1845-ben a konzervatívok a politikai pályán Pongrácz Lajost is háttérbe szorították, ám hitében meg nem rendítették. A negyvennyolcas eseményeket nagy lelkesedéssel fogadta, tiszteletbeli főjegyző lett, s megyéjében rendkívüli vállalkozásba kezdett: kiadta a Honti Krónika című lapot. Ugyanabban az évben Kossuth meghívta a Pénzügyminisztériumba titkárnak. A szabadságharcban Pongrácz nemzetőrként is részt vett.
Bár lapszerkesztői kísérlete előtt Pongrácz már két kötetnyi verset is publikált, mégis lapindítási-szerkesztői-publicisztikai kísérletei érdemesebbek az említésre. Elsősorban azért, mert eme tevékenysége felülmúlja poétai kísérleteit. Fiatal joggyakornokként Pongrácz már 1839-ben irodalmi lapot indított Hontban, s az év végén Budán ki is adta a Honti Literatúrai-Füzért, a vidék első magyar nyelvű almanachját. Igaz, a kiadványból csak két füzet jelent meg, s elsősorban a szerkesztő saját írásait – verseit, útirajzait, irodalomtörténeti tanulmányait – tartalmazta a lap, így is érdemes az említésre, s megjelenése irodalom- és sajtótörténeti tény. A kiadó célja mindenekelőtt az volt, hogy a „megye ifjainak szellemi zsengéit” adja az olvasók kezébe. Az első füzetben olvashatunk néhány Pongrácz-verset, „Uti szemlék”-et és „Felföldi levelek”-et ugyancsak a szerkesztőtől. De találunk egy-egy „beszélyt” és tanulmányt , valamint másoktól is néhány művet a lapban.
Bár a Honti Literatúrai-Füzér második füzetében már több szerző is bemutatkozott (Matisz Pál, Pazsiczky Károly, Csicsmanczay József), a vállalkozás kudarcba dőlt, egyrészt a kedvezőtlen fogadtatás, másrészt pedig az érdektelenség miatt. Pongrácz kiadványával eddig Kiss László foglalkozott részletesebben, bemutatva néhányat az ott közölt írásokból is /10/.
1848-ban Honti Ujság címen akart lapot alapítani földink, ez viszont sikertelen kísérletnek bizonyult. Helyette a Honti Krónikát indította útjára, ám a „nép számára” készült lap a szabadságharc eseményei miatt csak kérészéletű lett.
A Honti Krónika induló számában Pongrácz közli az előfizetők nevét, akik közt megtaláljuk például Fegyvernek,
Füzesgyarmat, Ipolypásztó, Nagypeszek, Ipolykeszi és Kiskeszi falvakat; Varga József és Csepreghy István szalkai jobbágyokat, valamint a felsőbb osztály képviselői közül Ivánka Zsigmondot, Laszkáry Miklóst, Luka Lajost és Pongrácz Pétert. A Krónika, amely egy petákba került, Pesten jelent meg a Trattner-nyomdában.
A néphez intézett „Vezérszó”-ban Pongrácz sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eredeti terve nem sikerült, azaz a jelzett hetilap megjelenése elmaradt: „Szomorú pedig a szívem most azért: hogy én nektek édes feleim Pünkösdre ujságot igértem, s nem adhatok egyebet, mint ezen krónikát”. Bírálóan jegyzi meg, hogy az egész megyéből nem akadt száz mecénása sem; a „közjövedelmek” pedig nem a „szegény ember tarisznyájába, hanem nagyobbára /…/ a bírák uraimék torkába” mennek, ugy, „hogy semmi látványuk nincs”. Pongrácz azokat az urakat, akik sajnáltak e nemes célra „öt bankó forintot” fizetni, úgy „truccolja” meg, hogy ingyen küld nekik lapot. Hogy kedvét a megyei előkelőségek közömbössége sem szegte, az alábi sorokkal bizonyította: „Azon ficzkókat pedig, kik elöttetek elakarnák zárni a világosságot, az által truczolom meg: hogy e Krónikát egyenként, melly nekem most 10 ezüst grajczárba kerül, a szegény embernek árkusával egy rossz petákon adom”.
Még egy lapot indított Pongrácz, 1863-ban Esztergomi Ujság címmel adta ki az első „vegyestartamú”, nem egyházi lapot a klerikális Esztergomban. Közölt verseket, „külhoni” tudósításokat, többek közt a Párizsban élő testvér, Pongrácz Anna leveleit stb. Néhány hónap után azonban Haán Rezső vette át tőle a szerkesztést.
Lapszerkesztői kísérletei mellett kiemelkedő volt az a publicisztikai munkálkodás, amit különböző helyeken fejtett ki. Jelentős például a Pesti Hírlapban végzett tevékenysége. Az 1850-1870-es években különböző témájú cikkeket közölt például a Gazdasági Lapokban, a Vasárnapi Ujságban, a Pesti Naplóban, a Fővárosi Lapokban, a Hazánk s a Külföldben, a Nógrádi Lapokban stb. De írt később az Esztergomi Közlönybe, a Bolond Istókba, az Ipolyvölgyi Hírlapba, a Honti Hírlapba és a Honti Lapokba is.
Már említettük, hogy Pongrácz komolyan kivette részét a reformkor politikai küzdelmeiből; Hont megyében – amint Pongrácz Elemér írta – „ő lobbantotta Kossuth zászlaját”./11/ Az 1841-ben indult Pesti Hirlap levelezőjeként rendszeresen tudósított a megye akkori politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életéről. Monográfusa említi ezzel kapcsolatban az alábbiakat: „A tárgyilagos, pontos adatokon túl már ekkor megfigyelhető, hogy Pongrácz nemcsak informál, hanem állást is foglal”. Mindez Kossuthnak is tetszik, különösen pedig az, hogy tudósítója az „önálló véleménynyilvánítástól” sem riad vissza./12/ Az 1899-ben közölt nekrológban olvassuk, hogy földink „Nem egy két sornyi száraz tudósítást írt a lapokba, hanem érdekes, szellemes cikkeket, melyek közül bármelyiket az akkori idők remek korrajzának fogadhatjuk el”. /13/ Pongrácz Pesti Hírlapnak küldött levelei „értékes dokumentumai Hont reformkori történetének”. Bíráló hangvételű írásai miatt többször érték őt támadások is, különösen a honti konzervatívok részéről. Visszavonulásának, illetve álnév mögé rejtőzésének azonban nemcsak ez volt az oka. Az akkor zajló Kossuth-Széchenyi vitában például „egyértelműen a lázító pesti fiskális oldalára állt”, s élete végéig bántotta őt, hogy a Kelet népe felnyitotta szemeit egy nyugotfinak című vitairatban keményen bírálta a „legnagyobb magyart”, akit egyébként ő maga is tisztelt, tanulmányozta műveit, hallgatta felszólalásait./14/
Jegyzetek
10 Kiss L., 1994:21-36. p.
11 Pongrácz Elemér: Pongrácz Lajos. Honti Lapok, 1899/34. 2-4 .p.
12 Kiss L., 1994:37.p.
13 Pongrácz E., 1899:2-4. p.
14 Lásd részletesebben: Kiss L., 1994 42-49 .p.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”56316″}
