58436

A tájainkon elterjedt újévi köszöntőkről a XVI. század óta vannak adataink. Újév napjához szintén több hiedelem, tilalom és előírás is kötődött. Ezekből szemezgettünk.

A pogányok Rómában az év kezdőnapját Janus tiszteletére kicsapongással ünnepelték, jókívánságokat mondtak és ajándékokat osztogattak. A keresztények később erre a napra tették Jézus körülmetélésének ünnepét. A római újév valójában a Julius Caesar-féle naptárreform útján került január elsejére, azelőtt az évkezdetet nálunk is karácsonytól, azaz december 25-től számították. A január eleji évkezdet a Gergely-féle naptárreform /1582/ óta vált általánossá. (Tátrai Zs. – Karácsony Molnár E., 1997. 25. l.)

A jeles folklorista, Mircea Eliade írja: „A legtöbb primitív társadalomban az Újév azonos az új termésre helyezett tabu visszavonásával: ezzel a kijelentéssel a termés ehetővé és ártalmatlanná válik a közösség számára… Az itt a lényeg, hogy mindenütt él bizonyos elképzelés a biokozmikus ritmusokra alapozott időszak végéről és kezdetéről, amely elképzelés azonban egy tágabb rendszerbe is beépül.” (1993. 81–83. l.)

A tájainkon elterjedt újévi köszöntőkről a XVI. század óta vannak adataink. Az újév reggeli házról házra járás a magyar nyelvterületen is elterjedt: a fiúgyermekek, legények, férfiemberek különféle köszöntőket mondtak ilyenkor: a háztartás, a gazdasági élet és az egyén szerencséjét kívánták. Elterjedt például az Újesztendő, vígságszerző kezdetű vallásos népének is.
Az Ipoly jobb partján gyűjtött újévi köszöntők is hűen tükrözik a nép vágyát; kifejezik a szegény ember óhaját, s mindazt, amit a parasztság az adott helyzetben a legszükségesebbnek tartott. Megfogalmazódik bennük az állatok szaporodását célzó néhány jókívánság, akárcsak az egészség biztosítására, a betegség távoltartására irányuló varázsszó.

A palástiak köszöntőjében az újév aranymadárként érkezik:
„Az ujjév, az ujjév,
Áldást hozzon rátok,
Mint eggy aranymadár,
Szájjon be hozzátok!

Szájjon be hozzátok
Arany csicsergéssel,
Sok boldogságot kívánok
Az ujj esztendőbe´!”

A nagycsalomjaiak jókívánságában az étel és a ruha bőségének óhaján kívül az egészség vágyása is megfogalmazódik:
„Boldog ujjévet kívánok
Az ujj esztendőbe´,
Fehér kenyér dagaggyon
A nyárfa teknőbe´!

Hús, kenyér és ruha
Legyen mindig bőven,
A patikát felejcsük el
Az ujj esztendőbe´!”
(Csáky K., 1987. 68. l.)

Az ipolybalogiak köszöntőjében a csillagokon lépdelő angyal hozza a vidámabb, boldogabb újesztendőt, pontosabban ezt kívánják az újévet köszöntő gyermekek:
„Angyal száll az égből,
Ruhájja hófehér,
Csillagokon lépked,
Míg a földre leér.
Jobb lábán az ujjév,
Még fátyol boríttya,
Az óesztendőnek
Készen már a sírja.
Angyal, édes angyal,
Lebbentsd föl fátyladat,
Az ujj esztendőben
Ne legyen sok bánat.
Hozz reánk örömet,
Áldást, békességet,
Melegebben süssön a nap
Házunk felett!”

De mondtak ugyanitt ilyen szerény és egyszerű köszöntőt is:
„Itt az ujjév, ujjat hozzon,
Régi jótól meg ne fosszon!
S ha már több jót nem is adhat,
Vigye el a régi rosszat!”
(Csáky K., 1987. 69–70. l.)

Az év első napján tehát a fiúgyermekek a Középső-Ipoly mentén is már kora reggel elindultak „ujjévet köszöntenyi”. Valamikor majd minden házhoz bementek, ma azonban már csak a rokonokat és a szomszédokat keresik fel. A fiúgyermekeket különben mindenütt várták, örültek megjelenésüknek, mert a hiedelem szerint ha ilyenkor fiú érkezett elsőként a házhoz, akkor ott „egísz évbe´ szerencse lett”. Mindezt több helyen, például Kelenyén és Födémesen még ma is így tartják.

Az újévi köszöntők manapság is jól gyűjthetők. Gazdag változatukból teszünk itt közzé néhányat.

Kelenye:
„Az ujj esztendőbe´
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros,
Jól fizessen a tinó,
Nyerjen a mészáros!
Tüccski-hajtcski baromnak
Sokasoggyon lába,
Bica járjon mezőbe,
Gyermek iskolába!
Szegény ember malacának
Eggy hijja se essék,
S ne legyen itt
Burgonyabetegség!
Aggyon Isten ami nincs
Az ujj esztendőbe´!”
/Bodzsár Mihály, 1904., 1980/

Kóvár:
„Aggyon Isten minden jót
Az ujj esztendőbe´
Éjjenek hát bő szerencsén,
Vidám egíssígbe´!

Bő szerencse, istenáldás
Kerüjjön most sorra,
Öregeknek, aprajának
Jó´ mennyen a dolga,
Örüjjönek, vigaggyonak
Az ujj esztendőbe´!”
/Petényi József adatközlése, 73 éves, 1981/

Nagycsalomja:
„Eggy csepp tinta cseppent
A cipőm orrára,
Bejelentem ujjév napjára:
Ha kalácsot adnak,
Nagyot harapok,
Ha virgácsot adnak,
Majd elszaladok.

Csörög a kulcs,
Pénzt akarnak adni,
Aggyon Isten a gazdának
Bort, búzát, barackot,
Tizenhárom kurtafarkú malacot!”
/Mitacz Szerén adatközlése/

„Az ujjév reggelén
Minden jót kívánok,
Ahová csak nézek,
Nyíjjanak virágok!

Még a hó alatt is
Rózsa nyiladozzon,
Dalos madár zengjen
Minden rózsabokron.

Minden szép, minden jó,
Legyen minden bőven,
Szájjon sok-sok áldás
Magukra az ujj esztendőbe´!”
/Balázsné Révész Erzsébet, 64 éves, 1981/

Ipolynyék:
„Az ujjév reggelén
Vigan üdvözöjjünk,
Mer´ mán az óévet
Tegnap eltemettük.

Legyen egísségbe´,
Boldogságba´ részünk,
S az apró bajnak
Majd oda se nézünk.

Legyen bő aratás,
Szénával telt pajta,
Bankóktól duzzaggyon
Gazdák pénztárcájja!”
/Siket István, 72 éves, 1979/

Ipolybalog:
„Az ujjévnek beálltával,
Szivemből jövő hálával
Hozok ma üdvözletet.
Ki a tavaszt virágjával,
Egét fényes csillagjával,
Ékesíti áldásával,
Éltesse soká e népet,
Aggyon boldog, szép ujj évet!”
/Rados Imre, 1895., 1980/

Ipolykeszi:
„Szerencsés az ünnep,
Kedves a vasárnap,
Aggyon a jó isten
Bort, búzát a gazdának!
Tyúkot, lúdat
A gazdasszonynak,
Erőt, egészséget
A házbeli népnek,
A mekholtaknak
Örök üdvösséget!
Boldog ujjévet kívánok!”
/Varga János adatközlése/

„Aggyon Isten füvet, fát,
Tele pincét és kamrát,
Sok örömet a házra,
Boldogságot hazánkra!
Ebben az évbe´
Mind boldogan éjjenek!”
/Gömöri Vince, 1935., 1981/

Ipolyhidvég:
„Én még nagyon kicsi vagyok,
Nem érem fel az ablakot.
Azért eggy kis székre állok,
S onnan nagyot kiáltok,
Boldog ujjévet kívánok!

Most már a sarokba állok,
És a százasra várok!”
/Abelovszky Istvánné, 72 éves, 1979/

Újévi tilalmak és előírások
Újév napjához szintén több hiedelem, tilalom és előírás kötődött. A palástiak szerint ilyenkor nem volt szabad szárnyasállatot enni, „mer´ hogy szétveri a pénzt”. Pereszlényben újév napjára a gazdasszony csak disznóhúst főzött ebédre, mert a disznó „betúrta a szerencsét”. A szárnyasállatról az itteniek azt tartották, hogy „kiröpíti a szerencsét”.
Ugyancsak pereszlényi adatközlésekből tudjuk, hogy újév napján ajánlatos volt túrósrétest sütni, mert aki abból evett azon a napon, az hosszú életű lett. A mákos étel fogyasztását viszont tiltották, nehogy sok legyen az új évben a „bóha a házná´”.
Bernecén nem volt szabad „mákot törni, mert akkor az illető egész évben bolhát öl”. (EA 14 775. 10. l.)
Nem volt szabad az év első napján diót sem törni, mert akkor „abba´ az évbe´ mást is összetörtek vóna”. Az ipolyhidvégiek a nyúl fogyasztásától óvakodtak. A hiedelem szerint ugyanis ez „elvihette a szerencsét”. (Csáky K., 1987. 72. l.)

Legyen így vagy úgy, mi minden kedves Olvasónknak sok szerencsében gazdag új évet kívánunk!
Csáky Károly, Felvidék.ma