58475

Érdekes esztendeje volt 2015 a szlovák belpolitikának. A parlamenti választások előtti év ugyanis nem hozott letisztulást a politikai erők vonatkozásában.

Nyáron hatályba lépett az új választási kódex, igaz, lényegesen nem módosult maga a rendszer, az ország továbbra is egyetlen választókerület, ami az erős központokkal és vezéregyéniségekkel bíró pártoknak kedvez. Az erőviszonyok sem változtak. A jobboldal a 2010-2012-es pünkösdi királyságát nem tudta kiheverni, tovább aprózódott, tucatnyi párt és frissen alapított pártocska akar szerencsét próbálni márciusban, kevés vagy még kevesebb eséllyel, egymás választói bázisát gyengítve. Igazi választási programokat sem láttunk eddig tőlük, a gyarapodó plakáterdők értelmezhetetlen, üres, olykor nevetséges frázisokkal vannak tele. Egy dolgot árulnak el erőteljesen: egy-egy jelölt meg akarja mutatni magát, fel akarja hívni magára a figyelmet.

A Smer biztos befutó, ezt mutatják a közvélemény-kutatások. Még egy Dzurindát nem tudott kiállítani a jobboldal, ahogyan még egy SDK-t sem. Fragmentált maradt. Az új pártok közül csak a Sieť képes tartósan 10 százalék feletti eredményre, a régiek – a KDH, a Most-Híd és az SNS – együtt ha hozhat 20 százalékot. Biztos befutónak látszik a Matovič-Lipšic-féle közös lista is 5-6 százalékkal. Az SaS a legutóbbi másfél hónapban többször átugrotta a parlamenti küszöböt, időnként az MKP is, de a sorsuk majd csak a márciusi voksoláson dől el.
2015-ben átütő témát nem tudott asztalra tenni az ellenzék. Nem erősítette a kereszténydemokratákat a családok védelméről kiírt népszavazás sem, mely szokás szerint sikertelen és érvénytelen lett; de a kormány által megalkotott emberjogi és kisebbségvédelmi stratégia sem javította az LGBT-közösségek jogállását, így a liberális pártok népszerűségét sem. Eredményként annyi könyvelhető el, hogy az új évtől van gyermekjogi biztosa Szlovákiának, amit az EU már elég hosszú ideje sürgetett, és az egészségkárosultak jogaival is önálló biztos foglalkozhat.

A nemzeti kisebbségek jogai terén előrelépés nem történt. Különösebben nem is foglalkozott velük a hatalom, legfeljebb annyiban, hogy vizsgálta, melyik újabb számbeli kisebbséget lehetne még hivatalosan elismert kisebbségi csoporttá nyilvánítani. A demokratikus látszat kedvéért, hiszen a kisebbségi kultúrák támogatása terén az elmúlt négy évben folyamatosan romlott a helyzet, s 2015-re eljutottunk odáig, hogy az iskolahálózatuk – egészen pontosan: a magyar tannyelvű iskolák hálózata – megsemmisítendő célponttá vált. Itt üt vissza, hogy Szlovákia jogrendje a pozitív diszkriminációt csak a többségi nemzet vonatkozásában ismeri el (lásd a közoktatási törvények kitételeit a vegyesen lakott területek szlovák tannyelvű intézményeinek fokozott védelméről). Az ellenzéki Most-Híd egy-két kezdeményezése, mely a kisebbségi nyelvhasználatra és kultúratámogatásra vonatkozott, teljes kudarc lett. Egy parlamenti szavazás erejéig ugyan elhúzta a mézesmadzagot Bugárék orra alatt a Smer, de ez is csak a politikai játék eszköze volt. Kisebbségi – elsősorban magyar – ügyben a Fico-Maďarič–Draxler (Čaplovič) csapattól más nem is várható; érdemes emlékezni a Fogaš-Fico tandemre még az SDĽ-ből, ahol ők jelentették a Slota nemzetijeivel vetekedő nacionalista-magyarellenes vonalat!

A kormánypárti többség a maga útját járta. A migránsválságot és terrorveszélyt sikeresen kezelte. A korrupciós botrányok sem tettek kárt népszerűségében. A le nem hívott uniós támogatások, az egészségügy botrányai, de még a Váhostav csődje sem tépázta meg a nimbuszát. Senki nem kéri számon Ficón ez egy egészségbiztosítót, és nem ártott a Smer népszerűségi mutatóinak a pedagógusok és egészségügyi szakdolgozók, nővérek és szülésznők tiltakozása sem.

Szlovákiában abból sem lett botrány, hogy a hatalomközeli két nagy cápa (Penta, J&T) médiabirodalom építésébe fogott, tévéket, napilapokat (Sme, Új Szó, Plus 1 deň), hírportálokat, hetilapokat szereztek meg. A szlovák sajtó és elektronikus média többet foglalkozott Andrej Babiš csehországi médiafelvásárlásával, mint a hazai hasonló történésekkel. És persze hallgatott a szociáldemokrata kormány, de az ellenzéki politikai pártok is.

A kormány-ellenzék viszonyt az elmúlt időszakban az is jellemezte, hogy ha igazán szükség volt rá (pl. alkotmánymódosítások), az ellenzéki parlamenti padsorokban mindig akadt támogatója Ficóéknak. Hol a kereszténydemokraták segítettek be – maguknak is szerezve valamit cserébe –, hol a Most-Híd vagy a maradék SDKÚ, Pavol Frešo… Nem igen vethetnek hát egymás szemére semmit a jobboldali parlamenti erők. Akkor sem, amikor Fico időnként arról beszél, koalíciós kormányt szeretne a választások után, kiszámítható politikai partnerrel. A potenciális partnerek pedig (Sieť, KDH, Most-Híd, SNS) a választási eredményt várják, mert az alkupozíciókat az fogja meghatározni.

Persze az is egyértelművé vált, hogy a kormányzás megtartás Robert Ficónak és a Smernek rendkívül fontos. A 2015-ös év ezért is volt a szociális csomagok éve Szlovákiában. Ami a politikai paletta egészében osztatlan sikert aratott intézkedései közül, a minimális nyugdíj bevezetése, illetve a 2004 előtt megözvegyültek özvegyi járandósága folyósításának újbóli lehetővé tétele. A szociális csomagok többi intézkedése már megosztott fogadtatást kapott. A jobboldal több juttatást várt volna a fiataloknak, a kisgyermekes családoknak, míg a Smer inkább az idősebb korosztály kegyeit kereste.

Mindez természetesen része már a választási kampánynak, mely egyes pártok esetében már tavaly tavasszal vagy nyáron elkezdődött, november óta pedig élesben folyik, s tele lesz vele a farsangunk is.

-ngyr-, Felvidék.ma