A történelmi sorsfordulók által többször megtépázott Ipolyság melletti Gyerken 1943. április 24-én végezett honismereti-néprajzi kutatómunkát a 423. számú gr. Tisza István Cserkészcsapat, pontosabban annak Seregély Őrse. Az őrs kutatói közt regisztrálták Ibrányi Sándort, Reviczky Lászlót, Kovács Bélát, Takács Gyulát, Ress Mihályt, Somogyi Andrást és Kecsege Istvánt. A budapesti Néprajzi Múzeumban elhelyezett terjedelmesebb kéziraton ( EA 21569) ott találjuk az „adatszolgáltatók” nevét, személyi adatait is. Köztük szerepel Ledényi Lajos 54 éves igazgató-tanító, aki 1910 óta tanított Gyerken, valamint Kozunics Nándor 50 éves iskolagondnok és a szomszéd község, Pereszlény 37 éves tanítója, Dudás Ignác is. További adatközlő volt a 62 éves helybeli gazda, Bolgár Kiss András és a 48 éves gazda, Balla István.
Bevezetőjükben a fiatal gyűjtők körvonalazzák a népi kultúra fogalmát, a tárgyi és szellemi emlékek gyűjtésének fontosságát. Hangsúlyozzák, hogy „a jelen kor felismerte a nép erejét”, de a „felületes vállalkozók hamar útnak indultak”, s az „üzleti szellemű” vállalkozásuk-ténykedésük „megbontotta az alapos megismerés erejét”. Arra is rámutatnak, hogy „Ma már különbséget kell tennünk népi és népies között”. A polgárosodás, a magyar nóta gyors térhódítása ugyan törvényszerű következménye volt a változásoknak, de sokat ártott a tiszta forrásból fakadt népművészetnek.
A palóc gazdafalu kapcsán a vidék kutatói lejegyezték, hogy annak írásos előfordulása 1156-ban történt, amikor is Márton érsek a falu dézsmáját az esztergomi káptalannak adta. A török hódoltság idején a helység sokat szenvedett, s csaknem teljesen elpusztult. Újratelepítésére később került sor, s mint a cserkészek gyűjtéseiben olvassuk: „Az első házat az úttól befelé Pásztor György építette. Továbbá Medgyesi Pál, Pásztor Sándor, Bala Károly, Máté István, majd Bolgár János Ferenc, Fric Sándor, Halász József, Nagy János építkeztek”. A házak a faluban kőből épültek. 1936-ban 8 szalmával, 5 palával, 1 pléhvel és több cseréppel fedett házat találtak a településen. A legtöbb házban megtalálható volt a pitvar, a nyitott konyhás tűzhellyel. Az épületekben volt első és hátsó szoba, a padlózat döngölt föld volt, melynek tisztítására a „marhatrágya vízzel hígított oldatát” használták.
A cserkészek bemutatták a község nevezetesebb szakrális emlékeit, köztük a temetőben található kápolnát is. Gyerk község temetőkápolnájáról a falumonográfiában mindössze néhány sort olvashatunk, a részletesebb leírás, az építés évszámának és a szakrális emlék védőszentjének említése nélkül. A kiadványban többek közt ezt írják: „A temetőben áll egy kápolna, benne oltár. Temetéskor szoktak itt misét bemutatni, de a nép kint állt, mert ez kicsi. Rajta két emléktábla: Tóth Györgyé, aki meghalt a II. világháborúban. Szülei állíttatták. És Sinkó Ferenc emléktáblája 2004-től.” (Tipary, 2006:142) A Pozsony-Nagyszombati Egyházmegye Sematizmusa szerint a kápolna 1900-ban épült, s a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelték fel. (1995:101) A Esztergomi Főegyházmegye című kiadványban viszont azt olvassuk, hogy Gyerk „temetőjében 1895-től Flagelláns Megváltó kápolna van”. (Hegedűs-Tóth, 2000: 220)
Mint említettük, az idézett Tisza István Cserkészcsapat kérdőíves gyűjtésében is találunk utalást az építménnyel kapcsolatban. S bár részletes leírást ők sem közölnek, de említve egy építési évszámot s az építtetők nevét, az alábbiakat írják: „Kápolna egy van, a temetőben lévő. Építési éve 1891. A kápolnát építtette Kovács Katalin, férjezett Balla Györgyné”.(EA 21589, 1943:2-3)
A kápolna tulajdonképpen egy téglalap alakú, nyeregtetős, pléhvel fedett építmény. Homlokzata háromszögcsúcsban végződik, rajta egy huszártoronnyal. Ebben egy kis lélekharang lakik, tetején pedig kereszt áll. A szürkés építményt barna falsávok díszítik, s két ovális ablaka, egy félköríves, barnára festett, betonfalsávval szegélyezett ajtaja van. Oltárán két díszes fém gyertyatartó közt áll a fából készült Szentségtartó-szekrény, rajta egy nagyobb Krisztus-szoborral. A Megkötözött kezű Krisztusnak is nevezett szobor tulajdonképpen a Pilátus előtti Megváltót ábrázolja, derékig levetett piros palástban. A szobor előtt egy kisméretű korpuszos feszület áll. A külső falon elhelyezett fehér márványtáblán ezt olvashatjuk: „TÓTH GYÖRGY/magyar bronz vitézségi éremmel/ kitüntetett hősi halott/ EMLÉKÉRE/ aki 1942. évi augusztus hó 10-én/ Oroszországban/ a staroshewojei karcokban/ hazája és egyháza védelmében/ 24 éves korában/ feláldozta ifjú életét// A gyászok könnye nem hullhat sírjára/ melyben ő a boldog feltámadást várja”. Egy másik, sárgás pléh táblára ezt a szöveget vésték: „Isten napszámában/ mindig megmaradtam// SINKÓ FERENC/ költő, író, szerkesztő Gyerk község szülöttje/ 1912 – meghalt Budapesten 1990-ben/ Bár nem az anyaföld a nyughelyed/ szülőfalud őrzi emlékedet/ Az emléktáblát a község önkormányzata állíttatta”.
Bár igazi kápolna csak egy van Gyerken, s a cserkészek is csupán azt említették, szólnunk kell itt arról, hogy a falu határában lévő egyik képoszlopot szintén kápolnácskának nevezik a faluban. A Gyerk község az Ipoly mellett című kiadványban ezt írják róla : „Egy kápolnácska áll az út szélén Gyerk és Tompa között félúton. Itt volt Damasa község a török dúlásig. Annak emlékét őrzi. Értékes piéta-szobrát tolvajok ellopták. Ma szentkép van benne”. (2006:142) Hogy valóban az eltűnt falu emlékét őrzi-e a kápolna, nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, pontosan mikor épült. Adatközlőm szerint a kápolnát a Bolgárok állították. „A dédapjuk, Kis András hurcolta erre a fát szekérrel Szalatnyáról. Állítólag itt ütötte magát agyon, annak az emlékére csináltatták, s a Fájdalmas Szűzanya szobrát tették bele. Fábol vót, de azt ellopták. A másikat mi vettük Halász Maris anyjával Szentkútnál. Az egyszerű gipsz vót, de azt is ellopták. A Fájdalmas Szűzanya képet, ami most benne van, Lestár Teréz hozta.” (Tamásné Sinkó Mária, 1941) A képoszlop egy téglalap alakú kis építmény, melyet bádogtetővel fedtek be. Félkörívben végződő szoborfülkéje előtt üveges ablak van, mely mögött látható a Fájdalmas Anya olajnyomatos képe.
A további, cserkészek által is említett szakrális emlékekről a következő fejezetben szólunk majd, előrebocsájtva, hogy a rövid gyerki látogatás alatt a kutatók a falu határában nem végeztek terepmunkát, s az ott található emlékekről szinte semmit sem jegyeztek fel.
Csáky Károly, Felvidék.ma
A szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”55555,55491″}
