartalmaz. Közvetlenül 13 évet szántak a kutatásra és feldolgozásra 484 oldalon. A három kötet tehát nagyjából 6000 személyiség adatait tartalmazza majd. Drukkolunk, hogy a szerzőknek sikerüljön mindhárom kötetet kiadniuk. A következő kötet kiadása négy év múlva várható.
A kötetben sorsok vannak. A lexikon nem engedi meg, csak azt, hogy jelzésszerűen ismertesse az életutakat, már ami megmaradt az írott dokumentumok, ritkább esetben a szájhagyomány nyomán. Tíz, húsz vagy akár ötven sorba egy ember valódi, teljes élete nem sűríthető be. De érdekes életstratégiákat követhetünk nyomon. Például a főnemesi származású Johann von Horakból 1918 után Jan Horák lesz és katonai karrierje Csehszlovákiában tovább ível fölfelé. Hadosztálytábornok lesz belőle (426-27.). A Csehországban született Horalek (1825-1894) vendéglősből viszont Ferenc lesz, nyilván elmagyarosodik (427. o.). Az adatok egy része hiányos, ami természetes.
A kötet Aba János megyei hivatalnok adatainak ismertetésével kezdődik, aki amatőr együttesek és Izsárik István cipészmester adataival fejeződik be, aki a Kassai Sport Club aktív tagja volt. Papok, aranyművesek, ügyvédek, nagykereskedők, katolikusok, evangélikusok, reformátusok, zsidók, kommunisták, baloldaliak, jobboldaliak, magyarok, németek, szlovákok, csehek. Egy város majd egy évszázadának lakói, akik most békésen egymás mellett sorjáznak a szép kiállítású kötet lapjain.
Köszönet a szerzőknek és mindazoknak, akik segítették annak megjelenését!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
