Mindig rettegsz, amikor Ferike betoppan a szobába, és az autóját keresi rajtad, merthogy azt valaki ellopta tőle. És, ha nem te loptad el/mert hiszen azt neki is látnia kell, hogy tehetetlenül fekszel az ágyban/akkor is biztosan látnod kellett, mert a tolvaj erre ment.
Ferike szeme közben olyan furcsán csillog, hogy téged rögtön hatalmába kerít a félelem. Szerencsére, Ferike nem agresszív, és elmegy, amikor intsz, hogy nem tudsz semmit. Aztán, kisvártatva, ijedt arccal benyit a fiatal nővér, és azt kérdezi, hogy nem láttad e Ferikét, majd rájön, hogy tőled nem kaphat választ, és megy tovább. Én pedig egyedül maradok a szobában.
A mai napra rendelt izgalom megvolt, és te lesheted tovább az ajtót, hogy legközelebb mikor fogják rád nyitni legközelebb az ajtót. Itt a kórházban 0-24 órában úgy sincs más dolgod. Így aztán még az ilyen Ferike féle „látogatásokat” is meg kell becsülni.
Időnként megjelenik egy nővér, hogy megetessen, vagy pedig tisztába tegyen. De ha ketten jönnek, akkor már örülhetsz, mert ez azt jelenti, hogy kocsiba ültetnek és kitolnak a folyosóra. A folyosón pedig jó, mert mindig akad az osztályon olyan gyerek, aki nem látott még olyan szerzetet, mint te, és megbámul. De ez is jó, mert akkor cserébe te is visszabámulhatod őt.
Legjobban mégis azokat a napokat várod, amikor látogatás van, mert olyankor anyuék mindig itt vannak. Pedig, a Százd és Vác közti távolság nem csekély, és ők ezt hetente többször is megteszik a mi hűséges moszkvics márkájú autótokkal, a szovjet ipar remekével. Ha pedig anyuék valamiért nem tudnak eljönni, akkor Ili néniék ugornak be helyettük.
Anyu elmondja, hogy az elmúlt két hetet kómában töltöttem, de most már minden rendben lesz. Hát, én nem tudok ilyen optimista lenni.
Folytatás következik.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”53617,53504,53181,53033,52899,52597,52751,52263,51537,52116,51536,51535″}
