1974 és 1980 között ötvenötször szerepeltél a csehszlovák válogatottban. Hol játszottad első meccsedet a címeres mezben? – szólt a kérdés Gőgh Kálmánhoz.
Teheránban, Irán fővárosában. Bizonyos előnyömre vált, hogy akkoriban négyen voltunk a Slovanból a keretben – Pivarníknak már bérelt helye volt a válogatottban, Ondrust is meghívták, aztán Jozo Capkovic következett, s végül én.
Könnyen ment a beilleszkedés?
A válogatottság óriási ösztönző erő. Az ember ráébred, hogy egy egész ország képviselete a feladata, s ez nagy felelősség, amely egyúttal nyomaszt: hozzá kellett szoknom. Ugyanakkor lelkesített is, hogy bekerültem a nemzeti tizenegybe, ezért igyekeztem tökéletes összpontosítással, száz százalékos erőbedobással készülni és küzdeni. Élvezet volt a liga legjobbjaival együtt focizni. Meg akartam mutatni, hogy én is közéjük tartozom. Alaposan felmértem, hol vannak még hiányosságaim, miben javulhatnék, s mit vár el tőlem a szövetségi kapitány. Számomra a válogatottság mindennapos munkát jelentett, s ennek megfelelően éltem és edzettem. Én voltam a védekezéssel törődő, leghátrább játszó hátvéd, mivel előttem Panenka játszott, aki alkotó, a támadás építésével és a gólszerzéssel elfoglalt játékmester volt. Ha nem jött be egy-egy átadása, az ellenfél máris létszámfölényben rohamozott. Megpróbáltam felkészülni rá, mit tegyek, ha egyszerre két támadóval találom magam szemben, miképpen próbáljam meg védeni a kapunk előtti területet. Az én térfelemen játszott sokáig Nehoda is, akinek kiváló volt a taktikai érzéke, általában időben igyekezett lefedezni az ellenfél csatárait, s így némileg mindig kitöltődött a Panenka-féle kalandozások okozta űr.
A Jezek és Venglos vezette nemzeti tizenegy 1976-ban Belgrádban Európa-bajnoki címet szerzett. A siker váratlan volt, hiszen a világbajnok NSZK-t győztétek le a döntőben. Reménykedtél egy ilyen hatalmas sikerben?
A belgrádi utazás előtt kedvezően alakult a helyzetünk, mert nyugodtan készülődhettünk, nem vártak tőlünk kimagasló szereplést. Beszélgettünk is erről egymás között, s éreztük, hogy jó hangulatban várjuk a soron következő meccseket. Bíztunk benne, hogy képesek leszünk megfelő teljesítményt nyújtani. Angliát, a Szovjetuniót és Portugáliát magunk mögé utasítva kerültünk a legjobb négy közé, s közben világossá vált, hogy a csapat a nehéz ellenfelektől sem fél.
Érdekes, hogy a hollandok elleni elődöntő megterhelőbb volt számunkra, mint később maga a döntő – a hollandokat a sajtó már előzőleg kikiáltotta Európa-bajnokoknak. Ez a csata inkább lelkileg, mint testileg viselt meg bennünket. Miután bejutottunk a döntőbe, megnyugodtunk, mert tudatosítottuk, hogy a legvérmesebb szurkoló sem várhat el többet tőlünk. Egészséges önbizalommal készültünk, remélve, hogy ha a szerencse mellénk szegődik, esetleg a németeket is megverhetjük. Kiváló lelki állapotban léptünk pályára.
Nagyon elfáradtatok a döntőben?
Igen, de ebben az is közrejátszott, hogy váratlanul, egyik óráról a másikra gyökeresen megváltozott az időjárás, lehűlt a levegő és zuhogni kezdett az eső. A hosszabbításban nekem is görcs kerülgette a lábam, bár ez nálam rendkívül ritka tünet volt. Nagyon érdekes volt viszont a díjkiosztó ünnepség utáni viselkedésünk. A pályán átvettük az aranyérmeket, a virágcsokrokat, fogadtuk a gratulációkat, majd bevonultunk az öltözőbe.
Ott óriási csend szakadt ránk, még az edzők, a gyúró és az orvos is elnémult, legfeljebb néhány suttogás hallatszott. A csendet valószínűleg az váltotta ki bennünk, hogy gondolatban visszapergettük az aranyéremig tartó út mindegyik állomását. Rengeteget dolgoztunk ezért az elismerésért, és célba értünk! Tudatosítottuk, hogy lezárult egy megismételhetetlenül szép, közös szakasza az életünknek. Tény, hogy sok játékos soha többet nem tudta ott nyújtott teljesítményét megismételni! Ennek az egymáshoz csiszolódott közösségnek ez az elsőség volt a legnagyobb bravúrja.
(Folytatjuk.)
Batta György, Felvidék.ma
Fotó: EB döntő után- Belgrád 1976. Lent jobbról a harmadik Gőgh Kálmán. Foto Zlatá kniha futbalu na Slovensku. repro; M. Nagy László felvétele.{iarelatednews articleid=”56759,57184,57185,57186″}
