Schwartz Katinka, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének alelnöke az anyanyelvi oktatásról és a felvidéki magyar kisiskolákról szolt a Szövetség a Közös Célokért Kassán megtartott közgyűlésén. Az alábbiakban olvasható a november 7-én Thália Színház Márai Stúdiószínpadán elhangzott korreferátum.
Az anyanyelvi oktatás, az anyanyelven való művelődés terén egyre nagyobb atrocitások érik nemzetrészünket, és ha ez ellen nem emeljük fel szavunkat és a folyamatok tétlen figyelői leszünk, hamarosan nem lesz kinek átadnunk legnagyobb kincsünket, édes anyanyelvünket, népi nemzeti értékeinket, kultúránkat, csodálatos népmeséinket, népdalainkat, néptáncainkat, mert az iskoláinkkal együtt az utódok is elfogynak.
A veszély óriási!
A huszonnegyedik órában, vagy tán már utána vagyunk.
A különböző fórumokon olyan döntések születnek, melyek a felvidéki magyarság minél gyorsabb felmorzsolódását igyekeznek elősegíteni.
Ezen folyamatok megállítása érdekében igyekeznek a felvidéki magyar civil szervezetek egységesen fellépni és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nevében arra szólítjuk fel pártjaink országos vezetőit, hogy emeljék fel szavukat, szólítsák fel regionális és helyi képviseletüket, hogy az utolsó órán közösen tegyünk a felvidéki magyar oktatás megmaradásáért.
A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Országos Elnöksége azt üzeni politikusainknak, hogy össze kell fognunk, és mi szülők az egymást erősítő egységes közös fellépést igényeljük, és senkinek nem toleráljuk, ha efölé helyezi szűk csoport- vagy párt érdekeit.
Azt üzenjük polgármestereinknek és önkormányzati képviselőinknek, hogy ne az iskolai demokrácia csorbítására szerveződjenek, hanem a kistérségi oktatástervezésre.
Azt üzenjük Komáromba és Nyitrára a tanárképző karokra, hogy jobban felkészített magyar pedagógusokra van szükségünk.
Azt üzenjük intézményeink vezetőinek, hogy az eredményes, a hatékony, a minőségi iskola kiépítése döntő mértékben rajtuk múlik.
Azt üzenjük a pedagógusoknak, hogy oktató-nevelő munkájukon változtatni kell – nem többet, hanem másképp. A tantervek, a tanfelügyelők, a monitoring eredmények és a kreditgyűjtés helyett a gyereket kell gondolkodásuk és terveik fókuszába helyezni.
Azt üzenjük a szülőknek, hogy a magyar iskola jó út gyermekeink boldogulásához, de a bizalom mellett az együttműködésre is nagyobb szükség van.
Azt üzenjük papjainknak, lelkészeinknek, hogy a „vedd meg – edd meg – tedd meg” globalizált őrületében is vezessék a rájuk bízott nyájat a hit, remény és szeretet világába.
Azt üzenjük a sajtónak, hogy hatalmuk, véleményformáló lehetőségük, közösségépítő, vagy éppen ellenkezőleg – romboló hatásuk óriási –, de ugyanekkora a felelősségük is.
Azt üzenjük a magyar diákoknak, csak nyugodtan tanuljanak, vegyék birtokukba mindazokat az ismereteket és tudásokat, amit jövőjük, fejlődésük igényel. Abban a küzdelemben, ami most vár ránk, nekik ez a feladatuk. Nekünk, felnőtteknek pedig az, hogy megóvjuk, megtartsuk és fejlesszük a magyar iskolát.
Albert Sándor komáromi üzenetünkből kiindulva próbálta meghatározni a közeljövő feladatait.
Megállapítja, hogy a komáromi tiltakozó megmozduláson több mint ezer ember vett részt, ami sikerként könyvelhető el.
Sikeres volt persze a 2013 decemberében a Szlovák Parlamentnél szervezett tüntetés és a 26 ezer petíciós aláírás begyűjtése is. De a kérdés mégiscsak az, hogy mi történik ezután? Ki és mikor tesz le az asztalra egy olyan anyagot, amely iskolahálózatunk átszervezését és az iskolák minőségének javítását vázolja fel.
Mindenki tudja, de senki sem meri kimondani, hogy a jelenlegi iskolahálózatunk fenntarthatatlan. Ennyi iskolát ma már nem tudunk megtölteni gyerekkel.
A tiltakozó nagygyűlés határozatában három pont szerepel:
1. A kisiskolák megmaradása érdekében a minisztérium tegye lehetővé a minimális létszámok csökkentését.
Ezzel az a gond, hogy a minimális létszámokat a parlament fogadta el törvény formájában, tehát a minisztérium nem módosíthat rajta. Ez a parlament pedig nem fogja megváltoztatni a saját döntését. Sokan az új parlamentben bíznak, de a jelenlegi politikai helyzetet ismerve nem valószínű, hogy tavasszal érdemi változásra kerül sor a parlament összetételében.
2. Követeljük, hogy a minisztérium partnerként tekintsen ránk és ne döntsön rólunk, nélkülünk.
Ezzel csak egyetérteni lehet, de sajnos a gyakorlat nem ezt igazolja.
3. Követeljük az önálló magyar osztály létrehozását a minisztériumban, az Állami Pedagógiai Intézetben és a Szabványosított Mérések Nemzeti Intézetében.
Ezzel a követeléssel is egyet kell értenünk. A kérdés persze az, hogy milyen kompetenciákkal rendelkeznének ezek az osztályok. Némi tapasztalatunk van a múltból, de a jelenből is. Lásd a Nemzetiségi Osztály összetételét és működését.
A Zárónyilatkozat nem említi meg a kerettantervet, pedig véleménye szerint ezt kellett volna a tiltakozó nagygyűlés középpontjába állítani.
Ez a miniszteri rendelet (még csak nem is törvény!) „lebutítja” a magyar iskolák tanulóit. Nem ad lehetőséget, nem ad elég időt (elég tanítási órát) arra, hogy a gyerekek megfelelő szinten sajátítsák el az alapkészségeket: az írást, olvasást, és számolást. Ezzel óriási hátrányba kerülnek a szlovák iskolák tanulóival szemben, és problémát okozhat a későbbi tanulmányaik során is!
Elfogadhatatlan az a javaslat, hogy az iskolai programokra szánt, ún. szabad órákat használjuk fel ennek pótlására.
Ez azért is elfogadhatatlan, mert elveszik a lehetőséget az iskola saját arculatának kialakításától. A szlovák iskolák viszont ezt megtehetik, ezért kínálatuk színesebb és vonzóbb lehet, és „elszívhatják” a magyar gyerekek egy részét is!
Ha lenne „szabad” órakeret, akkor megoldódhatna a magyar történelem oktatása is!
Hiú remény ugyanis abban bízni, hogy a minisztérium órakeretet biztosít a magyar történelem oktatására, hiszen arra sem hajlandó, hogy ilyen jellegű tankönyv kerüljön a piacra.
A ránk erőltetett kerettanterv durva beavatkozás a magyar iskolák életébe. Ez a magyar iskolák durva diszkriminációja, ezért jogi úton kell megtámadni.
Véleménye szerint ezzel a kerettantervvel nem lett volna szabad megkezdeni a tanévet. Azért sem, mert egy idő után majd bizonyítottnak látják, hogy megtehetik, hiszen az iskolák így is működnek.
Albert Sándor Szövetségünk üzenete alapján fogalmazta meg azt, hogy mit kellene tenni és mire kellene odafigyelni a közeljövőben:
– megszervezni a kistérségi oktatási intézményeket;
– átalakítani a magyar pedagógusképzést;
– változtatni a pedagógusok oktató – nevelő munkáján;
– működtessünk eredményes és hatékony minőségi iskolákat!
Mindezek ismeretében fogadta el a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Országos Elnöksége Galántán a Kaskády szállóban a 2015. október 23-án tartott ülésén a következő Nyilatkozatot:
1. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöksége úgy látja, hogy az elmúlt időszakban háttérbe szorult a szlovákiai magyar oktatásügyet, iskolás gyermekeinket leginkább érintő probléma megoldásának, a magyar iskolákban az új kerettanterv által öt órára redukált, megcsonkított írás-olvasás oktatásának a kérdése. Erre, a mindenkit egyaránt érintő igazságtalanságra és pedagógiai szempontból védhetetlen hibának az orvoslására kell elsősorban megoldást találnunk.
2. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének az országos elnöksége egyetért azokkal a szakmai véleményekkel, melyek szerint a jelenlegi társadalmi, demográfiai és gazdasági viszonyok mellett nem tartható fenn minden szlovákiai magyar iskola, s egyben szorgalmazza, hogy a lehető legrövidebb időn belül (két-három hónap) kisrégiós találkozókon legyen tisztázva az ésszerű keretek közt a szlovákiai magyar közösség fennmaradását és további fejlődését szolgáló minőségi iskolahálózat. A találkozók sikere azon múlik, hogy vegyenek részt rajtuk az érintettek, a fenntartó önkormányzatok képviselői, az iskolavezetők, az iskolatanácsok vezetői és a szülők.
3. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének országos elnöksége felszólítja politikai pártjaink vezetőit, képviselőit és a parlamenti választásokon érdekelt személyeket, jelölteket, hogy tartsák tiszteletben a szlovákiai magyar oktatásügy ideológiai semlegességét.
4. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének országos elnöksége támogatja a Szlovák Pedagóguskamarának az oktatásügyi költségvetés és a pedagógusbérek emelésével kapcsolatos követeléseit.
A Nyilatkozatot a 2015. október 29-én, Iskoláink jövője kultúránk záloga a Mátyusföldön is címmel, Deákin megrendezett regionális közösségi fórum résztvevői is tudomásul vették és támogatják.
Tisztelt jelenlévők!
Nagy a felelősségünk. Szebb jövőnk, elsősorban gyermekeink, családunk boldogsága, településeink fennmaradása, régióink fejlődése érdekében kisebb-nagyobb közösségekben egymást segítve tudjuk csak meghozni helyes döntéseinket, csak egymást segítve tudjuk megtalálni helyünket e földön, szülőföldünkön, mely szeretnénk remélni, hogy a miénk is, a mi hazánk is.
Ennek érdekében kell felelősségteljes, helyes döntéseinket meghozni addig, amíg nem késő, és nem mások döntenek helyettünk.
Felvidék.ma
Fotó: Homoly Erzsébet
{iarelatednews articleid=”57292″}