A karsztvidék északkeleti csücskét formálja. Szabálytalan négyszögletű területe az Áji-völgy, Bódva-völgye és a Kassai-katlan között fekszik. Délről a Miglinc patak egy völgyet vágott a hatalmas karsztplatóba. Északnyugaton egy keskeny nyereggel kapcsolódik a Szádelői-fennsíkkal.
Építőanyaga szintén másodkori mészkő, amelynek tömbjei 200-350 méterre emelkednek ki a környező sík tájból. Külszíni, földtani (geológiai) nevezetességei közül látványosak az Áji-völgyet alkotó sziklafalai, a Jászói-sziklabástyák és a már említett Miglinc-patak szurdokvölgye.
A földalatti karsztjelenségek, barlangok közül lenyűgöző a Jászói-cseppkőbarlang. Kialakulását a Bódva-patak földalatti mellékágainak köszönheti. Nevezetes arról is, hogy a környék egyik legrégibb, 150 éve látogatott földalatti képződménye. További érdekes barlang a Somodi-barlang, amely szabadon nem látogatható. Ez egy patakos barlang, több barlanglakó élőlény lelőhelye.
A fennsík platóját mozaikszerűen borítják a gyeptársulások és erdőségek. A kialakított irtásrétek jó minőségű legelőket és kaszálókat biztosítottak már a régmúlt időkben is. Ezek egy része sajnos már visszaerdősült, vagy benőtt (begazosodott).
A 700–800 méter feletti üde rétek már szinte magashegyi jelleggel bírnak, amiről az itt előforduló kárpáti növény és állatfajok is tanúskodnak. A nemrég még egyszeri, kézi kaszálással hasznosított réteken gyakori látvány volt a réti dákoska, szúnyoglábú bibircsvirág, osztrák tárnicska, bodzaszagú ujjaskosbor. Ezekben a társulásokban tündökölt a nagyvirágú tűzliliom, a sömörös kosbor is, amelyeket már alig lehet látni. A kaszálás és legeltetés által mindig felújult réteken tenyészett a havasi tűzlepke és a feketetérdű sáska egyik legerősebb állománya a Gömör–Tornai karszton. A dúsfüvű rétek szénáját kiszárítás után nem hordták le a hegyről, hanem 4-5 méter magas boglyákba rakták és csak télen, ökörfogatú szánokon fuvarozták le a faluba.
A fennsík északi lejtőit összefüggő, szálas erdők borítják. Főként bükkösök, jegenyések, helyenként lúcosok. Ezekben az erdőségekben láthatjuk a részeg korpafüvet, fecsketárnicsot, farkasölő sisakvirágot.
A Jászói–fennsík Ájtól Somodiig húzódó lejtői már teljesen más képet mutatnak. A kimondottan délies jellegű meredek karsztoldalt ritkás molyhos tölgyesek, somosok, sajmeggyesek uralják. A magasabb régiókban sajátos sziklagyep vegetációval találkozhatunk, amelyekben olyan ritkaságok díszlenek, mint a magyar nőszirom, a sziklai zanót, a fehéres csűdfű, a kék szamárkenyér, a borzas vértő. Lejjebb a pusztafüves lejtőkön, fennsíklábakon az árvalányhajak, a lila ökörfarkkóró, a tavaszi hérics, a nagy pacsirtafű, a parlagi madármályva virít.
Közvetlenül Jászó felett a Bódva jobb partján merednek az égnek a Jászói sziklák. Kilátóikról elénk tárul a Kassai–katlan síksága és észak felé a Gömör–Szepesi–érchegység hegyvonulata. Ugyancsak szép kilátás nyílik a Premontrei apátságra.
A sziklák együttesét a körülöttük elterülő szálas erdőket ritka növény és állatviláguk miatt fokozott védelem alá helyezték 1983 óta. Látogatásuk csak a kijelölt turistaösvényeken lehetséges.
El kell mondanom, hogy annak idején is kevesen tudtak róla, de mára szinte már teljesen feledésbe merült, hogy a fennsíkon katonai hadgyakorlatok folytak. Hogy milyen károk érték a karsztplató élővilágát, azt senki sem kutathatta, pedig ugyebár ez a terület is része a karszt bioszféra rezervátumának?
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Gordon László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55795,55134,54527,53993,53291″}
