Honlapunkon szóltunk már a felsőtúri nemesi sírjelekről s a Pongráczok itteni temetkezési helyéről. Most ezt részletesebben is bemutatjuk, kitérve a család más jeles tagjaira is. Úgy gondolom, az október 10-én itt rendezett konferencia után ez nem lesz felesleges dolog, a kutatókat pedig az említett családtagok további munkára ösztönzik majd.
A PONGRÁCZ – SÍRBOLT Felsőtúron a római katolikus templom kertjében áll. Az első halott 1830-ban, az utolsó 1900-ban került ide. A fentiekben említettem, hogy alig két évtizede, amikor a család neves tagja, Pongrácz Lajos személye után kutattam, még hatalmas gizgazok, bokrok vették körül a szinte megközelíthetetlen sírkertet. Jópár évnek kellett eltelnie, amíg a helyet kitisztították, s láthatóvá vált a régi sírkő is. A sírkövet annak idején Malagyi József helybeli plébános hozatta rendbe. A restaurálás után olvashatóvá vált annak szövege is, amely az alábbiakat tartalmazza: „Áldott emlékű szülői, Szentmiklósi és Óvári Pongrácz István és neje, Okolicsányi Klára, valamint szeretett testvérei: Gyula, Sándor és Mária emlékére emeltette Pongrácz Anna 1890.”
Pongrácz Anna (1817-1891) a család harmadik gyermeke volt, Párizsban hunyt el 1891-ben. A síremléket (sírkövet) tehát halála előtt egy évvel állíttatta, amikor öccse, Pongrácz Sándor meghalt. Vele együtt akkor már – mint későbbi kutatásainkból megtudtuk – nyolcan pihentek a sírboltban. Később még ketten kerültek ide, Lajos és István. Az ő nevük ezért nem került fel a sírkőre. Kezdeményezésemre nemrégiben a helyi plébános Pongrácz Lajos író, helytörténész nevét felvésette a kőre. A síremlék-állíttató Anna egyébként kora ismert irodalmi alakja volt, alapító tagja a Kisfaludy Társaságnak, munkatársa az Életképeknek és a Honderűnek.
A Pongrácz-sírbolt mára egyféle zarándokhellyé is vált, hisz az itt nyugvó Lajos nevét, amit ugyancsak említettünk, felvette az ipolysági magyar alapiskola. Aztán bekerült a köztudatba, hogy a sírboltban pihenő két Pongrácz a szabadságharcban is jeleskedett, s így március 15- én e helyen is koszorúznak a hálás utódok.
Hogy pontosan kiket temettek hajdan a családi sírboltba, 1998-ban derült ki. Akkor a sírkert bejárata előtt egy
vezetéket fektettek le. A helyi plébános engedélyével felemelték a sírbolt bejáratát fedő két kőlapot, megtisztították a lépcsősort és a sírkamrák elé helyezett márványtáblák szövegét. A tetemeket a sírbolt bal oldalán kialakított kamrákban helyezték el, egymás felett. Összesen tíz koporsó kapott itt helyet. A sírbolt jobb oldalsó fele üresen áll.
S most nézzük, kik is nyugszanak a Pongrácz-család sírboltjában. Az első ide temetett halott Okolicsányi Pálné Horváth Erzsébet volt. Ő 1830-ban élete 73. évében hunyt el. Róla annyit tudunk, hogy a sírboltépítő Pongrácz István feleségének, Okolicsányi Klárának volt az édesanyja.
Két év múlva, 1832-ben került végső nyughelyére az 52 évesen meghalt Pongrácz István táblabíró, a már többször említett túri családalapító.
A sírbolt harmadik halottja a hét Pongrácz-gyermek egyike, Pongrácz Gyula, aki 58 évesen hunyt el 1861-ben. Ő alügyésze, 1849-ben pedig főbírája volt Hont megyének.
Egy év múlva tették a sírboltba (1862) az életének 73. évében elhunyt édesanyát, Pongrácz Istvánné Okolicsányi Klárát. Őt követte 1870-ben a 47 évesen elhunyt, három fiút és két lányt világra hozó Pongrácz Lajosné Nedeczky Emma. A Nedeczkyeké volt az a Korpona-patak menti kúria, ahol a Pongráczok jeles alakja, a férj, Lajos is lakott.
1878-ban temették a sírboltba a 49 éves Nagybüki Pákozdy Rózát, Pongrácz István cs. és királyi tábornokkamarás nejét. 1888-ban ide került még egy a hét Pongrácz testvér közül, Lipthay Frigyesné Pongrácz Mária, aki 62 évesen hunyt el.
1890-ben hunyt el Pongrácz Sándor (sz. 1824) császári és királyi altábornagy, aki több csatában tüntette ki magát. /25/ Olmücben volt hadapród, Krakkóban nevezték ki hadnaggyá. Ezrede sajnos a lengyel forradalom leverésére volt kivezényelve. Mint Egerváry Ödön írta róla: „Az 1848-ik év Lengyelországban érte Pongráczot, mégpedig jó távol hazájától, az orosz birodalom határain, s ő igen keveset tudott a honn történtekről, vagyis arról tudnia nem volt szabad”. /26/
A kétszáz éve született Pongrácz Lajos (1815-1899) császári és királyi kamarás, Hont megye nyugalmazott alispánja is Budapesten hunyt el, de augusztus 13-án itt helyezték örök nyugalomra. Életútját fentebb mutattuk be részletesebben.
Az utolsó családtag, aki még a sírboltba került Pongrácz István (1821-1900) császári és királyi kamarás, nyugalmazott tábornok volt. Ő az 1848/49-es szabadságharc kiváló hadügyi szakembere. Ott volt Győr bevételénél, Komáromban pedig mint táborkari főnök tevékenykedett Nagy Sándor mellett. A bukás után halálra ítélték őt; Arad várában raboskodott, de később kegyelemben részesült. Írói munkássága elsősorban katonapolitikai vonatkozású. A debreceni ütközetről szóló írását a Debreceni Lapok köz֊ölte folytatásokban. Ebben főleg az ország Ausztriával kapcsolatos viszonyát írja le részletesebben. A Magyarország története című munkája kéziratban maradt, akárcsak a Szabadságharcról szóló részletes naplója, melyből fia közölt részleteket az 1901-es Honti Naptárban. /27/ Az ő neve sajnos még nincs ott a felsőtúri sírjelen. Szólnunk kell itt a mélyen hívő emberről s a templomot támogató Pongrácz Istvánról is, aki feleségével, Pákozdi Rózával 1866-ban megépíttette a túri templom mellékoltárát Szent István tiszteletére. Ők festették azt az oltárképet is Móser István helybeli nemesemberrel, melyen Szent István felajánlja a koronát a Szűzanyának. /28/
Pongrácz István édesapja volt Pongrácz Elemér (sz.1862) írónak, a Honti Múzeum első igazgatójának, a Honti Naptár szerkesztőjének, aki szülőmegyéjében 1886-ban megindította a Honti Hírlapot is. Ugyancsak alapítója volt 1888-ban a Hontvármegyei Irodalom- és Művészetpártoló Egyletnek; a XIX. század végén kiadta a Hontvármegyei Alkmanachot, s megrendezte a Hontmegyei Történelmi Kiállítást is. A XX. század lején pedig összeállította A Pongrácz-család írói című munkát. (29/ Pongrácz Elemér ugyan nem a családi sírboltban pihen, de talán az ő nevét is meg lehetne örökíteni valamilyen módon szülőfalujában. Annál inkább is, mivel mára budapesti sírhelye is megsemmisült.
Ugyancsak említést s talán névmegörökítést is érdemelne István tábornok unokaöccse, Pongrácz László (1824-1890) altábornagy, akit a pándorfi csata után maga Kossuth nevezett ki századosnak, őrnagyi kinevezését pedig Görgeytől kapta. Kitűnő hadművelete folytán 1849-ben az ellenség gyűrűjén át betört Selmecbányára, s kitüntette magát Budavár bevételénél is. /30/ A Borovszky-monográfia s Bona Gábor kötete szerint /31/ 1987:270) ő is Felsőtúr szülötte, bár nem testvére Istvánnak, mint több helyen is írják. Ö a bevezetőben is említett Pongrácz Ádám leszármazottja, Pongrácz Joáchim, Hont megyei főszolgabíró és Fogarassy Mária fia.
Nagynénije volt egyébként az a Pongrácz Borbála, akit Ipolyi felmenője, Stummer Ignác vett feleségül. Innen is a rokoni kapcsolat Ipolyi Arnold és Pongrácz Lajos közt.
Befejezésül, hadd mondjuk el csak érintőlegesen, hogy a Hontban és Nógrádban is népes Pongrácz-család rokoni kapcsolatai, mint a fentiekből is kiderült, számos nemesi családra kiterjedtek; a Pongráczok tagjai Felsőtúron kívül több helyen is birtokossá váltak házasság révén, például Deménden, Terbegecen, Nagycsalomján stb. Az 1794-ben épült tebegeci templom kegyura volt például az a Pongrácz László, aki Isten ottani hajlékának szentélyfreskóján, a díszes oratóriumot ábrázoló képen is látható. /32/
A nagycsalomjai Pusztatemplom melletti temetőben nyugszik az a Bihari Méhes Józsefné Óvári és Szetmiklósi Pongrácz Eszter (1856-1916), akinél, a nagycsalomjai udvarházban gyakran vendégeskedtek Mikszáth Kálmán fiai is, s aki rokoni kapcsolatban állt Mikszáthné Mauks Ilonával. /33/
Jegyzetek
25 Róla a Honti arcképcsarnok című könyvemben rajzoltam kisebb portrét.1998:64. p.
26 Idézi: Csáky, 98:64. p
27 Csáky, 1998:60. p.
28 Csáky Károly: Felsőtúr szakrális emlékei. In: Uő.: Szakrális emlékeink nyomában I. Dunaszerdahely, 2008:38.p.
29 Csáky, 1998:127-129. p.
30 Csáky, 1998:63. p.
31 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest, 1987:270. p.
32 Csáy Károly: Terbegec szakrális emlékei. In.: Uő.: Szakrális emlékeink nyomában IV. Dunaszerdahely, 2011:122. p.
33 Csáky Károly: Egyházascsalomiától Nagycsalomjáig. Nagycsalomja, 2012:89. p.
Csáky Károly, Felvidék.ma
a felvételek Csáky Károly munkái, illetve reprodukciói
{iarelatednews articleid=”56316,56394,56393,56392″}
