Számos felvidéki településen a hét végén tartották meg a Szent István-napi ünnepségeket. Nem kivétel ez alól Ekel község sem. Az Ekelért Jótékonysági Alap, a Csemadok, az MKP és a Via Nova ICS helyi szervezetei példamutató összefogással szervezték meg augusztus 23-án az alsó-csallóközi település Szent István-napi ünnepségét. A helyi szervezetek képviselőinek nem titkolt célja, hogy öregbítsék Ekel hírnevét az aratókoszorú elkészítésével és az új kenyér megszentelésével, ezzel örökítve át nemzedékről nemzedékre a község jeles ünnepeit, hagyományait.
Annak ellenére, hogy a Kárpát-medence szinte minden vidékén készítettek búzakalászokból kötött aratókoszorút, ma már a Csallóközben szinte egyedülálló jelenség az ekeli aratókoszorú készítése. Ősi hagyományról van szó, melynek többek között bőségvarázsló célja is volt. Rendszerint az aratás befejeztével fonták. Formáját tekintve különböző lehet: csigaszerű, koszorú vagy harang alakú. Általában vesszővázra fonták, szalagokkal ékesen díszítették. Több helyen alakja, szerkezete hasonló volt a Szent Koronához (főként Erdélyben, református környezetben). Így a templomokba díszként került és Jézust jelölte. Mint jelkép, szoros kapcsolatban állt a kereszttel és közvetve a halálon diadalmaskodó életre, Jézusra utalt. A Magyar Katolikus Lexikonból kiderül, hogy a Tridenti Zsinatig templomi szentelmény is volt, azaz olyan látható jel, amely természetfölötti hatásokat hoz létre.
Ahogy formája, úgy elnevezése is eltérő helyenként: nevezik esőzsáknak, szakramentomnak, de előfordul az áldozókoszorú, kalászkoszorú, búzakoszorú megnevezés is. Legáltalánosabb az aratókoszorú név, Ekelen pedig aratási koszorúnak nevezik. Az elkészült aratókoszorút ünnepélyes felvonulással a gazdához vitték az ünneplőbe öltözött aratók, ezzel jelezve az aratás végét. A gazda nagy becsben tartotta az átvett koszorút és a tisztaszoba mestergerendájára akasztotta, de előtte még vízzel locsolták meg. Ennek a rituális meglocsolásnak a jelentősége az évszázadok alatt változott: előbb esővarázslás, majd bőség- és termékenységvarázslás jelentősége lett. Az aratókoszorú elkészítésének szokását a kommunista érában is megtartották, talán ennek is köszönhető, hogy máig élő hagyomány. A termelőszövetkezetben az aratókoszorút az elnöknek adták át, aki megvendégelte az aratókat. Az aratókoszorú templomba-, illetve a gazda házába vitele ünnepélyes, énekes menettel történt és többnyire aratómulatság követte. Ekelen több éves hagyomány már, hogy a Szent István-napi ünnepkörhöz kapcsolják az aratókoszorú készítését.
Ekelen, augusztus 23-án a Szent István-napi ünnepség 11 órakor szentmisével egybekötött kenyérszenteléssel vette kezdetét a helyi Szent Ágoston Római Katolikus Templomban. Ft. Nagy Péter, ekeli plébános együtt szentelte meg az aratókoszorút és a frissen aratott búzából sütött első kenyereket, cipókat. Vass Laurát, a Csemadok helyi elnökét kérdeztük az ekeli hagyományokról és a családi programokkal is kibővített Szent István-napi ünnepségről.
„Pár évvel ezelőtt hagyományteremtő szándékkal elevenítettük fel községünkben az aratási koszorú elkészítését és a kenyérszentelést. Bár a kenyérszentelésre gyermekkorom óta emlékszem, ezt a hagyományt kibővítettük az aratási koszorú elkészítésével, amit együtt viszünk az új kenyérrel a templomba és ezeket a pap megszenteli. Így adunk hálát a termésért, a kenyérért. A koszorút mi, a Csemadok tagjai az ekeli nyugdíjas asszonyokkal közösen készítjük. Még az aratás előtt leszedjük a gabonát, amiből kötjük. Egy régről maradt harang alakú váz alapra kerülnek a termények: hosszú kalászú búza, zab és rozs. Az így elkészített koszorút piros-fehér-zöld szalagokkal díszítjük. Már az aratási koszorú elkészítése is közösségi élmény, hiszen 8-10 asszony köti, kiegészülve a fiatalabb generáció tagjaival, hogy elsajátíthassák a koszorúfonás titkát. Amennyiben az államalapító királyunk ünnepe hétköznapra esik – ahogy az idén is -, akkor a huszadikához legközelebb eső vasárnapon szoktuk megtartani az ünnepi szentmisével egybekötött kenyérszentelést” – mondta el A Felvidék.ma-nak Vass Laura.
„Plébánosunk megszenteli az aratási koszorút és a kenyereket, amelyeket a hívők hoztak. A nemzeti színű szalaggal átkötött kis cipókat szétosztjuk a hívők között, amikor azok mise után elhagyják a templomot. Az aratási koszorú azonban egészen adventig díszíti a katolikus templom szentélyét” – mesélte részletesebben Vass Laura a környéken szinte egyedüliként fennmaradt népi hagyományt.
Délután öt órától az ekeli Nappali Bár kerthelyiségében a Szentpéteri Csemadok Színjátszó Csoport Szentpéteri lakodalmast adott elő, a muzsikáról a Bellő zenekar gondoskodott. Ezt követően megkezdődött az augusztusi vigadalom. Ifj. Szuri Gábor zenés estje késő estig szórakoztatta a közönséget.
Az ekeli Szent István-napi ünnepségen készült képeket ITT megnézhetik >>>.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55760,55757,55733,55728,55700,55719,55690″}
