52926

Áldott ünnepeket kívánva ajánljuk a már olvasható Szózat világhálós havilap, www.szozat.org áprilisi számát a néhai Mindszenty József hercegprímás, valamint a főszerkesztő húsvéti elmélkedésével.

Tamás fölkiáltott: »Én Uram és Istenem!«
/Jn 20, 29/
Sokszor és sokan nemcsak az alkalmi, de a rendszeresen templomjáró keresztények közül sem fogják fel, értik meg teljességében az Atya akaratát, üzeneteit a húsvéti ünnepkörrel kapcsolatosan. Úgy hiszik, Húsvét lényege Jézus halálára, feltámadására korlátozódik, miközben minden ünnepelt napnak és az ehhez kapcsolódó evangéliumnak megvan a maga hangsúlyos jelentése.

Egyik nagyon fontos mondanivalóját János evangéliumában olvashatjuk Nagyböjt 4. vasárnapján: »úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.«(1) Itt érthetjük meg igazán a keresztút jelentőségét. A meggyötört Krisztus elhozta az Őt befogadni akaróknak a megváltást, Isten, szenvedő fia által nem a hódítót, hanem a megváltó Krisztust küldte közénk.

A másik ilyen kulcsfontosságú kinyilatkozása a húsvét nyolcadát záró »Fehér« vasárnapon hallható.(2) Itt teljesedik be a húsvéti ünneplésnek a másik, ezúttal a vallásos emberre vonatkozó feladata. Az Atya akarata szerint nemcsak a Fiúnak volt elvégezni valója, de nekünk is van. Ő megvalósította, amikor Isten-Emberként meghalt bűneinkért a kereszten, feltámadott üdvösségünkért és elküldte a Szentlelket megszentelődésünkért. Elvégeztetett! A sír már üres, nem elég, hogy az üres sírba betekintsünk. Most már a mi dolgunk, hogy ennek jelentőségét a magunk számára meglássuk, másokkal megláttassuk: Krisztus értünk küldetett…

Csak mondjátok egyre, egyre,
mindég jobban, hangosabban,
mindég többen,
egyre többen,
míg egyszer az értelmére
minden ember rá nem döbben.

Aki hallja, adja tovább,
hívő a tamáskodónak,
bátor a gyávának,
erős a gyengének,
patak a folyónak,
folyó a tengernek,
fehér a színesnek,
ember az embernek.(3)

A XXI. század bonyolult, gyökerét vesztett világában a hitetlen-hívő Tamások millióira van szükség. Azokra, akik nem emberek, földi bálványok, eszmék, nem zavaros emberi elméletek előtt borulnak le, akik az Isteni evangélium egyszerű igazságában látják meg életük-életünk, a húsvét értelmét. Merik és akarják kimondani Krisztus előtt: »én Uram, én Istenem!« Csak a Tamás módján megújult emberek, mint az újszülött, tiszta tejen növekedő csecsemők, hozhatnak másik, megújított világot erre a földre. Ébredjünk tudatra, meg-megújuló húsvétok kellenek ide. Az Atya diadala, Krisztus Király uralma, a Lélek szerinti feltámadás korszaka. Ismerjük meg, értsük meg ezért a Szentírást, hogy tudjuk, az evangéliumnak ez az új üzenete régi, immár több mint kétezer éves üzenet, de az ember megújulhat általa.

Hirdessük a húsvéti evangéliumot, az Úr akaratát, mint saját húsvétomat – szóval, tettel – és megmenekül a világ. Áldott húsvéti ünnepeket!

1. Jn 3,15-16
2. A szent szombatot követő nyolcadik nap, Dominica in albis. A folyamatosságra utal ez a régebbi megnevezés. Az ókorban a fehérvasárnapot megelőző héten az új jelöltek, a nagyszombaton keresztelt katekumenek fehér ruhában jártak, miután a szent keresztségben felvételt nyertek a keresztény gyülekezetbe. Ezen a vasárnapon vehettek részt először a többiekkel együtt a kereszt diadalának ünneplésében, jelmondatuk: »Quasi modo geniti infantes…« / Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;/ a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét második vasárnapjának újabb neve szintén utal folyamatosságra, »Kis-húsvét«
3. Csighy Sándor: Krisztus feltámadt

Cságoly Péterfia Béla, főszerkesztő/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52291,51779,50984″}