Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) vezető szerepét 1960-tól az ország alkotmánya garantálta, s a pártvezetés a szocialista blokkban már tapasztalható változások ellenére sem állt készen arra, hogy megossza a hatalmát. Aki erre törekedett, a törvénnyel találta magát szemben. A kommunista vezetés november 21-én még milicisták ezreinek bevetését fontolgatta Prágában a változásokat követelőkkel szemben.
A Szovjetunióban zajló úgynevezett „peresztrojka” és „glasztnoszty”, a magyarországi, a lengyelországi rendszerváltozásra utaló jelek a CSKP ortodox vezetésében inkább csak félelmeket és idegességet váltottak ki, mintsem komolyabb reformok bevezetésére ösztökélte volna őket. A CSKP ragaszkodott vezető szerepéhez, a másként gondolkodók bevonásáról a hatalomba hallani sem akart. A november 17-ei diáktüntetést még durván szétverték, és a későbbiekben is úgy gondolkodtak, hogy ha erőszakkal is, de megtartják a hatalmat. Marína Zavacká történész szerint, a kommunista párt a rendszer bírálóival szembeni kemény fellépésével eljátszotta azt a lehetőséget, hogy a formálódó ellenzék hiteles tárgyalópartnere legyen. Körömszakadtáig ragaszkodott a hatalomhoz.
„November 21-én a CSKP Központi Bizottsága a fővárosba rendelte a Népi Milícia egységeit. A döntés után pár órával Miloš Jakeš kommunista főtitkár mindezt érvénytelenítette, ám 22-én még így is 4 ezer milicista gyűlt össze bevetésre készen Prágában” – nyilatkozta a történész. Úgy véli, a bevetésükre csak azért nem került sor, mert a kommunista rezsim képviselői megítélésében minden újabb brutális beavatkozást a nyilvánosság úgy fogna fel, mint a hatalom fellépése a néppel szemben, miközben a párt azt állította, hogy a népakaratot képviselik. S azzal is tisztában voltak, hogy 1968-tól eltérően, ez esetben Moszkva segítségére nem számíthattak.
November 25-én a szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) fogalmazta meg 12 pontos követelései között a CSKP vezető szerepének törlését. A kommunista vezetés azonban ezt vehemensen elutasította. A sikeres november 27-ei általános sztrájk nyomán azonban rá kellett döbbennie Jakešéknak, hogy a lakosság többsége ellenük fordult. November 29-én a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette a kormány a VPN követelését, s a jelen lévő 177, többségében kommunista képviselő ellenszavazat nélkül elfogadta az alkotmány 4-ik cikkelyének törlését. Megnyílt az út a pluralizmus és a szabad választások felé.
BA, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”49975″}
