Lisieux-i Kis Szent Teréz ereklyéi a francia Lisieux karmelita apácaközösség szerzetesei jóvoltából ez év január 10-24. között felvidéki országjáró körutat tettek meg csaknem 25 település érintésével.
Január 10-én Pozsonyba, a koronázó Szent Márton-dómba, illetve Ligetfaluba, a Hétfájdalmú Szűzanya templomába érkeztek.
Bennünket, felvidéki magyarokat, leginkább Nagyszombatba vonzottak Teréz ereklyéi január 24-én, szombaton. Az ereklyék nagyszombati tartózkodása során ugyanis magyar zarándoklatra is sor került, így éppen két hónap után ismét magyar énektől és imától volt hangos a Szent Miklós-exkatedrális, melyről jól ismert, hogy 287 éven keresztül Magyarország főtemploma volt.
Maga a város magyar múltú történelmi város, Pázmány Péter városa pedig éppen ezért nem véletlenül úgy is ismert, mint a „kis magyar Róma”.
A már jó előre beharangozott program, melyre a hírportálunk is közölt előzetes meghívót szombat délelőtt negyed 12-kor vette kezdetét a különböző, távolabbi és közelebbi egyházközségekből a lelkiatyáikkal érkezett hívek Szent Miklós-exfőszékesegyházba történő bevonulásával. Fél 12-kor előadásra került sor, melynek során Szent Teréz (1873 – 1897) életébe nyerhettünk betekintést, megismerhettük a karmelita rendi szerzetesnő életét Kovács Pál atya jóvoltából, aki jelenleg a Győr-Moson-Sopron megyében található Újkér község plébánosa. Az atya felvidéki, alsószeli, illetve galántai gyökerekkel rendelkezik, jó ismerősöm még kispap kora óta, hiszen annak idején, 6-7 éve aktívan részt vett további kispaptársaival a felvidéki ministránstáborok megszervezésében.
Tőle hallhattuk, hogy Szent Teréz órásmester édesapa és csipkekészítő édesanya kilencedik gyermekeként született 1873. január 2-án. Nagyon fiatalon, csupán négy és fél évesen vesztette el édesanyját. Hét és fél évesen kezdett járni Lisieux-ben a helybeli bencés apátság iskolájába. 1883.március 25-én, húsvétkor megbetegedett, majd ugyanazon év pünkösdvasárnapján, mely akkor éppen május 13-ára esett, csodával határos módon meggyógyult. Látomásaiban Szűz Máriát vélte látni, ahogy mosolyog rá. Első szentáldozására egy évvel később, májusban került sor. 1888 áprilisában belépett a lisieux-i karmelita rendbe. Beöltözésére 1889 januárjában került sor, amikortól kezdve úgy titulálta, illetve írta alá magát, mint a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz nővér. 1895 és 1897 között szabadidejében a kolostori tevékenységek mellett megírta önéletrajzát, melynek az Önéletrajz „A”, „B” és „C” kéziratcímet adta.
1896 zöldcsütörtökről nagypéntekre virradó éjszaka először köhögött fel vért, mely a tuberkulózis jele. Ekkortól kezdődtek meg Teréz belső megpróbáltatásai – kísértések a hit és a remény ellen. Ezek egészen haláláig tartanak. Teréz fiatalon, mindösszesen 24 évesen, 1897.szeptember 30-án halt meg.
Halhattuk róla, hogy Xavéri Szent Ferenc mellett a missziók védőszentje, X. Piusz pápa szerint pedig a modern idők legnagyobb szentje Teréz. Halála után 10 évvel X. Piusz pápa kezdeményezte szentté avatását, melyre végül az 1910-ben elkezdődött, 7 évig húzódó boldoggá avatási per befejeztével, több korabeli tanú kihallgatásával 1921.augusztus 21-én, XV. Benedek pápa dekrétumával, majd végezetül 1925.május 17-én a XI. Piusz pápa által elvégzett szentté avatásával került sor. Éppen halálának 100.évfordulóján a több tucatból álló püspökkari konferencia egyházdoktorrá avatta. Ereklyéit, többek között egy koponyacsontdarabot, 1994 óta hordják a világban. Magyarországra 2007 augusztusában hozták őket.
Pontban déli 12 órakor ünnepi szentmise vette kezdetét a Szent Miklós-exfőszékesegyházban, melyet Kiss Róbert püspöki helynök, kanonok tartott. Az anyaországból, Győr-Moson-Sopron megyéből érkezett kántorok által játszott „Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep reggelén” kezdetű ének után a vikárius úr köszöntötte a Szent György-lovagokat, az oltártestvéreket, a híveket, megköszönte a jelen lévő lelkiatyáknak, hogy buzdították híveiket, s megszervezték a zarándoklatot autóbuszokkal a különböző régiókból, de ugyancsak azokat, akik egyénileg jöttek tisztelegni az ereklyék előtt. Említést tett azokról, akik, mint mondta, többen jelezték, hogy nem vehetnek részt, mert éppen betegek, avagy beteg, idős hozzátartozóikat ápolják, de lélekben együtt imádkoznak a megjelentekkel.
A Bozay Krisztián alistáli plébános felolvasásában elhangzott evangéliumi rész után az ünnepi szónok, Kovács Albert tatai plébános homíliája következett. Szentbeszédében először Marton Boldizsár Marcell karmelita atyáról emlékezett meg, aki Teréz életrajzát elolvasva nagy elragadtatással lett iránta, mint mondta, nagyon megfogta őt a szerzetesnő a maga egyszerűségével, segítőkészségével, példás életvitelével. Aztán két érdekes történetet mesélt el: mindkettő lépcsőfokokkal, a lejjebbről felfelé jutással függött össze, hiszen maga Teréz is kicsinysége, gyarlósága ellenére a magasba vágyott, felfelé, az ég felé törekedett, szentként élt rövid földi életpályája során. Az első egy édesapáról és kisfiáról szólt. Az apa egyszer elhatározta, megtanítja kisfiának, mi is az ugrás a magasból a mélységbe. Míg ő lenn maradt, gyermekét a lépcsőfokokon mindig feljebb helyezte, mondván neki:”Kisfiam, hunyd be a szemed, ugorj, apád biztos karja elkap téged”. S ez így is történt egészen a legfelső lépcsőfokig. Ekkor a kisfiú már nagyon bátortalan volt, szinte úgy látszott, nem mer nekiereszkedni, de apja csak erőltette, ugorjon. Végül csak rászánta a gyerek magát, de bizony az apa biztos karja nem kapta el, a kisfiú csúnyán megütötte magát. Erre apja megjegyezte: „Fiam, látod, mi történt, csak meg akartam mutatni neked ezzel a példával, hogy ne higgy az életben senkinek.” Nos, ez volt a történet mondanivalója, hogy sosem szabad menni, tenni bármit is a másik után anélkül, hogy mi magunk azt átgondolnánk, megfontolnánk, jónak, helyesnek, érdemesnek látnánk.
A második történet is hasonló volt, mondanivalója pedig, hogy gyarló, kicsiny voltunk ellenére is törekednünk kell felfelé, hogy soha nem szabad feladni, mindig határozottan és céltudatosan meg kell tenni az első lépést, a többi már könnyebb lesz.
A szentmise után a ministránsok által vitt kereszttel, s egy Szent Terézt ábrázoló képpel, lovagokkal, egyházi személyekkel az élen indult a zarándoksereg át a Keresztelő Szent János-székesegyházba az Irgalmasság Szent Kapuján keresztül. Itt azonban még alig ért véget a miénkkel egy időben bemutatott mise, nagy volt a tolongás, rövid ideig várnunk kellett kinn, a II. János Pál pápa téren, mire bejutottunk a templomba. Fél órás késés után, mire kicsit kiürült a bazilika, negyed három tájban megkezdődött az idő szűkében rövidebb, mint fél órás magyar nyelvű ájtatosság Lisieux-i Szent Teréz ereklyéi előtt a Kapuvárról idezarándokolt Medjugorjei Szűzanya Imacsoport vezetésével, miközben megtekintettük az üveg mögött őrzött és lezárt ereklyedobozt és az ereklyéket.
További képek a fotógalériánkban tekinthetőek meg ITT>>.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
